1

2018.2.

Bor, mámor, kaland…





A nyár az évnek az a szakasza, amikor termőre fordul minden, és a világ ezernyi színben és formában tárja elénk kincseit. Mi pedig nyomába eredtünk ezeknek a felfedezésre váró csodás titkoknak, így igazán mozgalmasra sikerült az idei második lapszámunk. Az egyre népszerűbb slow-mozgalom jegyében, most magunk mögött hagyjuk kicsit a rohanó város zaját és együtt fedezzük fel újra a vidéki élet gyönyöreit.



Bepillantunk egy családi alapokon nyugvó kecskefarm hétköznapjaiba, majd az újhullámos Y-konszept márka versből szőtt farmerdzsekijeit magunkra rántva belekóstolunk a trendi gyöngykoktélok kínálta fesztivál hangulatba, hogy aztán a Badacsony-hegy lábánál megpihenve egy kis nyári flörtre csábítsanak bennünket a magyar provenceként is emlegetett térségben található Laposa Birtok zamatos fehérborai.



A szorgos méhektől döngicsélő árnyas lugasban sziesztázva pedig - egy verseskötet formájában - kezünkbe vehetjük két helyi, kortárs alkotó közös munkájának gyümölcsét. Főszerkesztőnk verseinek gyűjteményét A. Fehér Vera fotográfus képeivel illusztrálva egy eredeti, limitált példányszámú kiadvánnyal kívánunk kalandokban, szerelmekben és élményekben gazdag nyarat Olvasóinknak.



 












© Minden jog fenntartva!
2

2018.2.

„Ha szól a zene, nem tudom ülve hallgatni...”



A kosárlabdapályáról célozta meg a tanári hivatást, ahonnan a vállalati élet felé fordult, de a váltás előtt egy időre a kötelező katonaság beszippantotta. Hosszú vezetői pályafutása nem lehet véletlen, hiszen már a katonaságtól is parancsnokként szerelt le. Első munkahelyén rövid ideig a magas légköri jelenségeket kutatta, majd a vállalati folyamatfejlesztés és a menedzsment területén kamatoztatta tudását. Tarnai Dezső, az AIPA kft. szakértője, aki a Knorr-Bremse Fékrendszerek Kft. IT és HR-igazgatójaként vonult vissza, közel harminc éve foglalkozik az emberi erőforrás menedzselésével külföldi tulajdonú vegyes vállalatoknál. Szenvedélye az autóvezetés és a tánc, a monacói Forma–1-es pálya utcáit– versenyidőszakon kívül – nyolcszor autózta be.


Hová kötnek a gyermekévek?

Ecseren születtem, de nagyanyám Bócsáról származik, és gyerekkorom minden nyarát – évente majdnem két hónapot – a bócsai szőlőkben töltöttem. Szüleim pedagógusok voltak, édesapám kántortanítóból az iskolaigazgatói pozícióig fejlesztette magát. Ecseren otthon a lakásban születtem, a szülést levezető orvos barát lett a keresztapám.


A kosárpályától a parancsnokságig

18 évesen kosárlabdáztam a Honvéd-ifiben, de inkább amatőrnek számítottam, ezért a sport helyett a szakmát, a tanári pályát céloztam meg. Fel is vettek Szegedre, matematika–fizika szakra, ám az egyik nyári gyakorlatnak köszönhetően – a lehetőségeimet mérlegelve – ősszel a tanítás és a tanulás helyett inkább a gyakorlati élet felé mozdultam. Az középiskola befejeztével szinte azonnal behívtak kétéves katonai szolgálatra, ahonnan nagy tapasztalattal, parancsokként szereltem le, amit az üzleti pályafutásom során jól hasznosítottam. 


Mi volt az első munkahelyed?

Másodévesként igazoltam át az ELTE programozó matematikusi szakáról a BME Villamosmérnöki Karára, és digitális számítógép szakos mérnökként végeztem 1976.-ban. Első munkahelyem rövid ideig a meteorológiai intézet volt, ahol a Déli-sarkon is járt kutatókkal a magas légköri rendszerek működését figyeltük a hatvanas évek végi űrszondák követésével. Két év után munkatársi ajánlással beléptem a Tungsram Rt. szervezési és számítástechnikai osztályára. Bekerülni ebbe az USA-ban bejegyzett részvénytársaságba „csak úgy”, jelentkezéssel nem lehetett. Mivel a vállalat szinte a világ minden országában rendelkezett képviselettel vagy gyárral, ebben a korszakban különleges szakmai tudást szerezhettem. 1996-ig idekötődtem, jó húsz évig éltem a Tungsram-lakótelepen. Az informatikán belül nem a programozás, hanem a vállalati folyamatfejlesztés érdekelt, ezért az 1980-as évek közepére a menedzsment területére kerültem. A menedzsment és az emberek szeretete vitt a HR-területre.


„Első munkahelyem rövid ideig a meteorológiai intézet volt, ahol a Déli-sarkon is járt kutatókkal a magas légköri rendszerek működését figyeltük a hatvanas évek végi űrszondák követésével.”


Mit jelent számodra a tanítás?

Már 1993-ban interjútechnikákat tanítottam a fiatal közgazdászoknak az AISEC-rendezvényeken, azóta pedig jó pár intézményben oktattam már. Idén öt éve, hogy a Kecskeméti Főiskola, illetve egyetem mellett döntöttem, ahol nappali és levelező tagozatos hallgatókat oktatok, konzulensi feladatokat végzek és szakdolgozatokat bírálok el. Örömmel adom át a tapasztalataimat, és szívesen segítek a fiataloknak a karrierépítésben. Mindegyikükben a jövőt látom: nagyszerű, tehetséges emberek, akik tenni is akarnak a saját boldogulásukért.

 

„Örömmel adom át a tapasztalataimat, és szívesen segítek a fiataloknak a karrierépítésben. Mindegyikükben a jövőt látom: nagyszerű, tehetséges emberek, akik tenni is akarnak a saját boldogulásukért.”


Mennyit utazol?

Tartósan sosem éltem külföldön, de már a 70-es években párizsi, majd hannoveri kiküldetéseim voltak, tehát a rendszerváltást megelőző KGST kapcsolatokon kívül láthattam a másik világot is. A rendszerváltáskor a General Electric felvásárolta a Tungsram Rt.-t, így a '90-es évek elején néha ki kellett mennem a clevelandi- és Cotononville – i tréning központjába, de Londonba, például, havonta utazunk péntek–szombati értékelő megbeszélésekre. A Knorr-Bremse esetében az elmúlt húsz évben évente 6-8 utam volt Münchenbe vagy a Passau melletti Aldersbachba természetesen autóval, melynek a vezetését általában nem adom át senkinek. Magánemberként Texasba, New York-ba, Kanadába kirándultam bérelt autóval, és persze Magyarországról indulva többek között Szicíliát, a Skót-felföldet, illetve Portugáliát is elértem saját járművel. A monacói Forma–1-es pálya utcáit – versenyidőszakon kívül – nyolcszor autóztam be.


Hogyan ismerkedtél meg a feleségeddel?

Első felségemmel az első munkahelyemre menet utazgattunk együtt, nagy szerelem és két fiú lett ebből a közös buszozásból. Amikor fiaink serdülőkorba léptek, gyógyíthatatlan beteg lett, így miután elment, hat évig a menedzseri munka és a külföldi utazások mellett élt együtt és fejlődött a „3 fiú”. Második feleségemet egy nagyszombati bevásárláskor ismertem meg, és azóta is nagy harmóniában élünk. Ehhez fiaim akkori „jóváhagyó” beleegyezése is kellett, és persze nekem is be kellett fogadnom az ő hasonló korú és kedves lányát, igazi patchworkcsalád lettünk.


„Én vagyok a családfő, aki figyel, int, óv és támogat”

Tamás fiam jelenleg az APOLLO Tyre HR-igazgatója, aki munkája mellett a Kárpát-medence természeti, társadalmi és kulturális megőrzéséért dolgozó KERA alapítványt hozta létre, és ezért a nemes célért küzd. „Nekem” nyolc unokám van 1 és 19 éves kor között és van már egy dédunokám is. Az unokák közül öt Tamás fiamék gyermekei. Közülük az egyik nagyleány az NJE duális járműmérnök képzésére pályázik, így ősztől, remélem, már ő is kecskeméti lesz. Másik fiam Angliában logisztikus, így másik két unokám ott jár iskolába, HR-es keresztlányom édesanyjával szintén Angliában él. Tamással reméljük, hogy eljön majd a hazatérés ideje. A második házassággal „szerzett” lányom Rábapatyon él, de Ausztriában dolgozik, neki egy aranyos, önálló életet élő gyermeke és unokája van. Összefoglalva a feleségem, a három gyerek, a nyolc unoka, egy dédunoka és egy keresztlány, valamint testvérem számomra a család, tehát van kire figyelni. Számomra a család nagyon fontos, nagyfiam szerint én vagyok a „családfő”, aki mindenkire figyel, int, óv és támogat. Remélem, sokáig bírom, és élettapasztalatomat mind a családi életben, mind a munkában kamatoztatni tudom. Ez a háttér szakmai munkámban, az „alkotásban” is sokat segít.


Hogyan szoktál kikapcsolódni? 

