1

2018.1.

Érzékek irodalma




A tavasz közeledtével virágzásnak indul a lelkünk is, és egyre nyitottabbakká válunk környezetünkre, a körülöttünk felbukkanó dolgokra. Idei első lapszámunkban az oldtimerek és a díszes kalapok világával egy kis történelmet idézünk meg a jelenkor köntösébe rejtve, hiszen életünk valamennyi területén megfigyelhető a fejlődés művészete. Ahogyan a hosszú tél alatt a bennünk felhalmozódott ötleteket és gondolatokat szárba szökteti a tavasz energiája, úgy alakítja a régmúlt értékeit a jelen technológiája harmonikus egésszé. A kopár földet lassan visszahódítja a zöldülő természet egyszerűsége és tisztasága, ami kiragad bennünket a hétköznapok monoton hajtásából, hogy a tudatos énünket félretegyük, és egy kicsit az érzékeinkre hagyatkozva befogadhassuk az új ízeket, illatokat és színeket. Ezen az úton is profi segítséget kapunk Filep Kata food-stylist és Pintér Zsófia illatkreátor vezetésével. Magazinunk témái között barangolva olvasónk erőt meríthet, hogy motiváltan és lelkileg feltöltődve álljon a mindennapok rajtkövére.







Eredményes töltekezést kívánunk.






© Minden jog fenntartva!
2

2018.1.

„A következő évtizedet már az új gyárral köszöntjük”



Christian Wolff két éve vette át a kecskeméti Mercedes-gyár igazgatását, és a vállalatot azóta is folyamatos fejlődés fémjelzi. Az üzletember neve és arcképe sokszor visszaköszön a különböző híradásokban. Azt azonban már kevesen tudják, hogy Wolff úr húsz éven keresztül versenyszerűen kézilabdázott, kedveli az oldtimereket, és szívesen fedezi fel biciklivel a vidéket. Interjúnkból további izgalmas kérdésekre is fény derül. 


Mielőtt a szakmai pályafutásáról kérdeznénk, arra kérjük, írja le saját magát néhány szóval...

Kíváncsi természetű ember vagyok, az autók nagy rajongója. 29 évnyi munkatapasztalat után még mindig lenyűgöz, miként lesz 36 óra alatt egy fémlemezből egy teljes jármű. Az autógyártáson kívül nem is tudnám elképzelni magam máshol. 


„Az autógyártáson kívül nem is tudnám elképzelni magam máshol.” 


Mióta dolgozik a Daimler AG-nél, és milyen állomásokat járt be eddig?

Okleveles gépészmérnökként végeztem a Stuttgarti Egyetemen. Pályafutásomat 1989-ben, az akkori Daimler-Benz AG-nál kezdtem egy nemzetközi vezetői utánpótlásprogramban. Sindelfingenben és az egyesült államokbeli Tuscaloosában betöltött első, a gyártással kapcsolatos feladatköreim után a Daimler AG-ban különböző vezetői pozíciókat láttam el. A NedCar Hollandiánál minőségirányítási vezetőként, Untertürkheimben logisztikai vezetőként dolgoztam. 2011 januárjától az AMG Operations vezetője, 2013 októberében pedig a Mercedes-AMG GmbH ügyvezetőségének tagja lettem.


Mitől lesz valakiből jó gyárigazgató?

Majdnem 20 évig kézilabdáztam versenyszerűen a német másodosztályban, ahol megtanultam: lehetsz ugyan a legjobb a csapatodban, de egyetlen játékos egyedül nem tudja megnyerni a meccset. Hasonlóan működik ez a járműgyártásban is, hiszen a siker kulcsa sem kizárólag a robotokban vagy az eszközökben, hanem az emberekben rejlik, és az határozza meg, hogy egy gyár és vezetője sikeres, vagy sem, ahogyan a dolgozókkal bánsz. Örülök, hogy eddigi pályafutásom során egy olyan támogató szakmai közegben nőhettem fel és tanulhattam, melyben lehetőségem volt a munkafolyamatokat különböző országokban és kultúrákban megismerni. Azt hiszem, ez a gyakorlat és tapasztalat tette lehetővé, hogy gyárvezetővé váljak.


Hogyan telik egy napja?

A napom nagy része szinte kivétel nélkül a gyárban telik. Már reggeltől kezdődnek a találkozók és egyeztetések az operatív, valamint a termelési egységek vezetőivel, illetve az üzleti partnerekkel. Ugyanakkor az is nagyon fontos számomra, hogy a vállalat dolgozóival is napi kapcsolatban legyek. 


Mit jelent az Ön szakmai pályafutásában a kecskeméti állomás?

2016 eleje óta irányítom a Mercedes-Benz Manufacturing Hungary Kft.-t. Otthonosan érzem magam Kecskeméten, ami a magyar munkatársaim szakmai elkötelezettségének, profizmusának és vendégszeretetének is köszönhető. Nem túlzok, ha azt mondom, hogy ez szakmai pályafutásom egyik legfontosabb állomása. Motivált kollégákkal dolgozhatok, és olyan járműveket gyártunk, amelyek a Mercedes-Benztől elvárt minőségben készülnek. A kecskeméti gyár naponta bizonyít.


„Nem túlzok, ha azt mondom, hogy ez szakmai pályafutásom egyik legfontosabb állomása.”


Mi a tapasztalata a magyar emberekkel kapcsolatban? 

A magyar és a német mentalitás közti különbség nagyon kicsi, tapasztalatom szerint a két kultúra és mentalitás nagyon jól kiegészíti egymást. A Daimler AG vezetőségét éppúgy lenyűgözte az a gyorsaság és rugalmasság annak idején, ahogyan ez a gyár rekordidő alatt felépült. 


Hogyan lehet együtt dolgozni magyar kollégákkal?

Nagyon jó velük dolgozni, munkájukat a profizmus és a munka iránti elkötelezettség jellemzi. Magyar kollégáink felelősségvállalása mindig is alapvető szempont a vállalat döntései során. Fontos mindez, hiszen a legjobb minőségű autókat csak elkötelezett és motivált dolgozói közösséggel, nyitott és az új ismeretekre fogékony munkatársakkal lehet megvalósítani – ez a szellemiség jellemzi a Mercedes-Benz gyárat.


Milyen kiemelkedő eseményekre, illetve milyen nehézségekre emlékszik leginkább a munkája során?

Tavaly a gyártás elindulásának ötéves jubileumát ünnepeltük, és az új generációs kompakt autók gyártására készültünk fel. Mintegy 580 millió eurós befektetéssel új karosszériaüzemet építettünk, és megvalósult az innovatív, hatékony berendezések telepítése is. Az új generációs kompakt járművek összeszerelésekor az alkatrészeket már kizárólag az automatizált önjáró robotok szállítják a logisztikai és az árufelvételi zónából – az itt előkészített árukosarakban – az összeszerelő szalaghoz. Különösen büszkék vagyunk az árukosaras rendszerre, hiszen ez a Mercedes-Benz globális termelési hálózatában is példaértékűnek számít. Büszke vagyok kecskeméti csapatunk hatékony és magas minőségű munkájára, melynek köszönhetően a legjobb minőségű autók gurulnak le a gyártósorról. Nekik és leendő munkavállalóink számára nyit teret új oktatóközpontunk, a Mercedes-Benz Academy Kecskemét, amelynek alapkövét szeptemberben tettünk le. Egyetlen kihívást említenék: az elmúlt évek után már érezzük, hogy szűkül a megfelelően szakképzett munkaerő piaca Magyarországon. Elsődleges feladatunknak tekintjük, hogy megerősítsük a meglévő munkatársaink elkötelezettségét, de igyekszünk vonzó feltételeket teremteni a leendő kollégák számára is. Kiemelt figyelmet fordítunk arra, hogy megtartsuk ezeket a dolgozókat, sőt új munkatársakat is találjunk a következő években. 


