18

web'ART

 A termékeny hibaista esete sok tehetséges művésszel



Egy túlexponált kutya. Persze nem a kutya volt túlexponálva, bár a szürreális képet nézve ez sem biztos. Mindenesetre ez a kép vezetett a hibaizmus feltalálásához, amiről mindenki azt hiszi egyszerű, hiszen hibázni emberi dolog. De mi a helyzet a művészemberrel? A művészember - nevezzük A Fehér Verának, mert így hívják - fogja a hibaista, vagy épp nagyon is tökéletes képeit és többedmagával kiállítja egy csarnokban – jelesül a Szigmában – hogy felmérjék, összművészeti sokkhatással meg lehet-e mozdítani Kecskemétet? Meg.


Hogyan lesz a hibákból hirtelen meghatározó művészeti alkotás?

- A fotózás útvesztőjében sokat dolgozol és melléktermékként jönnek a hibák. Olyan hibák, amelyeket aztán hirtelen fel tudsz használni. A hibaizmus általam képviselt, fatálisnak nevezett ága direkt nem működik. Úgy tudnám megfogalmazni, hogy el lehet rontani valamit direkt, de az nem olyan eredeti. Ezen a kiállításon nincsenek egyébként hibaista munkáim – ez hibaistának nem csak ilyen munkái vannak.


Néhány hónapja hallani sem lehetett a szervezésről, most pedig hirtelen felindulásból elkövettek egy (j)összművészeti együttlétet. Mégis mire véljük?

- Nem is olyan rég Libor Zoli egy jótékonysági aukciót csinált, én akkor ismerkedtem meg vele. Láthatta rajtam, hogy aktív… hogy is fogalmazzak?... termékeny vagyok. (nevet) Egyik napról a másikra fogalmazódott meg az ötlet Zoli fejében. Elkezdünk erről beszélgetni, volt egy alap-csapat, ami tovább bővült. Először csak képzőművészetinek indult, aztán jött az ötlet, hogy összművészeti kiállítás legyen. Hiszen itt a legtöbben festenek, zenélnek énekelnek, rajzolnak, meg még ki tudja mennyi mindent csinálnak… Márpedig egy művésznek egészséges alkotóvágya, hogy időről időre megmutassa, hol tart. A Szigmában láttuk, hogy óriási a tér és ezt meg kell tölteni, ez szépen kialakult - jöttek a feladatok. Szerveztem én is már jó néhány kiállítást, és a többieknek is voltak hasonló tapasztalataik, minden flottul ment. Már rengeteg ötletünk van, hogyan lehetne a következő még jobb, másabb. Jövőre is szeretnénk, mert olyan embereket fog össze, akik egyébként nem találkoznának. A kiállítás színes, könnyebben befogadható, és anélkül fogyasztható, hogy megülné a gyomrunkat.

 

Vitted magaddal a hibáid a Szigmába is ?

- Most, hogy a Kaposvári Egyetem fotó mesterképzésére járok, tudatosabban és koncepciózusabban alkotok, mint eddig, tehát nem születnek (sajnos) olyan termékeny, értékes hibák – vagy csak nem arra koncentrálok. Vagy mondjuk úgy, hogy eddig fontosabb volt a hibaizmus és a hibaista csoport, mint a saját utam.  A Magány című fotósorozat egy iskolai feladatmegoldás része. Kaptam a Szigmában egy termet, aminek a specialitása, hogy nincs világítás, ebbe helyeztem a képeket. Így például a múzeumok éjszakáján, sötétben betérő látogatók is megtekinthetik majd, mert egy zseblámpát szereltem fel a falra. Közel is mehetnek vele a képekhez, és a magány-téma is életre kel ebben a tálalásban. A másik kiállított sorozatom, az oszlopcsarnokban lévő fekete-fehér képek vezérfonalát egy londoni utazás ihlette, ami vizuálisan nagyon megérintett. Rengeteget fotóztam, ebből született az az inkább dokumentarista, fotografikus jegyzet-szerű sorozat. A harmadik munkám pedig a Füzet című alkotás, ami gyakorlatilag egy sűrűn telerajzolt kockás füzet, egy tíz évvel ezelőtti vizuális napló, megtöltve grafikákkal, vegyes technikával. A lapjain ablakok vannak, tehát mindegyik kép csak a másikkal él együtt. Ebbe a füzetbe mások is rajzolhattak, számomra érdekes volt körbenőni és átalakítani az üres lap helyett az ő rajzaikat. Az eredeti a Szigmában egy vitrinben van kiállítva, cérnakesztyűvel lehet belelapozni, de készült belőle egy nagyítás is, ami falra szerelhető és ott lapozható.


A vége felé közeledve mi a Szigma tanulsága?

- A Kecskeméten élő fiatal alkotókból egy teljesen szubjektív baráti kör alakult ki. Nincs benne (egyelőre) tematikus szakmaiság, főleg a művészek közti kapcsolatokon van a hangsúly, mindenki nagyon sokoldalú és nagyon inspiráljuk egymást, és ez az erő jön át talán a Szigma-eseményeken. Csak remélni tudom, hogy előbb-utóbb elkezdünk hatni egymás munkáira, felfelé húzni, bátorítani egymást, vagy barátian alakítani, de ennek nem mesterségesen kell megtörténnie, ez vagy jön magától, vagy nem. Most úgy tűnik, jön.

 


Fotók: A Fehér Vera



© Minden jog fenntartva!