Aktív pihenő vagyok. Nekem egy szakmai munka, egy elemzés írása, az oktatás vagy mások segítése, az úgynevezett „mentorálás” jelenti a kikapcsolódást. Ha ebben elfáradok, jön a kocsi, az utazás. Ma már a világ végére nem lennék képes elmenni, de a környező országok vagy Olaszország ma sem kérdés. Néha fáj a lábam, emiatt a sportok közül elsősorban a tánc és a séta maradt. Ha szól a zene, nem tudom ülve hallgatni. Ha csacsacsa, tangó, szamba, keringő vagy akár „nyugdíjas rock and roll” kerül a repertoárba, amíg a lábam bírja, én táncolok. Elsősorban szakmai, gazdaságpolitikai könyveket szeretek olvasni, de a tengerparton előkerülnek a krimik is, illetve mindig szívesen tanulom a helyiek nyelvét.

 

„Ha szól a zene, nem tudom ülve hallgatni. Ha csacsacsa, tangó, szamba, keringő vagy akár „nyugdíjas rock and roll” kerül a repertoárba, amíg a lábam bírja, én táncolok.”

 

Mit jelent számodra Kecskemét?

Kecskemét számomra a világ. 1996 előtt, amíg Bócsára jártunk a rokonokhoz, mindig itt fagyiztunk, és megálltunk ebédelni a belvárosban. Amikor a Knorr-Bremse Fékrendszerek Kft. állást ajánlott, egy percig nem gondolkodtam azon, hogy a lakásom és a munkahelyem között lévő 900 métert 90 kilométerre váltsam-e. A város olyan hatással volt rám, hogy az utazás és költözés terheit azonnal vállaltam. Azóta hétfő reggel itt kezdek, és a várost belakva pénteken térek vissza a zsúfolt Pestre, hogy hétfőtől ismét átéljem az itt élő emberek, a kollégák természetes kedvességét, Kecskemét varázsát, az éttermekben töltött baráti beszélgetések és ultipartik hangulatát – a munkáról és annak eredményeiről nem is beszélve. Hálás vagyok, hogy ideterelt a sors, és úgy gondolom, élet- és munkatapasztalatom révén nekem is le kell raknom egy-két téglát a város és a helyi lakosok boldogulása érdekében.

 

„Hálás vagyok, hogy ideterelt a sors, és úgy gondolom, élet- és munkatapasztalatom révén nekem is le kell raknom egy-két téglát a város és a helyi lakosok boldogulása érdekében.”

 


Bajáki Zsanett




© Minden jog fenntartva!
3

2018.2.

Egy jól tejelő vállalkozás kezdete




A majsai villamosmérnök egy gyárépítési projekt után került válaszút elé, a keramikusként végzett kecskeméti lány pedig éppen külföldről költözött haza, amikor útjaik keresztezték egymásét, és eldöntötték, hogy felhagynak a kispolgári panelélettel. Luca és Laca kiköltözött a városból, hogy kemény munkával létrehozzanak egy családi alapokon nyugvó önellátó gazdálkodást. A Máriahegyi Kecskefarm története egy modern kori mese, mely a szemünk előtt válik valósággá.

 
Kiben fogant meg a kecskefarm ötlete?

Laca: Eredetileg villamosmérnök a szakmám, és már tizenegy éve dolgozom egy munkahelyen, ahol olajipari kivitelezésekkel foglalkozunk. Régóta kerestem egy helyet, ahová ki lehet járni hétvégenként, ami nem panel és nem a városban van, lehet sütögetni vagy kicsit hangosabban zenét hallgatni, és nem zavarunk senkit. Így találtam erre a telekre. Amikor megismerkedtünk Lucával, neki is tetszett ez a hely, és azt gondoltuk, ha az egyévi albérleti díjat rászánjuk, talán lakhatóvá tudjuk varázsolni. Fogtuk magunkat, és minimál pénzből kiköltöztünk. Már a panelban volt egy kutyánk, ő is sokkal jobban érezte itt magát, majd elkezdtünk állatokat halmozni magunk köré. A kutyus és a macska után jött az első kecske, mert azt hittük, milyen jó lesz, ha karbantartja az itt lévő kis legelőt, aztán pedig levágjuk és megesszük. Ebből végül nem lett semmi, mert Luca védelmébe vette az állatot.


Tehát az első kecske még nem vállalkozási céllal jött…

Luca: Csak az itt lévő nagy zöld területet szerettük volna hasznosítani. Akkor még nem ismertük a kecskének azt a varázslatos tulajdonságát, hogy utoljára a füvet eszi meg. Először inkább átszökik a szomszéd veteményesébe, megkopasztja az akácfákat és lebontja a házadat, majd utána esetleg szóba jöhet a fű is. Voltak az elején tehát téves elképzeléseink. Laca azt gondolta, hogy a kecskék elvannak a szabad ég alatt, erre a hátsó ablakpárkányba húzódva aludtak, és közben néztek be a lakásba. Azt hittük, hogy jól bírják a környezeti hatásokat, de amikor az esős időben nem száradt át a bundájuk, akkor rájöttünk, hogy maga a zöld terület mégsem lesz elég. Először egy kis tetőt kaptak a fejük fölé, majd szépen lassan felépült a házuk, illetve a teljes karám.


Könnyen ment a váltás a panelből a „tanyasi” életre?

Luca: Én keramikusként végeztem, de sajnos nem volt egyből műhelyem, ahová be tudtam ülni. Egyetem után egy évet kint voltam Angliában, de amikor hazajöttem, teljesen civil állásban kezdtem dolgozni. Akkoriban ismerkedtem meg Lacával, és ő vonzott be ebbe az egészbe. Egy évig éltünk panelban, mielőtt a kiskutyánkkal kijöttünk ide. Számomra, aki világéletében panelban élt, a kezdeti időszak igazán mély víznek bizonyult, ráadásul Laca sokat volt kiküldetésben, így a kecskék körüli teendők és a felmerülő problémák megoldása sokszor rám hárult.

Laca: Akkor fogalmazódott meg bennem, hogy olyan dologba kellene kezdeni, ami az önellátás vagy a gazdálkodás felé mutat. Arról persze még fogalmam sem volt, hogy mi legyen ez. Ismerkedtem a növényekkel, hogy melyiket érné meg termeszteni, vagy milyen állatot kellene tartani. Aztán találkoztunk Lucával, kijöttünk ide, és az állatseregletünk tagjai lettek a kecskék is. Az első év úgy telt el, hogy csak itt legelésztek. Télre építettünk nekik egy fedett szállást, következő évre pedig szaporodni kezdtek. Születtek a gidák, és ezzel együtt járt, hogy hirtelen tej is lett.


A kecsketej volt ezek szerint az események mozgatórugója?

Luca: Ehhez kapcsolódik az első nagyon megrázó élményem. Tavasszal megszületett az első kisgida, és azt gondoltuk, hogy az anyukája összes tejét megissza. Nyár közepére azonban a gida akkorára nőtt, hogy már nem fért az anyakecske alá, a tej pedig megmaradt, és elkezdte feszíteni a tőgyet. Szegény Hercegnő folyamatosan üvöltött, Laca pedig több száz kilométerre innen dolgozott, ráadásul nem volt nála autó sem. Tudtam, hogy meg kell fejni a kecskét, de soha életemben nem csináltam még ilyet, fogalmam sem volt, hogyan kezdjek hozzá. Egy barátnőm jött át segíteni, akivel kikötöztük az állat lábait, hiszen menekült minden fájdalmas érintés elől, de végre sikerült lefejnünk alig pár decit. Mire Laca stoppal hazaért, meg is szűnt a keserves sírás.

Laca: Végül ez volt a fordulópont, akkortól tudtuk, hogy fejni kell. Megnéztünk egy csomó YouTube-filmet, hogy rájöjjünk a helyes. A kifejt tejet először fogyasztani csak én mertem. Lassan rábeszéltem Lucát is, hogy kóstolja meg. Rövid idő alatt azonban sokkal több tejünk lett, mint amennyit el tudunk fogyasztani, ezért megpróbáltunk valamit készíteni belőle. Akkor készült az első paneer sajtunk, a forralós verzió – ami szintén finomra sikeredett.



Mikor fordult meg a fejetekben az ötlet, hogy erre vállalkozást építsetek?

Laca: 2015-ben volt egy „krízispontunk”, amikor már négy-öt kecske élt a telken, és elég nehezen tudtuk kordában tartani őket: átjártak a szomszédba, kerítést bontottak, randalíroztak, és egyre több pénz kellett a fenntartásukhoz. Akkor játszódott le bennem, hogy kiszámoltam, hogy mennyi az, amennyit takarmányként elfogyasztanak, és milyen értékben adnak tejet, így körvonalazódott, hogy ebből egészen jövedelmező gazdálkodás lehet. Akkor kezdtem el bővíteni az állományt, és a meglévő négy kecskénk mellé egy hónapon belül vásároltam még húszat. Szerencsénk volt, nagy volt a kínálat és jó kezdő állományt sikerült kialakítani. Akkor már tudtuk, hogy nem fogjuk fogyasztani a húsukat, ezért csak a jól tejelő fajták jöhettek szóba. A fehér szánentálira esett a választás, mert ez viszonylag nyugodt vérmérsékletű, jó tejelő fajta és erős a szervezetük. Azt viszont – tapasztalat híján – nem tudtuk, hogy nehezen szocializálódnak, kell egy-két év, hogy kialakuljon a közösség, a rangsor, hogy összeszokjanak, és mindenki megtalálja a helyét a nyájban. Ameddig nincs meg az összhang, addig kisebb az étvágyuk és a betegségek is könnyebben megtámadják őket és érezhető a tejükön is.
Nagyon fontos tehát a számunkra, hogy jól bánjunk velük.


Sikerült teljesen autodidakta módon szakértővé válni?