Mivel tölti a szabadidejét, mi a hobbija?

Gyakran járok Budapestre, és mára már elég jól kiismerem magam ebben a fantasztikus városban. Mint ex-kézilabdás, természetesen nem maradhat ki az úti célok közül Szeged és Veszprém sem, amikor elkezdődik a szezon. Kedvelem az oldtimer autókat és a Harley-Davidson motorkerékpárokat. A sportok közül a kézilabdát és a mountain bike-ot emelném ki; amennyiben időm engedi, ezekkel a sportokkal próbálok kikapcsolódni.


Kecskeméten is hódol ezeknek?

Szeretem Kecskemétet. A város számtalan kikapcsolódási lehetőséget nyújt, és én szívesen járok az új városi uszodába, vagy éppen biciklivel fedezem fel a vidéket.


Milyen nagyobb tervei vannak a jövőben?

A kecskeméti gyárra szeretnék most összpontosítani, ugyanis igen komoly bővítéseket kell levezényelnem a következő időszakban. Jelenleg a Mercedes-Benz Manufacturing Hungary Kft. a telephely megépülése óta a legnagyobb volumenű beruházás megvalósításán dolgozik. Az új gyárat az Ipar 4.0 jegyében teljesen flexibilisen alakítjuk ki, azaz első-, illetve hátsókerék-meghajtású modelleket is gyártunk benne. A következő évtizedet már az új gyárral köszöntjük, akkor gördülnek le az első járművek a gyártósorról, és az új üzemmel a kapacitásunk is jelentősen növekszik majd. 




Bajáki Zsanett






© Minden jog fenntartva!
3

2018.1.

VÍZHÁZ – Harmadik utas energiamegtakarítás az építészetben



„Az építészagy, amikor tervez, másképpen működik, mint az általános gondolkodás. A logika gyakran az első megoldás felé indul el, és ezt vezeti végig. Ezzel szemben építészként ahelyett, hogy az első ösvényre rálépnél és azon végigmennél, visszatartod magad, hogy minél több ösvényt keress...” – vallja Gutai Mátyás építészmérnök, aki a Tokió Egyetem PhD-hallgatójaként disszertációjában vetette papírra a világ első vízházának ötletét. 


Hogyan lett belőled mérnök?

Mindig is szerettem volna építész lenni, gyakorlatilag már a gimnáziumban. A kecskeméti piarista gimiben érettségiztem, és az első építész, aki igazán nagy hatással volt rám, az Mende Valér, aki az épületet tervezte. Nagyon fiatal volt, amikor ez a ház elkészült. A felvételimet tulajdonképpen csak két helyre adtam be: az építészmérnökire és az építőmérnökire. Ez utóbbira csak azért, mert azt mondták, hogy egy év után esetleg át lehet jelentkezni az elsőre. Valószínűleg a kreativitás volt, ami a legjobban vonzott. Az építészetet már akkor is úgy láttam, mint egy átmenetet, mely egyrészt mérnöki gondolkodás – ami ráadásul a családomban megvan, hiszen édesapám, nagyapám és édesanyám is mérnök –, másrészt van benne egy nyitottabb irány, mely a kreativitás, a kreatív gondolkodás felé visz.


„Valószínűleg a kreativitás volt, ami a legjobban vonzott.” 


Mikor merült fel benned először a vízház ötlete?

Tanulmányaim során állami ösztöndíjakkal külföldre is eljutottam. Először Ausztriában voltam az Erasmusszal, utána Japánba utaztam, itt jött képbe a vízház ötlete. Számomra nagyon izgalmas volt, hogy Japánban kicsit másképp állnak az építészszakmához, különösen a Tokió Egyetemen, ahol a második diplomámat szereztem és a doktorimat írtam. Az európai gondolkodással szemben itt nagyon erős hangsúly volt az elrugaszkodottabb, kreatív gondolkodáson. A hallgatók vagy a kutatók sokkal több támogatást kapnak, hogy a kicsit radikálisabb vagy provokatívabb ötleteket is megvizsgálják. Szinte elvárás a szakma határait feszegetni és a saját komfortzónánkon túli lehetőségeket keresni. A magyar vagy európai gondolkodásban általában az anyag vagy a szerkezet felől közelítjük meg a házat, és arra koncentrálunk, hogy minél jobban megépüljön a rendelkezésre álló ismereteink és technológia szerint, a térbeli kvalitások pedig ennek eredményeként születnek vagy ebből következnek. Japánban egy kicsit fordítva volt. Ott a térrel kezdtünk, és utána próbáltuk megtalálni hozzá a szerkezetet. Mind a két gondolkodás izgalmas, de a kettő együtt adta azt az inspirációt, amelyikből a vízház született. 


Akkor még egyetemistaként kezdtél dolgozni ezen?

Igen, a doktori disszertációmat írtam erről. Már hallgatóként is megvolt az ötlet, de a PhD-ben kezdtem komolyabban foglalkozni ezzel. 


És már akkor gondoltad, hogy ez meg is valósul?

Nem, ez nem annyira jellemző. A tudományos publikációk nagy része, illetve a PhD-k szinte mindig szimulációkon alapulnak. Én is fölállítottam egyfajta matematikai modellt, hogy kiszámoljam, mekkora energiamegtakarítást lehet egy ilyen szerkezettel elérni a hagyományos szerkezetekéhez képest. Fölállítottam bizonyos elméleteket, melyek alapján kísérleteket és számításokat végeztem. A doktorim nagyjából erről szólt, és akkor még csak reménykedtem, hogy ezt egyszer meg is valósíthatom.


Miben egyedi az általad feltalált vízház?

Először is elmondom, mi az a vízház. A vízház egy olyan épület, amelyben a szerkezetek döntő többségében víz található, és ezek a tömegek össze vannak kapcsolva, hogy a víz szabadon áramoljon bennük. Ez azért nagy jelentőségű, mert ha van egy hagyományos épület, melyben csak egy panel van, mondjuk, egy üvegpanel és víz folyik benne, az nem vízház, az egy vízüveg nyílászáróval ellátott ház. A különbség az, hogy ez a vízüveg már önmagában jó energetikai tulajdonságokat mutat, tehát energiát takarít meg azzal, hogy nyáron elnyeli a hőt, mielőtt az bejutna a térbe, ráadásul azt a meleg vizet másra lehet hasznosítani, ezzel komoly energiamegtakarítást ér el a hagyományos technológiákéhoz képest. Télen pedig elteríti a hőt, mellyel hozzájárul a fűtéshez. Vagyis mind a két évszakban energiamegtakarítást lehet vele elérni, de nem használja ki a rendszer a teljes potenciálját. Ez az én kutatásomnak a legnagyobb különbsége a többi munkával szemben: nem álltam meg ott, hogy vízüveg, hanem összekapcsoltam az egészet egy rendszerré. Sikerült bebizonyítani, hogy ez a vízrendszer magára hagyva is hőt áramoltat és hűti saját magát, ezzel pedig további hozzáadottenergia-megtakarítást lehet elérni. 


Miért fontos ez az építészetben?

