28

web'ART

„A kecskemétiek szeretnek büszkék lenni a városukra…”

 

Röviddel indulása után máris több száz követője és aktív olvasója lett a helyi indíttatású ’Kecskemétiek mesélik’ nevű, közösségi oldalon alakult csoportnak. Az online térben összegyűlt tagok olyan városi történetek mentén kapcsolódnak, ahol a lokálpatriotizmus és a nemzedékek közötti kapcsolat mellett a harmadik fő cél, hogy személyes történetek mentén rajzolódjon ki Kecskemét közelmúltjának történelme, helytörténete. A részletekről az egyik ötletgazda, Libor Zoltán mesélt az AIP’ART-nak.

 

Kik és miért hozták létre a csoportot?

A csoport létrehozása alapvetően Király László György ötlete volt. Egy ízben felhívott, hogy volna egy-két elgondolása amelyekről szívesen beszélgetne velem. Ez volt az egyik. És azért engem kért a továbbgondolásra, mert az én nosztalgikus facebook posztjaim voltak azok, amelyek gondolkodásra inspirálták. Azok az írásaim, amelyekben a gyermek- és fiatalkorom Kecskemétjét próbálom megidézni.

 

Hogyan működik?

A csoport teljesen nyílt, bárki csatlakozását szívesen vesszük, aki kecskemétinek érzi magát. Ehhez nem kell, hogy az illető kecskeméti születésű legyen. Tulajdonképpen még az sem feltétel, hogy itt éljen, hiszen sok más városban, országban, akár kontinensen is élő csoporttag is van. Az kell, hogy kecskemétinek vallja magát, szeresse, ismerje ezt a várost. A csoport működése meglehetősen egyszerű. Két adminisztrátor van, Király László György és jómagam, mi találjuk ki a kéthetente változó témákat. A tagoktól pedig a témákhoz kapcsolódó írásokat, illetve akár ezekre rímelő képeket is várunk.

 

Mik ezek a témák?

Ez változó. Az első téma a szóbeli érettségi volt, hiszen ez most igencsak aktuális. A témaválasztás során fel fognak bukkanni emblematikus kecskeméti helyszínek, események, ikonikus kecskeméti közszereplők, mint például Farkas Gábor vagy Radó Vilmos, illetve fontos személyes életesemények, mint például az első csók, az első berúgás vagy éppen a házastárssal való megismerkedés története.

 

Pár nap alatt több százan csatlakoztak. Mi lehet a nagyfokú érdeklődés titka?

A csoport arra törekszik, hogy összehozza a legkülönbözőbb világnézetű embereket, akiket azonban összeköt az, hogy szeretik Kecskemétet. Tehát a csoport a lokálpatriotizmust és a helyi identitást szeretné erősíteni. Fontos cél a nemzedékek közötti kapcsolat, párbeszéd támogatása is, legalább a virtuális térben. Szeretnénk, ha a mai fiatalok megértenék az itt felbukkanó történeteken keresztül, hogy az idősebbek sem csak unalmas, korszerűtlen maradványai a múltnak. Nekik is megvannak a maguk vidám, humoros vagy akár szomorú fiatalkori történeteik. Illetve fordítva is igaz mindez. A fiatalok is tudnak olyan történeteket írni, amelyek alapján mélyebb, igazabb, őszintébb képet lehet róluk kapni. A lokálpatriotizmus és a nemzedékek közötti kapcsolat mellett a harmadik fő célunk az volt, hogy személyes történetek mentén rajzolódjon ki a város közelmúltjának történelme, helytörténete. Azt hiszem, ez a három törekvés az, amelyek miatt egy hét alatt több, mint 600 tagja lett a csoportnak, illetve közel 20 történettel már gazdagodtunk a tagok által.

 

„A lokálpatriotizmus és a nemzedékek közötti kapcsolat mellett a harmadik fő célunk az volt, hogy személyes történetek mentén rajzolódjon ki a város közelmúltjának történelme, helytörténete.”

 

 

Mennyire lokálpatrióták a kecskeméti lakosok?

Szerintem nagyon, csak alkalom kell nekik arra, hogy ezt ki tudják fejezni. Ha szabad, egy másik olyan projektet is megemlítenék, amelyben „csendestársként” magam is részt vehettem. Még Farkas Gábor találta ki, hogy első magyar városként pályázzuk meg az Európa Ifjúsági Fővárosa címet. Ez 2015-ben volt. Ez volt az OPEN Kecskemét pályázat, mozgalom. A facebook oldalunknak rövid idő alatt akkoriban 20.000 kedvelője lett. Javarészt azért, mert fontosnak tartották, hogy szeretett városuk valami olyasmibe kezd bele, amely minden ember számára pozitív üzenetet hordoz. A kecskemétiek szeretnek büszkék lenni a városukra. Én ezt látom most is, csak persze kisebb léptékben.

 

Mennyire bátran osztják meg egymással a saját történeteiket az emberek?

Azt hiszem, hogy az egy hét alatt összegyűlt 19 történet a szóbeli érettségiről jól mutatja, hogy van ilyesfajta nyitottság az emberek részéről. A történeteiket megírók között egyaránt voltak nők, férfiak, huszonévesek, nyolcvan felettiek, Kecskeméten születettek, más városból idetelepülők, hétköznapi emberek és ismert közszereplők, tudósok és művészek is. Ez is a cél.

 

Kilép-e a cybertérből a kezdeményezés akár találkozók, rendezvények formájában?

Ezt még nem tudom megmondani. Meglátjuk, lesz-e ilyesmire igény. Azonban az biztos, hogy más témákkal kapcsolatban sokat gondolkodtam már azon, hogyan lehetne az élő beszélgetések kultúráját fejleszteni. Amit én szeretnék, az a következő. Egy alkalommal kedves barátom, Müller Péter Sziámi hívott egy olyan beszélgetésre, amelyen ő, illetve Kassai Lajos lovasíjász beszélgettek közönség előtt. A mottó ez volt: mások a „fegyvereink” – szó és íj -, mégis meg tudjuk érteni egymást. Hasonlót szeretnék én is Kecskeméten. Hogy különböző világképű emberek kulturáltan, nyitottan, egymásra kíváncsian beszélgessenek fontos helyi, vagy akár országos jelentőségű témákról. Még nem adtam fel, hogy sikerül fórumot teremteni az egymás tiszteletén alapuló békés egyet nem értésnek, illetve az olyan beszélgetésnek, amely a partner iránti kíváncsiságon alapul a meggyőzés vágya helyett.

 


Fotók: Ulrich Gábor

Jámbor Csaba

Király László György




 

© Minden jog fenntartva!