Laca: Az én szakmámban úgy lehet tájékozódni, ha mindent elolvasunk, minden használati utasítást, műszaki  leírást, amiből kiderül, hogyan működik egy készülék. A kecsketartás is ilyen. Sok internetes forrást, könyvet, szakirodalmat átböngésztünk. Jó szakirodalom főképp angol nyelven van a kecsketartás igazi csínjáról-bínjáról. Volt olyan, hogy az egyik kecskénk (Meki) egy sérülés miatt tetanuszos lett, mi pedig nem jöttünk rá, mi lehet a baja, csak azt láttuk, hogy hirtelen megvakult és lemerevedett. Az interneten olvasgatva végül felvetődött, hogy tetanusszal fertőződhetett meg. Ezt kezelve szép lassan felépült és vissza nyerte a látását.  Az is igaz, hogyha nem a tipikus háziállatokról van szó (kutya, cica, papagáj), akkor nagyon nehéz olyan állatorvost találni, aki foglalkozik a problémákkal. Nekünk mázlink van, mert Mező Tibor kecskeméti állatorvos minden kutyánk meg kecskénk védőszentje, nagyon sokat köszönhetünk neki. Megismerkedtünk más kecsketartókkal, és elcsíptünk apró morzsákat, amiknek volt, hogy később lett jelentősége. Az elején csak áramlottak felénk az információk, és nem mindig tudtuk, hogy mit kezdjünk velük. Van, ami most, a negyedik évben ért be, ebből is látszik, hogy ez egy igazi szakma, amit nekünk is alaposan meg kell tanulni akár az állattartás, akár a sajtkészítés oldalát nézem. De az a lényeg, hogy ez csodálatosan szép munka, ami nagyon sokat tud adni az embernek. És itt nem hívnak folyton telefonon…

Luca: Maximum a szomszédok, hogy a kecskék megint a átszöktek a kerítésen...

Laca: A munkahelyemen volt olyan nap, hogy 84 telefonhívásom volt. Összeszámoltam: kétpercenként csörgött a mobilom, és ezt nagyon untam már. Ilyen téren ez sokkal nyugodtabb élet.


Luca alkotásaiban is megjelent a kecskés vonal. Tudatos döntés eredménye?

Luca: Igen. Korábban egyáltalán nem voltam ilyen környezetben, és most fogalmazódott meg bennem, hogy a kecskék eszméletlen intelligens és tök jó fej állatok. Mindegyik éppúgy külön egyéniség, mint te vagy én. Amikor közvetlen kapcsolatod lesz az állatokkal, akkor egészen másképp tekintesz már rájuk. Nekik is van jó és rossz napjuk: lehet hogy egyik nap még szívesen odaadja a tejét, a másik nap meg küzd az utolsó véréig az ellen, hogy őt most megfejjük. Itt lép be a kölcsönösség és a másik élőlény iránti tisztelet. A farmunkon ameddig csak lehet, együtt vannak az anyák a gidákkal, és a kiskecskéké az elsőbbség a tej terén. Amikor nagyobbak lesznek, akkor a gidákat olyan helyre visszük, ahol szintén nem csak a pörköltet látják bennük. Az, hogy napi szinten ezzel foglalkozunk, természetesen a képzőművészet terén is megihlet. Összefonódik minden mindennel és az sem véletlen, hogy Lacával mi egymásra találtunk, hiszen a mérnöki szakmája mellett ő egy bohém, életszerető figura.


"Amikor közvetlen kapcsolatod lesz az állatokkal, akkor egészen másképp tekintesz már rájuk. Nekik is van jó és rossz napjuk: lehet hogy egyik nap még szívesen odaadja a tejét, a másik nap meg küzd az utolsó véréig az ellen, hogy őt most megfejjük. Itt lép be a kölcsönösség és a másik élőlény iránti tisztelet."


Milyen kecsketejalapú termékszortimenttel készültök?

Laca: Szeretnénk különbözni mindenkitől, aki most a piacon van, így nem hiszem, hogy be kellene állnunk harmadik vagy negyedik gomolyásnak. A kecskesajtnak Magyarországon még nincs meg  az a kultúrája, mint mondjuk a franciáknál, ahol csak fehérpenészes sajtból akár tizenötféle közül választhatsz, ráadásul tájegységenként különbözők. Én inkább ezt a vonalat szeretném meghonosítani. Nagyon kedvező élettani hatásai miatt a joghurtot is előtérbe helyezzük, hiszen rendszeresen fogyasztva sokat hozzátesz az egészséges táplálkozáshoz, helyrehozza az emésztést. A tej és a joghurt mellett fehérpenészes lágysajtok és kemény sajt is lesz a kínálatban. Nem szeretnénk sokfelé elaprózódni, inkább legyen öt-hat olyan termékünk, amikért viszont megéri felkeresni bennünket.


Milyen fogadtatásra számítotok?

Luca: Nem mi vagyunk az egyetlenek, akik ezzel foglalkoznak, sőt nálunk sokkal tapasztaltabb, ügyesebb, nagyobb tudással rendelkező emberek már csinálják. Azon kellett tehát először elgondolkoznunk, hogy mi az, amiben mi mást tudunk kínálni a fogyasztóknak. Ahhoz, hogy megálljuk a helyünket, fontos elem a dizájn és a hozzáállás. A tiszta étel készítése szerethető, nagyon nemes munka. Rendkívül inspiráló dolog, ha az állataiddal harmóniában élve tudod ezt csinálni.


"A tiszta étel készítése szerethető, nagyon nemes munka. Rendkívül inspiráló dolog, ha az állataiddal harmóniában élve tudod ezt csinálni." 


Hogyan lesznek elérhetők a termékek?

Laca: Heti piacokon nem biztos, hogy megjelenünk, de a gourmet fesztiválokra már szívesebben elmennénk és persze az online értékesítésen is gondolkozunk. Mivel kistermelők vagyunk, így a törvény 40 km-es körzetben, illetve Budapesten ad lehetőséget az eladásra. Először azért – egyedüli kecskesajtkészítőkként – a kecske városát, Kecskemétet szeretnénk meghódítani. Kis háztáji boltokkal, streetfoodosokkal, kézműves éttermekkel, helyi pékségekkel szeretnénk együttműködni.


Mik a hosszú távú célok?

Laca: Még egy létszámnövelést tervezünk az állományban. Ha minden jól alakul, akár három-négy főt is foglalkoztatni tud majd a vállalkozás. Kell valaki, aki az állatokkal foglalkozik, ő a tenyésztő. Kell egy ember, aki a sajtkészítéssel foglalkozik mint élelmiszeripari szakember, emellett pedig szükség egy értékesítőre vagy marketingesre, aki az eladásért felel, és van egy fő, aki mindezt koordinálja, összefogja. Jelenleg ezek a feladatok Luca és köztem oszlanak meg, de már körvonalazódik, hogy ki lenne a következő személy, aki hasonló szemlélettel társunk lehet a munkában. Ő most végez a Gödöllői Agrártudományin, nálunk volt nyári gyakorlaton, itt írta a szakdolgozatát is, szeptembertől pedig friss diplomásként csatlakozik hozzánk. Tejmennyiségben a napi 100-120 liter feldolgozása a cél. Ez mindenkinek megadná a megélhetést és a kellő szabadságot is úgy, hogy közben megtarthatjuk ezt a családias harmóniát. Szeretünk esténként kint lenni a kecskéknél, majd azon kapni magunkat, hogy már megint megszűnt a külvilág és csak a társaságukat élvezzük.



Bajáki Zsanett




  
© Minden jog fenntartva!
4

2018.2.

Test és lélek versbe bújva


 

Szerettem volna valami olyasmit alkotni, ami inkább a slow fashion része, és környezetkímélő is, így jutottam el a vintage farmerkabátok újrahasznosításáig” – fogalmazott magazinunknak Meyer Eszter-Virág új márkája az Y Konszept kapcsán. A blogger számára legalább ilyen fontos volt, hogy a ruhák kortársvers-részletek formájában valódi üzenetet közvetítsenek a világ számára.

 

Milyen utat jártál be, amíg eljutottál a saját márkád létrehozásáig?

A márka létrejöttét tizenkét év blogolás előzte meg. Egy idő után szerettem volna kilépni ebből a gyerekcipőből, ezért elkezdtem azon gondolkodni, nekem mi hiányzik a magyar piacról. Szerettem volna valami olyasmit alkotni, ami inkább a slow fashion része, és környezetkímélő is, így jutottam el a vintage farmerkabátok újrahasznosításáig.

 

Milyen alapelvek mentén álmodtad meg az Y Konszept márkát?

A fő profilunk, hogy a régi kabátoknak új életet adjunk. Az első kollekció Závada Péter költővel karöltve született meg, a kabátokon az ő versrészletei voltak láthatók. Most jött ki az Y Konszept x The Little Prince kollekció, A kis herceg idézeteivel. Fontosnak tartom, hogy a márka valahol mindig képviselje az irodalmat is, hiszen miért ne lehetne azt a divattal ötvözni?

 

Honnan a névválasztás?

Semmi extra ötlet nem állt mögötte, egyszerűen ez lett a neve.

 

Valami régi. Valami új a szlogen. Miért fontos számodra a múlt, és melyik korszak(ok)ból merítesz ihletként?

Ihletet nem igazán merítek, hiszen a feliratos-felvarrós farmerdzsekik divatja valahol a 70-es években indult, én pedig festek a kabátokra, illetve rózsákat applikálok rájuk. Maga a farmerkultusz is nagyjából a 60-as évek végén kezdődött igazából.

 

Mekkora az igény manapság az egyedi dizájner termékekre?