Ennek azért van jelentősége, mert napjainkban kétféleképpen lehet energiát megtakarítani, tehát csökkenteni a rezsiszámlát. Az egyik lehetőség, hogy szigeteljük a házat, a másik pedig az, hogy egy jobb minőségű hűtő- vagy fűtőberendezést vásárolunk, mely ugyanazt a teljesítményt olcsóbban, jobb hatásfokon képes kiszolgálni. Gyakorlatilag a lehetőségeink ebben ki is merülnek, tehát az építőipar ezt a két megoldást tudja kínálni. A vízház ezzel szemben felkínál egy harmadikat. Ez gyakorlatilag abból áll, hogy a víz elnyeli a hőt, elteríti, majd kisugározza a környezetbe, így gyakorlatilag védi a belső teret a túlmelegedéstől vagy a lehűléstől. Ez egy harmadik utas energiamegtakarítás, és eddig nem állt a rendelkezésünkre. 





Ez az ökologikus irányzat jellemző a mostani építészetben?

Egy épület ökológiai lábnyomát az úgynevezett life-cycle assessment számítással szoktuk meghatározni. Ennek a lényege az, hogy a tervezéstől a kivitelezésig és a használatig minden állomásnál felmérjük, hogy mennyire szennyezi a környezetet. Az építészet ökológiai lábnyoma nagyon fontos a szakma számára. Cél, hogy minél kisebb legyen az épületek energiafogyasztása, valamint a létrehozásuk során fellépő környezetszennyezés. Ezek a szempontok mindenképpen meghatározók, amikor fenntartható építészetről beszélünk, ami most már globális jelenséggé vált. A vízház ebből a szempontból azért is fontos, mert lehetőséget ad arra, hogy olyan építőanyagot vegyünk, amelynek olyan jó energetikai tulajdonságai vannak, mint a vízé; hiszen a környezetben elérhető, tehát a szállítással sem szennyezünk. Gyakorlatilag minimális energiabefektetéssel beépíthető az épületbe, ez pedig kiváló lehetőséget arra, hogy energiát csökkentsünk. 


Fontos volt számodra, hogy az első vízház Kecskeméten legyen felállítva? 

Mindenképpen. Amikor befejeztem a doktorimat, adódott egy lehetőség: az egyik középiskolai barátom segítségével uniós támogatásra pályáztunk, aminek az elnyerésével a kecskeméti gyártelepükön építettük fel a vízházat. Mivel ezer szállal kötődöm a városhoz, számomra kicsit szimbolikus értéke is volt ennek a döntésnek, és nagyon örültem, hogy így alakult. 


Milyen volt a hazai és a nemzetközi fogadtatás?

A fogadtatás alapvetően jó volt, de azt tudni kell, hogy az építőanyagoknál sajnos nagyon lassú az a folyamat, amíg egy találmány eljut a piacra. Egy-egy innovatív terméknél általában másfél évtized, mire a cég eljut oda, hogy piacra kerül a termék. Egyrészt a szabadalmaztatás tart nagyon sokáig – én is hét éve kezdtem a vízház technológiáját szabadalmaztatni, és a japán szabadalmaztatás tavaly novemberben ért véget, szerencsére, sikerrel. Másrészt egy ilyen jellegű terméknek nagyon sok teszten kell megfelelnie annak érdekében, hogy kijuthasson a piacra. Hogy a vízház még nem terjedt el széles körben, tehát nem van, mert rossz a fogadtatása, hanem egyszerűen az az oka, hogy ebben az értelemben még mi sem jutottunk el arra a pontra, hogy ez megtörténjen. De vannak nagyon biztató előrelépések: együttműködünk a székesfehérvári Jüllich Glas üveggyárral, és azon dolgozunk, hogy a termék minél hamarabb, reményeink szerint már idén év végén vagy jövőre piacra kerülhessen, elérhető legyen.


Azonkívül, hogy próbálod elindítani a vízházprojektet, miket csinálsz?

A Loughborough Egyetemen tanítok London közelében. Ez az egyik legrégebbi és legjobb műszaki egyetem az országban, és most indítottak el egy építészkart. Előtte Tajvanon tanítottam, szóval alapvetően kutatóként és építész-tanárként dolgozom. Van egy nagyon pici építészeti irodám, ahol ritkán, de vállalok tervezési feladatokat, amennyiben az izgalmas, és lehetőséget ad arra, hogy a megrendelővel közösen valami újat, innovatívat hozzunk létre. 


Mi a hobbid, ami belefér ennyi minden mellett?

Olvasni és utazni szeretek. Az olvasás, ha kikapcsolódás, akkor szigorúan nem építészeti téma; nagyon szeretem a történelmet, ilyen témájú könyveket szoktam keresni. Igyekszem minél több izgalmas helyre eljutni, és nem fontos, hogy az külföld legyen, de a természeti tájak előnyt élveznek, főleg ahol lehet hegyet mászni, túrázni.


Mi inspirál a munkádban?

Ha univerzálisan akarom megfogalmazni, akkor azt mondom, hogy az inspiráció mindig egy problémából jön. A diákoknak is mindig azt magyarázom, hogy az építészagy, amikor tervez, másképpen működik, mint az általános gondolkodás. A logika gyakran az első megoldás felé indul el, ezt vezeti végig, és ha nem működik, akkor kipróbál egy másikat. Ezzel szemben építészként ahelyett, hogy az első ösvényre lépnél és végigmennél azon, visszatartod magad, hogy minél több ösvényt keress. Egyébként ez elég sok nehézséggel jár, mert akármennyire nagy a kísértés, nem lehet rögtön rálépni a megoldáséra, hanem meg kell győződni arról, hogy az összes lehetséges úttal tisztában vagyunk, mielőtt eldöntjük, hogy melyiken indulunk el. Ez a metódus nekem rengeteget szokott segíteni abban, hogy olyan megoldásokkal rukkoljak elő a végén, amelyekre az emberek nem is számítanak. Ezt általában egy piramisként szoktam leírni, melynek az alján helyezkedik el a felfedezés, arra épül a következő szint, az inspiráció, a harmadik pedig a racionalizálás; csak utána készítünk prototípusokat, míg végül tervet vagy tárgyat. A lényeg az, hogy minél szélesebb az alap – a felfedezés, az exploration –, annál magasabb a piramis. 



Bajáki Zsanett





© Minden jog fenntartva!
4

2018.1.

„A részletek és a szabadság inspirál”




Két szék is alig fért el abban az apró műhelyben, amelyikben az egyetem mellett ismerkedni kezdett a kalaposság alapjaival. Rá pár évre Londonban már a szakma legismertebb tervezőjénél, Philip Treacynél dolgozott, és az ott tanultakat hasznosítva itthon belevágott saját márkájának felépítésébe. Az már biztos, hogy Vecsei Zsófit nem lehet egy kalap alá venni többiekkel...


Hogyan fordult az érdeklődésed a kalapok irányába?

Egy kedves rokonom hívta fel a figyelmemet a kalapokra és azok készítésére. Éppen egyetemre jártam, művészettörténetet hallgattam, és még nem voltam biztos abban, hogy mi leszek, ha nagy leszek. Mindig is szerettem alkotni, rengeteg karkötőt, ékszert hordtam, és tetszett a divat, ezért úgy döntöttem, hogy megnézem magamnak, mi is az a kalaposság. Azonnal beleszerettem ebbe a szakmába.


Milyen utat jártál be, amíg az első saját kalapod elkészült?