Szerencsére kifejezetten nagy, rengeteg az érdeklődő. Van egy már kialakult fix vevőköröm, illetve sok külföldi is vásárol nálam.

 

Mi az ami megihlet, ami inspirál?

A vers.

 

Hol tart jelenleg a kollekció?

Májusban debütált az Y Konszept x The Little Prince, most készülnek a mintadarabok reprodukciói.

 

Tervezel bemutatót?

Nem az én világom. Sokkal jobban szeretem a klasszik márkadebütöket, amikor mind összegyűlünk, és inkább bulizunk egyet.

 

Ki a termékek célközönsége?

Én nem kifejezetten abban gondolkodom, hogy a vevőim ilyenek meg olyanok, van IT-s és festőművész vásárlóm is. Számomra az a célközönség, akiknek tetszik az idézetek zeneisége.

 

Számomra az a célközönség, akiknek tetszik az idézetek zeneisége.

 

Hogyan látod, mennyire nehéz ezen a területen boldogulni egy első márkával?

Azt gondolom, nekem kifejezetten könnyű volt, hiszen bloggerként már ismertek. Persze ugyanez az előny jelenthet hátrányt is, de szerencsésnek érzem magam, mert nálam flottul mennek a dolgok.

 


Slow food, slow cities, slow fashion, slow life...

A slow-mozgalom Olaszországból indult 1986-ban, amikor Carlo Petrini gasztroblogger tiltakozást szervezett a római spanyol lépcsőknél egy gyorsétterem megnyitása ellen. Alapvetően a világban zajló folyamatos pörgéssel szembehelyezkedve igyekszik egy megfontoltabb, átgondoltabb irányvonalat képviselni, amely nagy hangsúlyt helyez a pillanat apró örömeinek felfedezésére és élvezésére. A slow filozófia mostanáig az étkezés és a lassú városi életmód területén vált igazán kidolgozottá, és a Slow Budapest mozgalmakon kívül megjelent a slow fashion is. A „lassú divat” lényege a lehetőleg egyedi, minőségi anyagokból készült termékek hosszú távú használata. A fogyasztói társadalom és a folyamatos vásárlás helyett ez a mozgalom a minőségi vásárlást támogatja. A termékek időtállók, környezettudatosak és ökók.


Bajáki Zsanett

Fotó: meyeresztervirag.com



 

 

© Minden jog fenntartva!
5

2018.2.

 LAPOSA BIRTOK – Apukám világától a frissTeraszig



 

„Számomra attól válik értékessé egy bor, ha elegáns, harmóniában vannak benne az ízek és az illatok, és nem tolakszik” – vallja Laposa Zsófia borász, aki festői birtokukon mesélt magazinunknak generációs szemléletváltásról, a jó bor titkáról, mélypontokról és sikerekről, inspirációról és a vidéki élet szépségeiről.


Mennyire volt meghatározó a gyermekkorod a pályaválasztásban?

A történet azzal kezdődik, hogy anyukám badacsonyi, apukám pedig budapesti születésű, és egy vonatút alkalmával találkoztak. Apukám – kádár felmenőinek köszönhetően - igen komolyan érdeklődött a szőlészet-borászat iránt, több borvidékről írt könyvet, közülük talán az első a leghíresebb, ’95-ben készült, amikor Villány a világkiállításra ment. Rengeteg nyarat töltöttünk Badacsonyban, legtöbbször azonban nem a Balaton partján, hanem a szőlőben voltunk, és amiben csak lehetett, segítettünk. Szinte a teljes gyerekkorunk ebben a közegben telt, már egészen kis korunkban pincéről pincére jártunk nemcsak Badacsonyban – hiszen ide hazajöttünk –, hanem a többi borvidéken is. Négyévesen mér kóstolhattam is – bár még ki kellett köpni -, de a bor zamata és a táj hangulata belénk ivódott.


Mikor döntötted el, hogy borász leszel?

Gimnazistakoromban már biztosan tudtam, hogy ezzel szeretnék foglalkozni, ezért biológia tagozatos osztályba jártam, majd a Kertészeti Egyetem Élelmiszertudományi Karán borász diplomát szereztem 2011-ben. Bármennyire nehéz is ezzel szembesülni, a szocializmus hozadékaként itthon sajnos a borászképzés terén is van még lemaradás, főként az olasz, a francia vagy éppen a spanyol mintákhoz képest, ahol generációról generációra átörökített tudás birtokában vannak a fiatalok. Nálunk ez a láncolat mintegy 50-60 évre megtört, és bár javuló tendenciát mutat a magyar oktatás is, még van hova fejlődni. Szerencsére már egyre több olyan fiatal akad, aki világot látott, hazahozza a tudást, más igényei vannak, és ez kezd a szakmára is hatással lenni, ami nagyon pozitív dolog, de kell még idő, hogy az új szemléletmód beérjen. Gyerekként én a túlélést, a küzdést és a „semmiből valamit teremtés” erőfeszítéseit láttam, ami hozzájárult a személyiségemhez, a céltudatosságomhoz, de a szakmai utamat külföldön tudtam kiteljesíteni. Jártam Kaliforniában, Burgundiában, Bordeaux-ban, Valenciában, majd pedig szőlész-borász mesterképzést végeztem Bordeaux-ban, ahonnan a diplomaosztó után hazaköltöztem Badacsonyba 2013-ban.


„Szerencsére már egyre több olyan fiatal akad, aki világot látott, hazahozza a tudást, más igényei vannak, és ez kezd a szakmára is hatással lenni, ami nagyon pozitív dolog, de kell még idő, hogy az új szemléletmód beérjen.”

 

Adaptálható a külföldi tudás a hazai körülményekre?

Ha én most a badacsonyi tapasztalataimmal elmennék Villányba, biztosan kellene pár év, mire igazán megértem az ottani körülményeket, fajtákat, terroirt és a borokat. Mindenhol megvannak a térségi tulajdonságok, például az egyéni mikroklíma, de azért vannak általános szempontok. Külföldön sok helyen, egy olyan alapos tudás szerezhető, ami utána bárhol felhasználható. Ezenkívül hiszem, hogy mindenkinek a saját területét és a saját fajtáit kell felfedeznie, ami sok türelmet igényel. Több szüret, több tapasztalat…

 

Bátyád vezeti a birtokot és Te készíted a borokat. Épp a fordítottja a megszokott.

Nálunk folyamatosan változik a cégstruktúra. A szüleink egészen kicsiben kezdték, egy drága hobbiként indult számukra a szőlészet, ami idővel szépen fejlődött, de sosem nőtte ki magát se a vendéglátás, se a borászat terén igazán. A bátyám volt az, aki az egyetem elvégzése után leköltözött ide, és átvette a birtokot. Ő hozott létre belőle olyan vállalkozást, amely már működőképesnek bizonyult, és azóta folyamatosan növekszik, ezért az erőviszonyok és a szerepek is ennek megfelelően változnak. Szépen lassan alakult ki ez az egész organikus rendszer. Borászati tanulmányaim befejeztével, amikor hazajöttem, kézenfekvő volt, hogy a borászati résszel én foglalkozzam, ő pedig birtokigazgatóként a cégvezetést látja el, illetve a kereskedelem, és az ügyintézés terén tevékenykedik. Persze, ahogy nő a cég, mindig vannak új kihívások és feladatkörök.


Hogyan fogadta a szakma a női borászt?

Egyre több a női borász és alapvetően szerintem nem érezhető ilyen téren nagy megkülönböztetés. Fiataloként azonban sokszor nehéz érvényesülni a szakmában, vannak olyanok, akik számára lassabban vagy nehezebben befogadható, ha valaki új lendületet és szemléletmódot hoz. Ugyanakkor látszik, hogy a mennyiségi bortermelés helyett az embereknek egyre nagyobb az igénye a minőségi borokra és szolgáltatásokra. Mi csak a minőségi piacra szeretnénk termelni, itt Badacsonyban nagyon szerencsések vagyunk, mert megvan hozzá minden adottság, ezeket kell a lehető legjobban kihasználnunk. Hosszú még az út, úgy érzem, hogy amit megálmodtunk, abból igazán majd az unokáink profitálhatnak. Mi még a teremtés fázisában vagyunk. Természetesen, ennek is megvan a szépsége, csak így nehezebb a szakmai dolgokra koncentrálni, mint amikor már megvan egy kiépült rendszer, és azt kell működtetni. A szőlővel hosszú távra kell tervezni, és azt gondolom, az is egy szép és nemes feladat, ha az alapokat átadjuk a következő generációnak.


„Látszik, hogy a mennyiségi bortermelés helyett az embereknek egyre nagyobb az igénye a minőségi borokra és szolgáltatásokra.”

 

Érződik-e a női kéz egy boron?

Sokan mondják, hogy a nők kifinomultabban kóstolnak, és azt gondolom, hogy – amint az élet más területein is – jobban elvesznek a részletekben. Amíg egy férfi borász meghatározza a célt, és nagyjából egyenes úton eléri, addig a nők komplexebb formában foglalkoznak a dolgokkal. Lehet, hogy jópofa lenne egy női, illetve férfi borászok összehasonlítására alapozott kóstolót csinálni, mindenesetre a nőiességemet én alapvetően nem a szakmámban akarom megélni, nem kezelem úgy, mint hendikepet, hiszen nélküle – vagy éppen vele – is megállom a helyem, inkább a szakmai profizmusra koncentrálok.


Mitől lesz jó egy bor?

Amennyire újszerűek vagyunk szemléletben, más téren annyira tradicionálisak. Birtokközpontunk a régi Bogyai úri birtokon helyezkedik el, amelyet sokáig elhanyagoltak, így a telepített ültetvények helyén akácerdő volt, amikor családi kézbe került. Jellemző egyébként ezekre a földekre, hogy a szocializmusban elhanyagolták őket, mert túl meredek, nehezen művelhető részen voltak, és hagyták elgazosodni, elerdősödni, emiatt 50-60 év alatt az enyészeté lettek. Akadt azonban a borvidéken néhány elszánt ember – köztük az apukám –, aki ezekkel akart kezdeni valamit. Tőle ragadt át ránk is az a hitvallás, hogy mindig a legszebb, ugyanakkor a legnehezebben megművelhető területek az igazán értékesek. Fajtakínálatban is tradicionálisak vagyunk, szinte csak fehér borokkal foglalkozunk, és kizárólag magyar fajtákkal. Badacsony alapvetően a fehér borok hazája: Szürkebarát, Olaszrizling, Kéknyelű. Sokan gondolják úgy, hogy akkor különleges egy bor, ha van benne valami hivalkodó; például túlérett szőlő, esetleg több alkohol, vagy sav, valami, amitől karakteres lesz az ital. Ha csak az lenne a cél, hogy egy megjegyezhető bort alkossunk, akkor ez rendben is van, de önmagában nem ez a minőségi bor ismérve. Számomra pont attól válik értékessé egy bor, ha elegáns, megvan benne minden, de nem tolakszik. Harmóniát alkotnak benne mind az illat-, mind az ízbéli összetevők. Nehezebb egy komoly bort elkészíteni úgy, hogy az ne legyen tolakodó és megfelelőek legyenek az arányai. Ettől azonban még nem veszít a komplexitásából, hiszen a tájegység bazaltos-vulkanikus jellegéből adódóan eleve megvan benne az a minerális zamat, ami egy csipet sósságot csempész a borok lecsengésébe. Ez olyan markáns vonal, amihez én nem szeretek már túl intenzív dolgokat hozzátenni, hiszen ott a fajta, amit meg akarok mutatni és ott van benne ez az eredendően ásványos jelleg. Ezeknek a harmóniája a kulcs a minőségi és finom bor felé.


Voltak mélypontok?

A bordeaux-i mesterképzésnek voltak olyan kegyetlen pillanatai, amikor szó szerint belebetegedtem a tanulásba. A francia oktatás más, mint az itthoni, eszméletlenül leterheltek voltunk, ráadásul nekem ott volt a nyelv, amit meg kellett tanulnom. Szóval nem adták ingyen a diplomát. Az első vizsgaidőszakom során hét nap alatt 13 vizsgám volt, azaz napi 2-3, ami hatnapi virrasztással járt. A végén negyvenfokos lázzal feküdtem három napig, annyira kimerültem. Most visszagondolva nem is tudom, mi segített akkor abban, hogy elvégeztem az egyetemet. A másik megrázkódtatás akkor ért, amikor hazajöttem, és elkezdtem a szőlőben dolgozó embereket koordinálni. Na, ott az elején többször éreztem, hogy ezen a területen sokkal jobban elfogadják egy férfi irányítását, olykor nem is foglalkoztak azzal, amit fiatal lányként mondtam nekik. Nagyon meg kellett küzdenem a tekintélyért. Szerintem nem létezik olyan munka, amelyben nincsenek nehézségek, ennek ellenére azt gondolom, hogy ami gondjaim nekem adódnak, az mind édes teher, hiszen szeretem ezt csinálni, és jól érzem magam ebben a közegben.


Mi jelenti számodra a sikert?

Az egyik legnagyobb sikerélményem volt, amikor megkaptam a diplomámat. Azóta pedig szerencsére folyamatosan részesülök elismerésekben, nehéz lenne kiemelni egyetlen dolgot. Egy borász életében talán az a csúcspont, ha életműdíjat kap a szakmai pályafutásáért, de nyilván én még nem tartok ott, és nem is feltétlenül ez motivál. Számomra a folyamatos pozitív visszajelzés a cél. Jó bort mindenki tud egyszer készíteni, de megismételni már nehezebb. Minden évjárat más, mindig az adott körülményekre kell reagálni, és minden évben jó borokat kell prezentálni ahhoz, hogy szinten tartsam a már elért minőséget. Ezért jó érzés, ha folyamatosan jönnek az elismerések, mert akkor tudja az ember, hogy jó úton halad. Nagy megtiszteltetés volt számomra az is, hogy nemrégiben jelölést kaptam a femcafe.hu által meghirdetett Inspiráló Nők díjra, méghozzá a leginspirálóbb gasztronómiai teljesítmény kategóriában.


Téged mi inspirál?

Engem elsősorban maga a környezet. Mostanában sokat járok ki a szőlőbe, és még ha hajnalban kelek is, nagyon feldob, hogy nem egy irodába kell bemennem. Nyilván nem bámészkodással és sétával töltöm a napot, hiszen megvan a feladat és a céltudatosság, de közben mégis megérint a közvetlen természet: a nap, a táj, a növények és az állatok. Körülölel bennünket a Káli-medence, a tanúhegyek, a Balaton. Szerintem nagyon inspiráló dolog, ha az ember ott ébredhet, ahol otthon érzi magát, ahol a helyén van. Édesapám tud még igazán inspiráló lenni, hiszen ő a legnagyobb kritikusa a boraimnak. Jó példa erre az Apukám világa bor, nehéz volt olyat készíteni, amire ő azt mondta volna, hogy na, ez igazán ízlik.


„Szerintem nagyon inspiráló dolog, ha az ember ott ébredhet, ahol otthon érzi magát, ahol a helyén van.”

 

„Újra felértékelődik a vidéki élet…”

Vendégoldalról is nagyon érdekel bennünket a gasztronómia, ebben is szeretnénk újat és minőségit alkotni Badacsonyban. Mindig olyannak álmodunk meg egy új helyet, ahová mi is szívesen járnánk és úgy néz ki, hogy ez másoknak is tetszik. A Birtok igazi ékszerdoboz, mind a környezet, mint pedig a gasztronómia tekintetében. Kizárólag friss, helyi alapanyagokkal dolgozunk, és helyi termelőktől vásárolunk. A birtok mellett először a KisHableány éttermet nyitottuk meg, ami egy fiatalos street foodot kínáló hely, Badacsony központjában. A hableány épületét most újítjuk fel, hogy új funkcióval töltsük meg és létrehozzunk egy borászati látogató központot. A frissTerasz ötlete úgy jött, hogy hiánypótló jelleggel szerettünk volna valamilyen esti szórakozási lehetőséget, közösségi teret biztosítani az ide látogatók és a helyiek számára. Legújabb projektünk pedig a Szent Orbán étterem, amellyel szintet lépünk, hiszen az à la carte étterem még nem szerepelt a portfóliónkban. Hosszú távra gondolkozunk, nem az a cél, hogy egy szezon alatt minél többet keressünk, hanem hogy a helyi alapanyagokból egy kitűnő séf alkalmazásával olyan minőségi ételeket kínáljunk, amelyekért visszajárnak hozzánk az emberek, és akár egész éves nyitvatartást tudunk biztosítani a szezonalitás helyett. Azt tapasztalom, hogy egyre többen költöznek ide, hiszek ennek a tájnak az erejében, és lassan felnő egy olyan generáció, amelyik már nem feltétlenül a nagyvárosokban lát garanciát a magas életszínvonalra. Újra felértékelődik a vidéki élet, mi pedig mindent megteszünk azért, hogy másokat is ösztönözzünk a felfedezésében.



Bajáki Zsanett





© Minden jog fenntartva!
6

2018.2.

Kéznél van a segítség



 

„Már egészen kis korom óta bennem van az az érzés, hogy nagyon szeretnék segíteni másokon…” – fogalmaz Vas Alexa Zsófia. A Táton élő fiatal lány még csak most érettségizett, de már komoly szakmai elismeréseket ért el fejlesztésével: végtaghiányos gyerekek számára készít műkezet. A Nők a Tudományban Egyesület (NATE) nagykövete mesélt nekünk pályaválasztásáról, a nők tudományos szerepéről, saját projektjének eredményeiről és arról, hogy mindezt, hogyan fogadja a külvilág.

 

Mindig a reál vonal érdekelt?

Már egészen kicsi koromban, két-három évesen imádtam a dinoszauruszokat, később pedig nagyon érdekelt a fizika, de rájöttem, hogyha gyakorlati fizikusnak megyek, abból nem igazán lehet megélni. Rengeteget barkácsoltam és szereltem együtt apukámmal, kézenfekvő volt, hogy én is gépészmérnök leszek, mint ő. Jelenleg Táton lakom és az esztergomi Dobó Katalin Gimnáziumban vagyok végzős, német nyelvi előkészítős, ami mellett két évig emelt szinten tanultam az informatikát, másfél évig pedig a matekot és a fizikát. Most érettségiztem, és továbbtanulni Győrbe, az Audi duális képzésére jelentkeztem, ahol első helyen a gépészmérnök szakot jelöltem meg, de a járműmérnöki és a mérnök-informatikus irány is érdekel. Szerencsére egyre több lány választja ezt, bár még mindig a fiúk vannak többségben.


Hogyan kerültél kapcsolatba a NATE-val?