Míg egyetemre jártam, minden szabadidőmet egy kis kalapos üzletben töltöttem, majd a diploma megszerzése után egy évet tanultam ott. Ez a pici kis üzlet a Jászai Mari téren van, és helyben készítettük a kalapokat. Nehéz megmondani, hogy melyik volt az első saját kalapom, Azt hiszem, hogy miután már nem jártam be minden nap a kalapos üzletbe tanulni, akkor kezdtem el magamtól kísérletezni és egyedül készíteni kalapokat. Ez előtt egy évig tanultam a szakmát és ezt követően igyekeztem minél több kalapos mesterrel, idősebb kalap készítőkkel beszélgetni. Nagyon nagy szerepet játszott ez az időszak az alapok és precizitás elsajátításában. Közben nőiszabó-diplomát szereztem, majd úgy döntöttem, hogy Londonban szeretnék többet tanulni. Jelentkeztem iskolába, sok helyre gyakornoknak, és a legnagyobb meglepetésre a világ egyik legismertebb kalaptervezőjénél kaptam állást. Az ott töltött két évben az egyszerűtől kezdve egyre fontosabb és komolyabb feladatokat kaptam, és rengeteg kalapot készítettem.


Hogyan álmodsz meg egy kollekciót?

Mindig szem előtt tartom a nőt, akinek tervezek, és elképzelem, milyen alkalmakra hordaná a kalapomat vagy fejdíszemet. Majd kiválasztom a színeket, anyagokat, amelyek alapján elkészítem a kollekciót.


„Mindig szem előtt tartom a nőt, akinek tervezek...”


Mi inspirál a munkádban?

A részletek. Szeretem, hogy apróságokból áll össze a kép, és a szabadság, hogy bármiből lehet alkotni, a lehetőségeknek pedig nincs határuk.


Milyen irányzatok ismertek a kalapdivatban?

A kalapokban is vannak trendek. Például most a sildes sapka a legújabb az utcai viseletben. Nyáron folyamatos visszatérő a szalmakalap, idén a nagy karimájú. Különböző trendeket figyelhetünk meg a lóversenypályán, ahol egyre több színes érdekes fejdísz jelenik meg minden évben. Nagy favorit volt tavaly a klasszikus boater inspirálta forma; ezek még idén is felkapottak lesznek, azonban egyre többször jelennek meg újra a virágok.


Mennyire népszerű a kalapviselet?

Az utóbbi években egyre több embert látunk kalapban az utcán, azonban ez nagyon változó, és nincsen rá recept. Sokan azért szeretnek kalapot hordani, mert az egy olyan szuper kiegészítő, mint a hab a tortán. Mások kitűnni szeretnének vele, mert viszonylag még kevés emberen látható, és sokszor különlegesnek számít. Külföldön a lóversenyek és az esküvők nélkülözhetetlen kiegészítője. Itthon sokan félnek, hogy túlzás lenne még egy kalap is, pedig éppen ez tenné teljessé a megjelenésüket. Én minden esetben nagyon fontosnak tartom, hogy jól érezzük magunkat a fejfedőnkben, és magabiztosan viseljük.


„Itthon sokan félnek, hogy túlzás lenne még egy kalap is, pedig éppen ez tenné teljessé a megjelenésüket.”


Ki a célközönséged? 

Budapesten dolgozom, így a magyar célközönség és magyar vásárlók nagyon fontosak. Azonban egyre több megkeresés érkezik külföldről, és remélem, hogy a webshopom elindításával egyre több nemzetközi vásárlóm is lesz. Nagyon örülök, hogy sokan hordják a kalapjaimat, és vannak köztük híres emberek. Közösségimédia-oldalaimon néha felbukkan egy-egy vásárlóm az általa választott kalapban, azonban tiszteletben tartom minden kliensemet, és kizárólag a beleegyezésükkel osztok meg róluk bármit is.


Melyik munkádra, eredményedre vagy a legbüszkébb?

Nagyon büszke vagyok arra, hogy Londonban Philip Treacynél dolgoztam, és hogy belevágtam a saját márkám építésébe.


Jelenleg min dolgozol, milyen kollekció megvalósítása izgat?

Egyszerre nagyon sok mindenen dolgozom, sőt több kollekciót is forralok magamban. Az egyik egy alkalmi kollekció erre a nyárra, mely hamarosan elkészül az esküvőkre, és a jövő téli kollekcióm is kristályosodik.


Hogyan tudja egy érdeklődő megtalálni a számára tökéletes kalapot?

Jó, ha megfelelő nyitottsággal és kíváncsisággal áll hozzá, valamint egy kis türelem sem árt. Sokszor hallom, hogy semmi sem áll jól. Erről azt gondolom, hogy mindenkinek van, ami jól áll, „csak” azt meg kell találni. Türelmesen és magabiztosan kell próbálgatni, hogy büszkén nézzen ránk vissza tükörképünk a tökéletes kalapban.


„Türelmesen és magabiztosan kell próbálgatni, hogy büszkén nézzen ránk vissza tükörképünk a tökéletes kalapban.”



Bajáki Zsanett





© Minden jog fenntartva!
5

2018.1.

Az örök tavasz szigete




Madeirát az Atlanti-óceán virágoskertjének szokták nevezni, hiszen tavasszal a főváros, Funchal jacarandafái virágba borulnak, és az egész város csoda szép lila színbe öltözik. Madeira jelképe pedig az estrelica, azaz a papagájvirág, amely sárga-kék árnyalataival szinte egész évben pompás színkavalkáddal ajándékozza meg az idelátogató turistákat, akik kedvükre bolyonghatnak a mesés illatú kertek, a változatos tengerpart, a barátságos emberek és a lélegzetelállító hegyvidék gyűrűjében.


Festői falvak, varázslatos kertek

A természet és kirándulás szerelmesei számára ez a sziget maga az éden, hiszen szubtrópusi klímájának köszönhetően egész évben kellemes a hőmérséklet: nincs nagy hőség és nincs komoly hideg. A leghidegebb hónap a február, de akkor sincs nappal 15-16 Celsius-foknál hűvösebb, míg a legmelegebb hónapban, augusztusban sem kúszik 23 fok fölé a hőmérő higanyszála. Mivel a sziget teljes területe 741 km², a nevezetességek és a látnivalók felkeresése nem okoz különösebb nehézséget. Sőt a többnyire 30-50 km-es távok kifejezetten kedveznek az egynapos kirándulásoknak, az út mentén pedig varázslatos kertek és festői falvak teszik feledhetetlenné a nyaralást. 


A hírességek kedvenc üdülőhelye

Madeira fővárosa a 103 ezer lakosú Funchal, mely ugyanakkor legjelentősebb városa. A belváros rendkívül gondozott, tiszta és jó állapotú. Portugáliában a fővároson kívül itt a legmagasabb az életszínvonal. Funchal a XVI. századtól jelentős kikötő- és kereskedelmi központ, manapság közkedvelt turistahely, az autonóm Madeira politikai, gazdasági és turisztikai központja. A várost elsősorban festői elhelyezkedése, klímája, dús növényzete és Mánuel stílusú épületei teszik érdekessé.

A botanikus kertek és erődök mellett kihagyhatatlan látnivaló Funchalban a kikötő. Itt található Kolumbusz Kristóf hajójának a mása, valamint a Cristiano Ronaldo Museum, hiszen a világ egyik leghíresebb futballistája büszkén vállalja, hogy a sziget szülötte. De a híres emberek sora természetesen még folytatható, ugyanis a sziget egy kis tengerparti települése volt Churchill kedvelt üdülőhelye, valamint Erzsébet osztrák császárné és magyar királyné (Sisi) is szívesen látogatott ide, hogy kipihenje az uralkodás fáradalmait. 