Van egy nagyon jó barátnőm, aki korábban már több programon is részt vett a NATE-nál, jelenleg Angilában tanul matematikusnak. Ő ajánlotta figyelmembe ezt a lehetőséget azzal, hogy szerinte alkalmas lennék diáknagykövetnek. Utánajártam, és 2015 decemberében jelentkeztem a programba. Pár héttel később már írtak is, hogy felvettek a hálózatba, amelynek összesen körülbelül száz tagja van. Olyan egyetemista, gimnazista és általános iskolás lányok alkotják, akik valamilyen tudományos területen a korosztályukban kiemelkedő eredményeket értek el. Ezen belül van egy szűkebb, tizenkét fős mag – köztük én is –, akik a szervezet munkájában aktív szerepet vállalnak. Mi vezetjük például a Lányok Napja programsorozat közösségi oldalait, folyamatosan beszámolunk a nagykövetek új sikereiről, részt veszünk a különböző NATE-s rendezvények szervezésében. Magyarországon például ők szervezték meg az I. tudománykommunikációs versenyt, az SCIndikátort. Ezenkívül vannak workshopok, személyiség- és kommunikációfejlesztő tréningek, inspiráló női előadók vagy akár külföldön élő szakemberek. Nekem a legjobb barátnőmet is a NATE adta, és fontos számomra, hogy valódi, egymást segítő közösségként működünk.


„Olyan egyetemista, gimnazista és általános iskolás lányok alkotják a Nők a Tudományban Egyesület nagykövetségét, akik valamilyen tudományos területen a korosztályukban kiemelkedő eredményeket értek el.”


Hogyan látod a nők érvényesülési lehetőségeit?

Egy autóipari vállalat quality osztályán vagyok gyakornok, és nagyon jól érzem magam itt, mert olyan támogató környezetben vagyok, ahol azt nézik, hogy mit tudok, nem pedig a nememet. Ugyan még mindig kevesebb a női kolléga, de nálunk egyenesen örülnek, ha hölgy jelentkezik, mert felismerték, hogy nem lehet kizárólag férfiakból álló munkakörnyezetet létesíteni, mert akkor nagyon egy irányba megy a gondolkodás. A nők más szempontból közelítik meg a problémákat, ezért más megoldásokra is juthatnak, ráadásul koedukált környezetben dolgozni sokkal inspirálóbb. A versenyekkel kapcsolatban is alapvetően jó a véleményem, inkább az iskolában vettem észre, hogy eltérő követelményeket támasztanak a lányokkal és a fiúkkal szemben. Például volt olyan női matematikatanárom, aki a nehezebb feladatokhoz csak fiúkat hívott ki a táblához, és világosan tudtunkra adta, hogy nekünk lányoknak nem is lehet jó a térlátásunk.


Milyen saját fejlesztésen dolgozol?

Mintegy másfél éve kutatok a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Információs Technológiai és Bionikai Karának robotikalaborjában dr. Cserey Györgynél, aminek eredményeként egy robotkezet készítek. A NATE egyik nyári táborában ismerkedtem meg az e-NABLE Magyarország nevű szervezettel, melynek tagjai a végtaghiányos gyerekek számára 3D nyomtatóval készítenek műkezeket. Ezek nagyon egyszerű, mechanikus kezek, céljuk, hogy csuklóból indított hajlító és feszítő mozgásra is képessé tegyék a művégtagot. A szervezet egyik alapelve, hogy olcsón – akár már 2000-3000 forintért – viszonylag strapabíró, ugyanakkor jól használható kezet készítsünk. Ráadásul mindegyik művégtag a kisgyerekek saját elképzelései szerinti dizájnt kapja, hogy sokkal komfortosabban érezzék magukat. Az én kutatásom szorosan kapcsolódik ehhez a projekthez. Szerettem volna megoldást találni arra, hogy kisméretű műkezet kaphassanak olyanok is, akiknek nincs csuklóizületük. Eddig ugyanis, akinek ez a rész hiányzott, annak könyökből kellett ugyanazt a mozdulatsort megoldania, ráadásul egy nagyobb és nehezebben mozgatható művégtaggal, melynek a megtartásához és a behajlításához is sokkal több erő szükséges. Az én fejlesztésem célja, hogy ne kelljen feleslegesen görcsösen tartaniuk a kezüket, ha fogni vagy hajlítani szeretnének. Ehhez készül a robotkéz, amellyel például egy tízes csomag papír zsebkendőt is fel tud majd emelni a gazdája. Kétféle műanyagból készült a váz, a jelenlegi elektronikát pedig egy nyáklemezre szeretném lecserélni, mely már nem egy kis forrasztható próbapanel, hanem egy előtervezett lemaratott nyák. Az áramforrásokat is kisebbre fogom venni, valamint a szervomotornak is új dobozt tervezek, ami helytakarékosabb az eddiginél. Esztétikailag és a védelem szempontjából egyaránt fontos, hogy az elektronikus részeket eltakarjuk. Ha ezekkel megvagyok, akkor pedig kell találnom egy tesztalanyt.


„Szerettem volna megoldást találni arra a problémára, hogy eddig csak olyan végtaghiányos gyerekek kaphattak műkezet, akiknek a csuklóízületük ép volt.”

 

Hogyan fogadják a gyerekek ezeket a kezeket?

A végtaghiányos gyerekek számára már a testi fogyatékosságukat feldolgozni is nagyon nehéz, amire sokszor rátesz még egy lapáttal, ha az óvodában, iskolában csúfolják, kiközösítik őket emiatt. Ennek az elkerülésére született meg az az ötlet, hogy a műkezek legyenek mesefigurákkal, népszerű hősökkel díszítve, hogy mindkét oldalról befogadhatóbbá váljon. Ha valaki megjelenik egy batmanes vagy pókemberes robotkézzel, akkor a többiek ezt egy menő, trendi dolognak tartják, és nincs jelen a kirekesztés. Innentől kezdve a végtaghiányos kisgyerek is jól érzi magát, és a művégtag – a félelem vagy irtózás helyett – a többiekből is főként kíváncsiságot, elismerést vált ki. A hiányosságból egy csapásra előny lesz.

 

Mikor használhatja az első általad készített kezet egy kisgyerek?

Kényelmes tempóban dolgozom, ráadásul az érettségi mellett kicsit kevesebb időm jutott a projektre, viszont az egyetem alatt már mindenképpen szeretném befejezni. Sajnos modellt nehéz találni, mert kevés szülő vállalja azt a terhet, hogy az eredményeket, a megfigyeléseket dokumentálja, lefényképezze, és sokan nem szeretnék, hogy a gyerekükről olyan kép készüljön, amelyet esetleg egy tanulmányban is bemutatnak. A Tudományos Diákkörök (TUDOK) 18. Kárpát-medencei Konferenciájára kijutottam ezzel a fejlesztésemmel. Az első fordulója Egerben volt – egy műszaki és reáltudományos konferencia –, ahol a szekciómban második lettem. A második fordulóban pedig különdíjat kaptam a National Instruments műszaki tudományok szekcióban.


A családod hogyan fogadja a különleges érdeklődési körödet?

Anyukám világéletében rajongott a fizikáért és más természettudományos irányzatokért. Sokszor mondta nekem, hogy ebben van a jövő, és menjek, és csináljam, hozzak haza Nobel-díjat, melynek átvételekor említsem meg őket. (nevetés) Mindig pozitív gondolatokkal árasztottak el otthon. Apukám is, akivel már egészen kis koromban együtt szereltem a garázsban: féktárcsacsere, kézifékszerelés, ezekben mindig benne voltam és senkit nem zavart, hogy a fejem búbjáig olajos vagyok. Akármilyen ötlettel álltam elő, az volt a fontos nekik, hogy szeressem, amit csinálok.


…és a fiúk?

A barátommal lassan egy éve vagyunk együtt. Ő mérnök-informatikus, és szerintem az egyik legnagyobb rajongóm. Minden versenyemen ott van, sokszor hoz-visz az egyetemre, és mindig arra biztat, hogy folytassam. Ha krízis volt a kutatásommal kapcsolatban, akkor is támogatott, segített anyagokat keresni, és fizikailag is besegített például a forrasztások során. Én nem sorolom magam az „okos” lányok közé, nem is olyan jók a jegyeim. Sokan a jeles bizonyítványt tűzik ki célként, de az én céljaim túlmutatnak ezen, ezért ezzel soha nem is foglalkoztam. Jegyek tekintetében nekem bőven jó a középmezőny addig, amíg mellette fel tudok mutatni mást is. Szerintem a jegyek nem azt tükrözik, hogy ki mennyire okos, hiszen bemagolni is lehet egy anyagot, anélkül, hogy átlátnánk vagy értenénk.


Hogyan szoktál kikapcsolódni?

Úgy, ahogy egy átlagos fiatal. Olaszul tanulok, idegen nyelven olvasok, sorozatokat nézek és eljárok edzeni. Hatéves korom óta aikidózom, mostanra már fekete öves vagyok. Néhány évig volt saját gyerekcsoportom is, akiket oktattam, de most már csak besegítek, folyamatosan készülök a vizsgákra, télen pedig síelni szeretek.


Szerinted hol tartasz majd tíz év múlva?

Valószínűleg itthon élek majd. Nagy álmom, hogy a Teslánál dolgozzak, így ha erre lenne lehetőség, akkor egyből lecsapnék rá. Ha minden jól megy, Győrben lakom majd, és az Audinál dolgozom. A külföldi életbe is belevágnék, nagyon szimpatikus nekem Svédország, Norvégia és az északi államok mentalitása. Ha álommunkahelyről van szó, akkor pedig a Volvo. Ez a kedvenc autómárkám, és éppen azt az irányvonalat képviselik, amelyikben én is hiszek, hogy minél biztonságosabbá tegyük a vezetést.


Mi motivál téged?