Levadák

Az öntözőcsatornák (vagy helyi nevén levadák) szövevényes kanyarulatai behálózzák egész Madeirát, és azt a célt szolgálják, hogy a csapadékos északi területekről származó vizet elvezessék a déli termőföldek felé. Az 1400 km hosszú csatornahálózat éjjelente romantikus csobogást, nappal pedig remek túraútvonalat biztosít a vendégek számára. 


Ajánljuk tehát Madeirát azoknak, akik olyan különleges hangulatú és egyedi látványvilágú szigetre vágynak, ahol el lehet bújni kicsit a rohanó világ dolgai elől, miközben valódi ínyencségek és tökéletes nyugalom veszi körül az embert. 






© Minden jog fenntartva!
6

2018.1.

Food-stylist – Az ízek és a tálalás harmóniája



„Amit a természet alkot, annál nincs izgalmasabb” – vallja Filep Kata, aki közgazdász diplomáját és többéves reklámügynökségi tapasztalatát félretéve food-stylistként azt a célt tűzte ki, hogy a főzés és az ételek élményében találjon – és tálaljon – új értékeket. Kata szerint a hazai gasztronómiai élet számára nagyon fontos, hogy legyen egy új generáció, akik között menő szakácsnak, cukrásznak állni, és ebben látnak perspektívát. 


Hogyan kapott fontos szerepet az életedben a gasztronómia?

Otthonról alapvető nyitottságot és természetességet hozok a témát illetően, hiszen kislánykoromban nemküldtek ki a konyhából, hanem kaptam egy kis deszkát és egy darab nyers tésztát, melyből azt készíthettem, amit akartam. Azt gondolom, ez a fajta játékosság és könnyedség meghatározó a mai napig. Aztán gimnazistaként egy évet Venezuelában töltöttem, ahol rengeteg új alapanyag, íz került a látóterembe. Szépen lassan azt vettem észre, hogy a tinédzserkori és főiskolás nyaralásokon mindig én vagyok az „élelmezésvezető”: átláttam, mire van szüksége 6-8 embernek egyheti étkezéshez, kiszámoltam, miből mennyi kell, és kiosztottam, hogy ki mit csináljon. Ráadásul mindezt élveztem is.


Mikor kezdett el szakmailag is érdekelni?

A főiskola végén elkezdtem írni egy gasztroblogot, ennek jó tíz éve. Akkor még nagyon gyerekcipőben járt ez itthon, páran írtunk csak blogot, szinte mind ismertük egymást. Az angliai Arvon Fundation gasztroíró-kurzusán (food-writing course) is részt vettem, hogy képezzem magam. Olyanoktól tanulhattam, mint Yotam Ottolenghi, Peter Gordon vagy a BBC Good Food és az Olive magazin főszerkesztői. A gasztronómia a Chefparade főzőiskolával vált a mindennapjaim főszereplőjévé. Közgazdász diplomával és jó pár éves reklámügynökségi tapasztalattal a hátam mögött váltottam. Innentől a napi szintű tesztelés, főzés, receptfejlesztés, oktatás került a fókuszba, valamint a főzés mint élmény értékesítése. A főzőiskolával a mai napig nagyon jó a kapcsolatom. Chefanimátorként, tanácsadóként veszek részt a munkáikban, és nem mellékesen már négy saját kiadású szakácskönyvet is magunk mögött tudhatunk, tulajdonképpen itt kezdtem el stylistkodni. Az elmúlt 6 évben tehát szépen lassan alakult úgy, hogy ma már szabadúszóként 100 százalékban a gasztronómia határozza meg az életemet. 


Mikor és hogyan lett belőled food-stylist? 

Az első könyvet 6 éve készítettük a Chefparade-ban, ez volt az első munkám stylistként. Az érdekelt, hogyan alakíthatom egy ételfotó hangulatát különféle kellékekkel, hogyan lehet az ételeket csinosítani ahhoz, hogy minél szebben, étvágygerjesztőbben mutassanak. Szabad kezet kaptam, és bizalmat, hogy kipróbálhassam magam, és ezért a mai napig hálás vagyok. Ekkortájt ismertem meg Zimre Krisztinát, a Mindmegette.hu alapítóját, első főszerkesztőjét. Az első magazinos, online receptes anyagokon együtt dolgoztunk. Aztán a Jamie magazin magyarországi elindulásakor az akkori főszerkesztő, Hajós Szandra szervezett egy stylistversenyt, melyen a fődíjon kívül a magazinban való közreműködés volt a másik díj, ez lett az enyém. A „szakma” viszonylag szűk itthon, ezért ha jól végzed a munkád, tudsz ügyfélfejjel gondolkodni, kellően alázatos és kitartó vagy, egyik munka hozza a másikat. 


Mit takar a prop-stylist és a food-stylist kifejezés, és mi a különbség a kettő között?

A prop-stylist – kellékstylist. Az ételfotók elkészülésekor a prop-stylist felel a fotó hangulatáért. Ő helyezi el az ételt térben és időben. Azért felel, hogy egy ételfotóval akár egy egész történetet el tudjunk mesélni. Mintha a nagymamád asztalánál ülve ennéd a farsangi fánkot, vagy egy fülledt nyári napon hűsítő házi fagylaltot kanalaznál. A food-stylist – ételstylist. Végigkíséri az étel elkészítését is a receptfejlesztéstől az alapanyagok beszerzésén át az étel elkészítéséig és annak kitálalásáig. A fókusz azon van, hogy az étel a lehető legjobb arcát mutassa. Legyen szó egy Jamie Oliver-stílusú rusztikus házias ételről, melyről el kell hinnie az olvasónak, hogy saját maga is el tudja készíteni, vagy egy pálcikás jégkrémhez megszólalásig hasonló termék kifejlesztéséről, mely nem olvad el egy 12 órás forgatás alatt, de a modell mégis beleharaphat, azaz ehető.




Hol lehet ezt elsajátítani?

Itthon nincsen kifejezetten food-stylist/prop-stylist képzés. A MOME 2 éve indított el egy tálalásdizájn-tanfolyamot, és a szakmából jó páran (fotós/stylist) tartunk rövidebb kurzusokat ételfotózás és styling témakörben (ez utóbbiakon lehet betekinteni, miről is szól igazán a munkánk). Külföldön vannak különféle, akár egyetemi szintű kurzusok is, melyek egy-egy területtel komolyabban foglalkoznak; ilyen például a food-design és a culinary-arts. Illetve neves külföldi ételfotós-stylist-bloggerek rendszeresen tartanak pár napos tanfolyamokat, mely alkalmakon szerintem leginkább inspirációt és további motivációt kaphatunk, ismeretségeket szerezhetünk. 


Szerinted milyen adottságok, képességek kellenek ahhoz, hogy valaki jó legyen ebben a szakmában?

Különféle háttérrel indul a legtöbb ember. Van, aki művészeti képzést kapott, és abból az irányból közelíti meg a témát. Van, aki fotós vagy szakács végzettségű, és úgy tanul bele ebbe is. Vagy van, aki a gyakorlati oldaláról közelít, ügyfélfejjel gondolkodik, és a végeredményt látja, mint például én is a magam „reklámos” fejével. A munkánk nagyon sok része tanulható, tapasztalat útján elsajátítható és beépíthető a napi rutinba. Viszont van egyfajta esztétikai érzék, ami bizonyára fejleszthető, de főként veleszületett tulajdonsága az embernek. Azt gondolom, minél több részletéhez ért az ember az egész folyamatnak, annál hasznosabb része a csapatmunkának. Illetve minél multifunkcionálisabb, annál szélesebb körben tudja kiszolgálni az ügyfeleket. Magazinos tartalomgyártásnál, például, ha valaki egy személyben tud receptet írni, főzni, stylingolni, sőt le is fotózni az ételt, az maga a főnyeremény. 


„A munkánk nagyon sok része tanulható, tapasztalat útján elsajátítható és beépíthető a napi rutinba. Viszont  van egyfajta esztétikai érzék, ami bizonyára fejleszthető, de főként veleszületett tulajdonsága az embernek.”


El lehet helyezkedni ezzel a magyar gasztroéletben? 

Kitartónak kell lenni, de igen. Kis ország vagyunk, de a téma elég népszerű, így van teendő. Rengeteg az olyan feladat, ami nem feltétlen jár „rivaldafénnyel”, nem a szó szoros értelmében vett „gasztroélet” része. Food-stylist munka egy magyar játékfilm forgatásakor a családi asztalra kerülő étel biztosítása vagy a zacskós levesek csomagolásán lévő étel elkészítése is. Rendszeresen dolgozom lapkiadó cégeknek: női és gasztromagazinoknak szállítunk tartalmakat. Idén léptem át a bűvös 10-es számot a szakácskönyvek terén is. Mindezeken kívül reklámügynökségeken keresztül dolgozom nagyobb márkáknak. A reklámfilmtől kezdve a manapság nagyon népszerű „Tasty típusú” főzővideókon át a terméktesztelésig, receptfejlesztésig vagy az arculatváltáshoz köthető vizuális koncepció megalkotásáig különféle megbízásaim vannak. Fél éve pedig egy budapesti belvárosi kávéház-étterem munkáját is segítem mint kommunikációs munkatárs. 


Melyik eddigi munkádra vagy a legbüszkébb, és miért?

Az első és eddigi legkomolyabb reklámfilmes munkámra, amit a (Carling) Cidernek készítettünk a nagyon tehetséges Blind Media csapatával. Többhetes előkészület, komoly átgondolás, tesztelés eredménye lett három nagyon izgalmas reklámfilm. Az első Jamie magazinos munkáimat sosem fogom elfelejteni, nagyon jó érzés volt egy nemzetközi magazin csapatának a része lenni. A harmadik pedig a két éve elkészült, mondhatni, „saját” könyv – az Alexandra Kiadónál megjelent „Nagy csokoládé könyv” –, amelyet Pinczel Orsolya cukrász és Hámori Zsófi fotós lányokkal készítettünk Zimre Krisztina felkérésére. Ez egy igazi csajos csapatmunka volt. A könyv teljes koncepciójának megalkotása, annak szerkesztése, írása, stylingja és a projekt menedzselése is az én feladatom volt, így egy nagyon komplex képet kaptam. 


Milyen alapanyagokkal, ételekkel dolgozol a legszívesebben?

Kedvenc alapanyagaim a zöldségek. Amit a természet alkot, annál nincs izgalmasabb. A saláták és az ázsiai ihletésű ételek sok friss zöldfűszerrel a legkedvesebb „munkatársaim”, belőlük biztosan mindig szépet lehet alkotni. 


Milyen irányba fejlődik a food-stylist szakma?

A szakma világviszonylatban nagyon magas szinten van. A digitális világ fejlődése sok lehetőséget tartogat számunkra, és az egyéni hang, stílus kifejlesztése személyes fejlődést tud hozni. 


Hogyan látod a magyar gasztronómia helyzetét?

Ez mindig nehéz kérdés. Azt gondolom, először a saját házunk táján kell „söprögetni”, mielőtt nemzetközi viszonylatban érdemben össze tudjuk hasonlítani magunkat. Az elmúlt tíz évben lezajlott Budapesten is egyfajta „gasztroforraladom”: többfajta nemzet ételét lehet megkóstolni különböző formában éppúgy, mint akár Bécsben vagy Madridban. De szándékosan mondom, hogy Budapesten, mert a fővároson kívül bár egyre több régióban vannak már komoly élharcosok, akik tartják a színvonalat és húzzák magukkal a vidéket, de még van hova fejlődni. Fontos mérföldkövek a Michelin-csillagos helyek, a Bocuse-helyezések, de a társadalom egyre szélesebb köreit kell elérni a komoly minőségbéli változásokhoz. Ebben sokat segítenek a manapság nagyon népszerű főzőműsorok, televíziós szakácsversenyek. Nagyon fontos, hogy legyen egy új generáció, akik között menő szakácsnak, cukrásznak állni, és ebben látnak perspektívát. Ezenkívül komoly edukációs erő a diszkontláncok elterjedése az országban, amivel rengeteg új alapanyag került az emberek látóterébe. Tíz éve egy szem lime-ot úgy kellett vadászni a boltokban, egy kókusztejjel vagy gorgonzola sajttal még nem sokan tudtak mit kezdeni. Ma már ezt nem kell magyarázni, és egyre bátrabban használjuk ezeket az árukat, mert elérhetőkké váltak. 




Bajáki Zsanett




© Minden jog fenntartva!
7

2018.1.

„Illatokban tanultam meg a világot”



A parfüm nem egyszerű illat, sokkal inkább emlékeink és érzelmeink illékony egyvelege. Kevesen tudják, hogy a szaglásnak közvetlen pályája van az agynak ahhoz a részéhez, amelyikben az érzelmek, a szexualitás, az anya-gyermek kapcsolat, a tapintás és a hosszú távú memória is helyet kap: egy adott eseményhez, személyhez, helyhez kötődő illat örökre meghatározhatja a témához fűződő érzelmeinket is. A parfümök titokzatos világába Pintér Zsófia illatkreátor kalauzolta el magazinunkat. 


Hogyan kezdtél érdeklődni a parfümök iránt?

Az első éles képem öt-hat éves koromból lehet: édesanyám Mademoiselle Ricci parfümje. Először csak a figurákat nézegettem az üvegén, próbáltam kitalálni, miért nem egy angyalka van rajta, talán mert úgy éreztem, az jelenítette volna meg legjobban az illatot. Nem mertem rögtön lecsavarni a kupakját, mert tudtam, hogy párolog, de azt nem, hogy milyen gyorsan. Hétéves koromig Perbálon éltünk, a falusi légkör meghatározó volt számomra. Ott tanultam meg a körülöttem lévő világot érzékelni: a ház előtti frézia és jácint, a meggyfa pattanó rügye, majd a virágzása, a kaszált fű illata, az ázott föld, a rothadó avar, az állatok szaga. A gyerekkor élményeihez sorra társítunk illatokat; számomra az osmanthus és jázmin keveréke már mindig a baromfiólat jelenti, míg másnak lehet akár a mező illata is. Vonzódásom a nyers, finomítatlan természetes anyagokhoz ezeknek a korai élményeknek köszönhető. Lehet, hogy másnak talán szokatlan, de érezni bennük az élet erőteljes lüktetését. 


„A gyerekkor élményeihez sorra társítunk illatokat; számomra az osmanthus és jázmin keveréke már mindig a baromfiólat jelenti, míg másnak lehet akár a mező illata is.”


Tanulmányaim igen szerteágazók voltak: illatszerészet, művelődésszervezés, andragógia, pszichológia, fitoterápia – sokféle szakmában tevékenykedtem. Ami a jelenlegi tudásomat jelenti a parfümalkotás terén, nagyrészt a Thaiföldön szerzett tapasztalataimnak köszönhetem. Autentikus környezetben, egy botanikus kertben működő kis manufaktúrában dolgoztam, ahol a természetes illatkomponensek többféle kivonási módját végeztük, valamint illatkeverékeket is készítettünk. Nagyon széles palettával ismerkedhettem meg, Thaiföldön rengeteg növény termeszthető kiváló minőségben, és még az őshonos fajokból is számtalan illat kinyerhető.