Már egészen kis korom óta bennem van az az érzés, hogy nagyon szeretnék segíteni másokon. Általában az orvosok, és a segélyszervezetek tagjai teszik ezt, én viszont nem bírom a vért, emiatt nagyon korán ki lett húzva, hogy orvos legyek. Később rájöttem, hogy nemcsak a gyógyítás vagy az ételosztás lehet az egyetlen út, hanem a saját szakmámon keresztül is tudok segíteni az embereknek. Az autóiparban is abba az irányba szeretnék majd elmenni, hogy a fejlesztéseimmel minél biztonságosabbá tegyem a járműveket, minél kevesebb legyen a baleset, vagy ha már történik, akkor nagy valószínűséggel túléljék a résztvevők.



Bajáki Zsanett

Fotó: Hilák Antónia



 

© Minden jog fenntartva!
7

2018.2.

Fuss a tisztaságért!




A plogging a svéd „plogga” szóból ered, ami két kifejezés – a „fuss” és a „szedd fel” – összeolvasztásának gyermeke, és azt jelenti,  hogy az ember futás közben összeszedi a környezetében fellelhető szemetet. A szemétszedős kocogás még csak nemrég vált „hivatalos” sportággá, de máris rengeteg a követője világszerte, hiszen az emberek nagyon élvezik, hogy testi egészségük megőrzése mellett  kiemelt figyelmet fordíthatnak a környezettudatos életmódra is.



Az új környezettudatos futómozgalom 2016-ban indult el a skandináv országból, de szinte pillanatok alatt az egész világon elterjedt. Ebben közrejátszhat a nagy fokú publicitás is, hiszen a program köré szerveződött csoportok, egyesületek java része az online világban toborozza tagjait, és szinte minden közös futást fotókkal és beszámolókkal dokumentálnak.


Hogyan zajlik egy plogging?


A plogging során a futók óriási szemeteszsákokkal indulnak el azokon az útvonalakon, ahol egyébként is edzeni szoktak, és a kilométereket róva, amint szemetet látnak, felszedik, majd haladnak tovább. Ha a zsák megtelik, akkor azt a legközelebbi szelektív hulladékgyűjtőbe viszik, ahol leadják. A kezdeményezés lényege, hogy mialatt saját testünk a mozgás számtalan egészségjavító hatását élvezi, addig legalább ennyi jót teszünk a környezetünkkel és a bolygónkkal  is. Szintén hasznos része a ploggingnak, hogy – míg a futás többnyire magányos sport – közösségkovácsoló erejénél fogva egységélményt nyújt a résztvevők számára, akik sokszor egy előre kijelölt, elhagyatott terepet tesznek újra tisztává. A program végén pedig jön az elmaradhatatlan fotózkodás, hogy megörökítsék az általuk végzett sportos munka gyümölcsét.


Hazai „futóbolondok”

Az új skandináv őrület, vagyis a környezettudatos futás 2016-ban indult el a svédektől, és azóta minden kontinensen megtalálta a követőit, ráadásul vannak olyanok, akik korábban nem is hódoltak a futás szenvedélyének, ám a nemes cél őket is arra ösztökélte, hogy felhúzzák a nyúlcipőt. Az új mozgástrendnek hazai előfutára is volt a „szedj fel egy szemetet futás közben” kezdeményezés formájában, amely virtuálisan terjeszkedve arra hívta fel a futók figyelmét, hogy – a gondolkodj globálisan, cselekedj lokálisan elv alapján – minden futáskor szedjenek fel legalább egy-egy elhajított szemetet, hiszen is sokat tehetnek a zöldterületek tisztaságáért és a környezetünk megóvásáért.

Ahogyan a sportágaknak általában, a ploggingolásnak is vannak aranyszabályai, melyeknek az a céljuk, hogy megóvják a résztvevők egészségét. Ilyen például azoknak az anyagoknak a listája, amelyeket semmiképp nem szabad futás közben sem begyűjteni: • építési-bontási törmelék • gyógyszerek, gyógyászati eszközök: tű, kötszer stb. • akkumulátor • motorolaj • elektromos és elektronikai berendezések A feladat tehát egyértelmű: kizárólag azokat a tárgyakat szedd fel, amelyeket  biztonságosan el tudsz juttatni a legközelebbi hulladékgyűjtőbe!

 

Hasznos tippek a plogginghoz:

• szerezz be egy futó- vagy gumikesztyűt

• figyelj arra, hogy könnyen fogható, de strapabíró zsákot vigyél magaddal

• a felszedett szemét sose érintkezzen a kezeden kívül más testrészeddel

• futás után, ahogyan általában, alaposan mosakodj meg, hogy elkerüld a fertőzéseket

• a ploggingolás helyét úgy válaszd ki, hogy az számodra biztonságos legyen!



Fotó: Pinterest



© Minden jog fenntartva!
8

2018.2.

PEARLSHOT – Az innovatív koktélok világa

 


 

A PearlShots projektet a tenger közelsége, a napsütés éltető ereje, az édeni kertek pálmafáinak árnyéka, a La Concha-hegy ámulatba ejtő vonulatainak látványa inspirálta és egy kibontakozóban lévő szerelem mindent felülíró merészségből és szenvedélyéből fakadó kreatív erő hozta létre. A molekuláris gasztronómiára épülő koktélkülönlegességről megálmodójuk, Lakos Gergely mesélt magazinunknak.

 

„Nem volt más lehetőségem, mint újrakezdeni!”

A vendéglátós pályafutásom 2007-ben, 23 éves koromban kezdődött, amikor Tenerifére költöztem, hogy szörfözni tanuljak. A BGF-en szerzett marketinges végzettségemmel nem mentem sokra, ráadásul még egy pohár sört sem tudtam csapolni és spanyolul sem beszéltem. Mindez viszont jó alapul szolgált ahhoz, hogy az első két hónapban öt helyről is kirúgjanak és teljesen lenullázzam magam. Nem volt más lehetőségem, mint újrakezdeni! Végül egy angol sport bárban utcai PR lettem. Pár hónap után a pult mögött segédként, később pultosként dolgoztam és már elkezdhettem koktélokkal is foglalkozni. Később több szállodában is dolgoztam, ahol kötelező képzéseken bővíthettem szakmai ismereteimet és nyelvtudásomat egyaránt. A nagy előrelépés 2010-ben történt meg, amikor a főnököm ajánlásával bekerültem az akkoriban Las Americas legjobb szórakozóhelyének számító klub (Tibu Nightclub 5*) bártenderei közé, ahol végre prémium minőségben lehetett dolgozni. Ennél a cégcsoportnál dolgoztam akkor is, amikor a PearlShots projekt elindult.

 

„A marketinges végzettségemmel nem mentem sokra, ráadásul még egy pohár sört sem tudtam csapolni és spanyolul sem beszéltem. Mindez viszont jó alapul szolgált ahhoz, hogy az első két hónapban öt helyről is kirúgjanak és teljesen lenullázzam magam. Nem volt más lehetőségem, mint újrakezdeni!”

 

2013-at írunk, a helyszín pedig nem más, mint a napfényes Spanyolország déli részén fekvő Costa del Sol egyik hangulatos városa, Marbella és a hozzá tartozó party oázis, Puerto Banus. A PearlShots projektet a tenger közelsége, a napsütés éltető ereje, az édeni kertek pálmafáinak árnyéka, a La Concha-hegy ámulatba ejtő vonulatainak látványa inspirálta és egy kibontakozóban lévő szerelem mindent felülíró merészségből és szenvedélyéből fakadó kreatív erő hozta létre. Akkor már hatodik éve éltem külföldön és egy szórakozóhelyen (Tibu Banus) dolgoztam Assistant General Manager pozícióban. Ennek köszönhetően minden adott volt ahhoz, hogy rövid idő alatt több helyen is be lehessen mutatni a terméket és a szolgáltatást. Hitet ad a folytatáshoz, ha három hónap sem telik el az alapkoncepció megszületése és Antonio Banderas születésnapjával egybekötött legnagyobb spanyol jótékonysági esten, a Starlite Festival Gálán történő koktélgyöngy kóstoltatása között. A következő egy–másfél év nagyon pörgős és tanulságos időszak volt. A marbellai nyári szezont követően a telet már londoni szórakozóhelyeken, a következő nyarat Ibiza beach klubjaiban töltöttem a koncepció tesztelése végett, majd közel nyolc év külföld után végül Budapesten kötöttem ki. Az idillikus kezdet és a bátorító sikerek után sajnos utolértek a sok utazással, illetve a vállalkozással járó megpróbáltatások, aminek következtében úgy alakult, hogy a vállalkozás életét és történetét jelenleg egyszemélyben viszem, álmodom tovább.

 

"A PearlShots projektet a tenger közelsége, a napsütés éltető ereje, az édeni kertek pálmafáinak árnyéka, a La Concha-hegy ámulatba ejtő vonulatainak látványa inspirálta és egy kibontakozóban lévő szerelem mindent felülíró merészségből és szenvedélyéből fakadó kreatív erő hozta létre."

 

Honnan jött az ötlet a molekuláris gasztronómiára épülő koktélkülönlegességek megalkotására?