Mit jelent pontosan a munkád?

Illatkreátor vagyok, aki illatokban gondolkodik. Olyasvalaki, aki mintha ilyen formában fejezné ki az érzelmeit. Illatokban tanultam meg a világot, és melléjük rögződnek bennem az emlékek, talán ezért tudom lefordítani az illatokat érzésekre, és ez a folyamat, persze, visszafelé is működik, mert az érzéseket is illatokká tudom alakítani. Inkább gondolom magam művésznek annak ellenére, hogy a természetes parfümök létrehozásának alapja színtiszta matematika, gyakorlatilag háromszoros arányszámítás. A négy legfontosabb dolog, amit rólam tudni kell: a békebeli parfümök alkotási metodikáját veszem receptúráim alapjául, a Clear Scent irányzatnak megfelelően működöm, a szerkezeti módszertanomban a holisztikus szemlélet és a keleti tradíciók is szerepet kapnak, és rendületlenül hiszek abban, hogy mindenki leginkább magának képes illatot alkotni.


„Illatokban tanultam meg a világot, és melléjük rögződnek bennem az emlékek, talán ezért tudom lefordítani az illatokat érzésekre, és ez a folyamat, persze, visszafelé is működik, mert az érzéseket is illatokká tudom alakítani.”


Hogyan képzeljük el a munkádat a mindennapokban?

Sokféle területen alkalmaznak, de azzal kezdem, amire a legbüszkébb vagyok, mert jelentős kutatás és anyagi beruházás van mögötte. Több mint három éve építgetem a parfümorgonámat, amely mára meghaladta a 350 darabot. Különleges termőhelyekről származó ritka illatok szerepelnek benne, mint például a perzsa, a bolgár, a török és a marokkói rózsa, a haiti vetiver, szantálfa az indiai Mysore tartományból, a virginiai dohány, a tahiti vanília és a madagaszkári Premium Bourbon változata, valamint olyan állati eredetű illatok, mint a fehér és szürke ámbra, a hyraceum, a castoreum. Az egzotikus virágokon – frangipani, champaka, lótusz – kívül természetesen az állomány részét képezik az általánosabban ismert illatok is. Parfümorgonám darabjait használjuk mind a személyre szabott parfümalkotáskor, mind a képzéseken, vagyis hellyel-közzel nyilvános, és úgy hiszem, ebben egyedülállónak mondható.


„Több mint három éve építgetem a parfümorgonámat, amely mára meghaladta a 350 darabot.”


Tevékenységem szerteágazó: workshopokat és illatbemutatókat szervezek, éves tanfolyamot és csapatépítő programokat tartok, vállalok természetesen termékillatosítást, felkérnek különféle rendezvények előadásaira, irodák és üzletek illatosítására, interaktív kiállításra, leánybúcsúra, de még esküvői eseményekre is.





Melyek a ma is használatos alapanyagok? 

A parfümgyártás ma már hatalmas iparág, kizárólag szintetikus alapanyagokat használnak fel, parfümőrök helyett algoritmusok kreálják az illatokat, minőség már csak az egyedi fejlesztésben van. Ezek a niche parfümházak gyakorlatilag manufaktúrák, ahol valóban felhasználnak természetes alkotóelemeket is, és biztosan ember áll az illatszerkesztési folyamat mögött. Itthon is elérhetők, három parfümériában kaphatók, közöttük van a Le Parfum Croisette, amely Zólyomi Zsolt híres parfümőré. A niche parfümök akár az interneten is megrendelhetők, és ma már olyan széles a választék, hogy bőven található olyan, amely árban nem több annál, mint amelyik tömeggyártásban készült.


Milyen irányzatok dominálnak a parfümhasználatban?

Vannak trendek többféle értelemben is, egyrészt ma már egyre népszerűbbek a natúr termékek, az igény növekedése kézzelfogható. De a parfümök tekintetében sajnos még nincsenek a valóban természetes alapanyagra megoldások, ezzel alig néhányan foglalkozunk. Ez az, ami engem előrehajt. Nem könnyű feladat, de számtalan akkordot és szerkezetet létrehoztam ahhoz, hogy mégis lehetségessé váljék, és a mai gyártók is elgondolkozzanak azon, hogy kikerülhetnek a polcaikra akár parfümök is. Arról nem is beszélve, hogy igényes illatokat hozzanak létre – a testápoló krémekben, a testolajokban megjelenő illatok minősége szerkesztési kérdés. Munkám során a termékfejlesztővel együtt az első pillanattól a folyamat részei vagyunk, így valóban kiváló termékeket tudunk létrehozni. Trendek tekintetében a másik értelmezési lehetőség az illatok megjelenése. Nyáron például nagyon kiugró az aqua-, a víz- vagy a tengerillat, és ugyancsak örökzöldek a púderes és pézsmás tónusok. 


Milyen képességek szükségesek ahhoz, hogy valaki jó legyen ebben a szakmában?

Alapvetően kiváló szaglás szükséges, de ez önmagában nem elég. Természetesen fel kell ismerni akár több ezer illatot, viszont ez elsősorban tapasztalat kérdése, hiszen minden ember képes megkülönböztetni akár tízezer szagot. Szaglásunk fejleszthető, hiszen a szaglógumó az agy egyetlen olyan része, amely egész életünk során folyamatosan növekszik, és állandóan új idegsejteket termel. Szükség van tehát az olfaktív memóriára, de legalább ennyire szükséges a kreatív képesség, az illatfantázia ahhoz, hogy el tudjunk képzelni egy új esztétikai minőséget.


Hogyan jön létre egy új illat?

Mindig vannak tervek a fejemben, de ritkán jutok el a megvalósításig, folyton a lehetséges illatkomponenseket kutatom. Gyakran jár az eszemben Erzsébet királyné parfümjének receptúrája. Ez az első alkoholalapú európai parfüm, amely – a legenda szerint – a magyar királyné megrendelésére készült el, és a párizsi parfümmúzeumban még ma is megtekinthető. Kuriózum, mégis kevesen ismerik a valós történetét, nálunk sem kutatja senki rajtam kívül. Fő összetevője a rozmaringvirág. Szeretném népszerűsíteni, mert nagyon érdekes a téma, hiszen a legenda igazolható. Tehát elsősorban ötlet kell az elinduláshoz. 


Mi inspirál egy új illat létrehozásában? 

Mindig a megismerés vágya inspirál. Néha csak úgy bevillan valami, és mindenképpen meg kell tudnom, hogy ez a szinergia létrejön-e ott, ahol sejtem, képes-e emelni egy alkotó a kompozíciót. Az ilyen bevillanások adják egy-egy akkord alapját, de hogy komplett parfüm válik-e belőle, az már egy másik kérdéskör.


Hogyan készülnek az egyedi, személyre szóló parfümök?

Amikor személyre szabott parfümöt készítünk, akkor is a megismerés inspirál. Az illető személyisége, gesztusai, mimikája, teljes nonverbális kommunikációja hat rám, de ezeken kívül ismernem kell még sok mindent: a munkáját, a terveit, a céljait, a vágyait. Mindent, ami mozgatja. Általában már előre kérek információkat, a sok apró dolog pedig összeadódik, és teljes képet ad arról, mire lesz szükségünk.


Hogyan tudja valaki saját magának létrehozni a hozzá illő egyedi parfümöt?