Minél jobban elmélyültem ebben a témakörben annál inkább lenyűgözött a mögötte lévő ismerethalmaz, az analitikus és a kreatív gondolkodás összjátéka, valamint a status quo folyamatos megkérdőjelezése. Ezzel egyidőben kezdtem megérteni azt is, hogy miért nem terjedt el még jobban. Szép, innovatív, izgalmas, de részleteiben túlzó és technológiai vonatkozásban komoly kihívást jelent beépíteni egy szórakozóhely vagy egy átlagos bár munkafolyamataiba és standard kínálatába. Így jött az ötlet, hogy létrehozzunk egy hidat, amin keresztül ezek a koktélcsodák szélesebb körben elérhetővé és szerethetővé válhatnak mindenki számára.                                                                                                                                                                                            Nyilvánvaló volt, hogy másképp kell megközelíteni a dolgot, ezért a különböző halmazállapot kínálatból a fókusz a legkarakteresebb textúrára összpontosult, a szferifikált ravioli méretű koktél kapszulára, vagy ahogyan a kreatív műhelyünkben hívjuk, a Koktélgyöngyre. Egyedi koncepció és design jött létre, amely szimbolizálja a koktélgyöngyök jövőbe mutató lényegét és különlegességét. A köré épült szolgáltatások által pedig ebből az „új” gasztronómiai vívmányból komplex élménnyé válhatott a termék.


A molekuláris gasztronómia alapvetően a konyhai folyamatok, mint például a sütés, főzés és az evés közben érzékszerveinkkel tapasztalható jelenségek (ízek, illatok, állagok) kémiájával, fiziológiájával foglalkozó tudományt, illetve az ezekre a felismerésekre épülő gasztronómiai stílust egyaránt jelöl. A kezdetének a magyar származású oxfordi fizikus Kürti Miklós 1969-ben tartott „Fizikus a konyhában” című előadását lehet tekinteni, amelyben a konyhai folyamatok során lezajló fizikai és kémiai jelenségekkel foglalkozott. Az eredeti, Molekuláris és Fizikai Gasztronómia elnevezést, Kürti Miklós, barátjával, Hervé This-szel, a francia fizikai-kémikussal együtt alkották meg 1988-ban. Később ezen a néven szakmai konferencia sorozat is indult, amelyen többek között Nobel-díjas fizikusok, kémikusok és Michelin-csillagos séfek vettek részt és osztották meg egymással tudásukat. A kezdetekben kulináris és gasztronómiai hiedelmek eredetének vizsgálatával, a meglevő receptek kielemzésével, új eljárások és összetevők kifejlesztésével foglalkoztak az irányzat követői, később a kulináris tevékenységek technológiai, szociális- és művészeti hatásaira is koncentráltak.

Ahhoz azonban, hogy ezek a kísérletek széles körben ismertté váljanak szükség volt arra is, hogy az ezredfordulóhoz közeledve, felértékelődjön a gasztronómia és a séfek presztízse. Egyre inkább divatba jött a felkapott éttermek látogatása, ahol a szakmabeliek jól tudták hasznosítani a kutatások eredményeit. A mennyiségről egyre inkább az alapanyagok minőségére, az új konyhai technológiák alkalmazására és a művészi tálalásra került a hangsúly.

A Kürti Miklós, valamint Hervé This által is fémjelzett molekuláris gasztronómia eredményeit felhasználta és továbbfejlesztette munkájában a világhírű spanyol séf, Ferran Adriá, aki az általunk használt technikát is kidolgozta és forradalmasította, amikor 2003- ban bemutatta az olíva kaviárt a 3 Michelin-csillagos El Bulli éttermében, Katalóniában, Spanyolországban.

 

Mit takar pontosan ez a pearlshot esetében?

Ezt az technikát, amely lényegében egy kontrollált zselésítési folyamat, szferifikációnak, magyarosan csak gömbösítésnek nevezik. Az így készülő textúra elég összetett ahhoz, hogy be lehessen mutatni rajta ennek a gasztronómiai irányzatnak az innovatív jellegét. Vagyis, hogy az ital karakterét megőrizve, megjelenése, állaga, formája és akár hőmérséklete tekintetében radikálisan eltér az eredetiétől. Különleges összetevőinek köszönhetően a koktél belső folyékony része és a külső zselé állagú héj azonos ízű, csak a halmazállapotuk más. Semmi nem az, aminek látszik, játszik az érzékekkel, meglep, ugyanakkor elfogyasztása során olyan beazonosítható és ismert állagokat tapasztalunk meg, mint a zselé és a folyadék, amelyeket már ismerünk. A koktélgyöngyök belülről tölthetők, kívülről dekorálhatók, amitől még izgalmasabbá válik az ízek és textúrák felfedezése. Elfogyasztása során a szájpadláson szétpukkadva valódi íz-robbanásként hat és egy teljesen új italfogyasztási élményben lehet részünk.


Milyen alapanyagokból készülnek az italok? 

Szerencsére itthon is be lehet már szerezni a ritkaságnak számító alapanyagokat is, így módunkban áll mindenből prémium minőséget felhasználni, legyen szó likőrökről, gyümölcs vagy zöldségpüréről, szirupokról, fűszerekről, liofilizált gyümölcsökről, ehető virágokról, minőségi csokoládéról. Fontos megjegyezni, hogy a koktélgyöngyöt körül ölelő zselé-szerű héj növényi eredetű alapanyagokból készül, tehát vegánok is fogyaszthatják.

 

Ki készíti ezeket?

Az adott rendezvény méretétől függ, hogy hányan vesznek részt magában a koktélgyöngy gyártásban, a tálalásban és a felszolgálásban. Az ízek, alapreceptek kidolgozása mellett jelenleg a gyártási- és lebonyolítási munkafolyamatok megtervezése és felügyelete is az én feladatom. Ez elég összetett munka, amely olykor megoldható 3-4 fővel, de nagyobb rendezvények alkalmával akár 25 embert is megmozgatok, ilyenkor külsős bartendereket is felkérek a közös munkára.

 

Mitől lesz egy koktél innovatív?

Egy jól elkészített koktél a tálalás, a színek, illatok, textúrák és ízek mellett mindig hordoz magában egy hangulatot és egy inspirációs történetet! Ha ezek harmóniában vannak, vagy akár egy teljesen új relációban vannak megmutatva, akkor innovatívnak mondható a koktél. Aktualitása miatt a minden alkalmat felvillanyozó Elektromos Koktélgyöngyöt emelném ki. Az inspirációt az elektromos mobilitás, a hibrid és elektromos autók témája adta. A koktélgyöngy zöld színét az elektromos autók rendszámtáblája inspirálta és a vodkával infuzált bazsalikomtól kapta, élénkítő citrusosságát a Yuzu püré adja, amelyet a bodza édes íze egyensúlyoz. Elektromosan feltöltő hatását pedig az ehető szechuan virágnak köszönheti. Elfogyasztásakor a frissítő citrusos bazsalikomos ízvilága mellett, a tetejére szórt szechuan virágnak köszönhetően enyhe bizsergő érzést vált ki. Így ma már a gasztronómián keresztül is bele lehet kóstolni ebbe az irányzatba.

 

"Egy jól elkészített koktél a tálalás, a színek, illatok, textúrák és ízek mellett mindig hordoz magában egy hangulatot és egy inspirációs történetet!"

 

Milyen típusú rendezvényekre, alkalmakra ajánlják a szolgáltatásaikat?

Sok megkeresésünk van privát és céges rendezvényekre egyaránt. Van, ahol welcome különlegességként szerepelnek a koktélgyöngyök, de leginkább a programot kísérő több órás aktivitásunkat szokták megrendelni. Kreatív megoldásainknak köszönhetően új és látványos eleme, illetve könnyen beépíthető programja lehet esküvőknek és születésnapoknak, partnertalálkozóknak, konferenciáknak, kóstoltatásnak és promócióknak vagy más céges rendezvényeknek.

 

Milyen pluszt tud adni a pearlshot a fogyasztóknak?  

Minőségorientált catering szolgáltatásunkkal a gasztronómiai különlegességek kínálásán túl a rendezvények hangulatába beolvadó látványos aktivitásként jelenük meg. Szolgáltatásunk előnye, hogy a termékben rejlő kreatív-, illetve a megjelenés által kínált innovációs lehetőségeket kihasználva személyre-, rendezvényre- vagy termékre tudjuk szabni. Igény szerint alakítjuk tálcáinkat és pultjainkat, gravírozzuk őket, egyedi grafikával és világítással látjuk el, kommunikációnkat pedig - az informatív jellegén túl - az adott rendezvény témája köré építjük fel. Igazán komoly kihívás volt például, amikor az egyik nemzetközi kávés cég (Nespresso) az egyik csúcsgasztronómiai eseménye kapcsán felkért, hogy olyan ízbeli kompozíciókat készítsek, amelyek az általuk kínált kávék kategorizálásra használt aromacsaládok főbb ízjegyeit mutatja be a fűszerek világán keresztül. Interaktív játékkal egybekötött kóstoltatás volt az aktivitásunk, ahol a koktélgyöngyök megismerése révén a kávékhoz kapcsolható újabb, extra íz- illat és textúra-élményben lehetett részük a vendégeknek. A koktélok gyöngye annál szórakoztatóbb minél jobban engedjük, hogy intellektuálisan elteljünk vele, ezért mindenkit arra bátorítok, hogy legyen nyitott, ismerje meg ezt a különös világot. Akinek módjában áll látogasson el a gasztronómiai kiállításokra is, ahol érdekes előadásokon és interaktív programokon keresztül ismerkedhetnek meg a különböző kulináris különlegességekkel Merjünk kérdezni, legyünk nyitottak az új dolgokra és tapasztalás útján alakítsuk ki a saját véleményünket.


„A koktélok gyöngye annál szórakoztatóbb minél jobban engedjük, hogy intellektuálisan elteljünk vele, ezért mindenkit arra bátorítok, hogy legyen nyitott, ismerje meg ezt a különös világot.”



Bajáki Zsanett





© Minden jog fenntartva!