Hiszek abban, hogy mindenki elsősorban maga tudja létrehozni legjobban a saját illatát. Miközben temérdek illatalkotót végigszaglászunk, a megrendelő érezni fogja, mi a jó neki, mire van szüksége, mi az, amiben megjelennek a vágyai, ami kifejezi a lelkiállapotát, és mi az, amit ő szeretne kifejezni az illatokkal. Az én szerepem, hogy ajánljak, és ha megtörtént a választás, akkor az adott alkotókat úgy idomítsam egymáshoz, hogy egyrészt élvezhető keveréket kapjunk, másrészt ne veszítsük el az érzést, amit ki szeretnénk fejezni az illatkompozícióval.


„Miközben temérdek illatalkotót végigszaglászunk, a megrendelő érezni fogja, mi a jó neki, mire van szüksége, mi az, amiben megjelennek a vágyai, ami kifejezi a lelkiállapotát, és mi az, amit ő szeretne kifejezni az illatokkal.” 


Melyik illatodra/termékedre vagy a legbüszkébb?

Nehéz erre válaszolni, sok általam illatosított termékre büszke vagyok. Most éppen egy csodás citromillatú szappanra, a természetes citrusillat szappanban nagyon nehezen konzerválható, tehát erre, azt hiszem, joggal lehetek büszke. Ilyen még a Vintage Púder elnevezésű saját parfümkreációm is, mert extrém tartós, három hónapig is kitart az illata, és ez – különösen a natúr parfümök között – igazán nagy teljesítmény. 


Mit tud egy parfüm a mindennapi élethez adni?

A parfümök nem egyszerűen illatok számunkra, sokkal inkább emlékek és érzelmek elegyei. A szaglásnak közvetlenebb pályája van az agyhoz, mint bármely érzékszervnek. A szagi ingerek bekerülnek az orrunkba, és elsődleges feldolgozásuk az agytörzs környékén még azelőtt történik, hogy a folyamat tudatossá válna. Ezen a területen vannak az érzelmek, a szexualitás, az anya-gyermek kapcsolat, a tapintás és a hosszú távú memória is. Például ha túlfűtött volt az első szerelmi viszonyunk, és illatélmény is kapcsolódott hozzá, akkor ez a kettő összekapcsolódik. De ez akkor is így működik, ha nem volt szimpatikus a matektanárunk, aki ráadásul jellegzetes kölnit használt, hiszen azt az illatot nagy eséllyel már sosem fogjuk szeretni. Ezek örökre megmaradnak bennünk, és egy illat azonnal előhozza az emlékeinket. Az illatok tehát érzelmileg mindenképpen hatnak ránk. A természet adta illatok annyival többek, hogy képesek számtalan más pozitív hatást kifejteni a hangulatunkra, az erőnlétünkre, de még a teljesítményünkre is. 



Bajáki Zsanett





© Minden jog fenntartva!
8

2018.1.

Tradicionalitás és haute couture 




Rolls-Royce-ok, Bentley-k és Jaguárok közötti ösvényen kalauzol bennünket Valker Viktor egy pesti gyártelep közepén. A magyar üzletember, aki az ingatlanfejlesztés mellett legszívesebben hobbijának, a régi angol autók gyűjtésének és restaurálásának hódol, hétköznap is ezekkel a csodákkal jár. Az angol luxus- és sportautókból, valamint pár amerikai autóból álló családi gyűjtemény most első kézből mutatkozik be az AIP'ART olvasóinak.


Honnan jött ez a szenvedély? 

Természetesen gyerekkorban találkozik az ember az első autóval, és ha ez egy jó találkozás, különleges az autó, akkor ott meg is jön a szeretet. Ezen belül is vannak bizonyos típusok, vagy bizonyos kategóriájú autók, amik megfognak egy gyereket. Én sokat voltam Ausztriában és az ottani rokonoknál voltak olyan járművek, amik nagyon megtetszettek nekem. Amikor felcseperedtem, igyekeztem én is ilyeneket használni, ilyenekkel járni. 17 éves koromban vettem meg használtan az első  autómat, ami  egy ’60-es évekbeli  Jaguar volt, külföldről szereztem be, hiszen akkor még nem lehetett itthon ilyen autókat kapni.


"Az ember gyerekkorában találkozik az első autóval, és ha ez egy jó találkozás, akkor ott meg is jön a szeretet."


Hogyan lett belőle gyűjtemény?

Ha a szeretet megvan, akkor egyre több lesz belőle. Megtetszik egy típus és akkor azt megveszi az ember, majd egyre csak fejlődik, szaporodik a gyűjtemény, ami az ’50-es évek végétől egészen a ’80-as évek elejéig tartó, klasszikus kort idézi elénk. Jelenleg negyven fölött van az autók száma, de ez változó, mert hol eladunk, hol pedig veszünk hozzá. Emellett restaurálunk is, tehát nem csak kész autókat vásárolunk, hanem olyanokat is, amikkel munka van. Ha újjá varázsoltuk akkor vagy a gyűjteményben marad, vagy eladjuk - így ez nem csak hobbi, hanem egy kicsit azért üzlet is. A mi gyűjteményünk angol luxus- és sportautókból, és egy pár amerikai darabból áll, amit már a fiam szerzett. 


"A gyűjtemény az ’50-es évek végétől egészen a ’80-as évek elejéig tartó, klasszikus kort idézi elénk." 


Hol lehet rábukkani ezekre a csodákra?

Ennek is megvan a piaca, mint általában mindennek. Kicsit olyan, mint a műtárgy piac, hiszen ezek az autók tulajdonképpen a műtárgy kategóriába tartoznak. Ha ebben a körben mozog az ember, akkor tudja azt, hogy mikor, hol és mi a kínálat. Amikor megveszünk egy oldtimert, akkor bekerül az üzemünkbe, ahol szükség szerint a kisebb-nagyobb munkákat elvégezzük rajta, és az eredeti állapotába hozzuk. Ez általában hosszú folyamat, van amikor több évet is igénybe vesz.


Mi a sorsa a restaurált autóknak?

Ha egy autó elkészül, akkor a gyűjteménybe kerül, de ez nem egy nyilvános gyűjtemény, tehát nincs nyitvatartási idő. Nyilván barátoknak, vagy akit nagyon érdekel, azoknak szívesen megmutatjuk a kiállított járműveket, de nem úgy működik, mint egy múzeum. Ha a kész autó nem olyan érdekes, vagy már másikat szemeltünk ki, akkor eladjuk, de ez nem egy kereskedés, tehát nem az eladás a fő cél. Vannak olyan darabok, amelyek 10 – 15 évig is velünk vannak, mielőtt megválunk tőlük. 


Mennyire nehéz egy ilyen darabhoz alkatrészt találni?

Nekünk ez nem okoz gondot, mert már eléggé benne vagyunk a szakmában, és tudjuk a forrásokat. Ha valaki most kezdi, akkor bizony meggyűlik a baja, mire megtalálja a szükséges alkatrészeket. Kell egy jó gyakorlat, mire az ember megtudja, hogy mit, honnan lehet beszerezni, és azt is, hogy melyik a jó, melyik a nem jó alkatrész. 


Melyik a legkülönlegesebb darab?

Legjeim nincsenek, hiszen ami a gyűjteményben van, arra általában mindre büszke az ember, és mind szereti. Mondjuk, amelyiket nem szívesen adnám el, az egy Rolls-Royce, ami éppen most szét van szedve, mert a tavaszi átvizsgáláshoz kapcsolódóan a klímahűtőjét cseréljük. Számomra mind különleges, de van itt például egy 1960-as BMW is, ami a BMW gyári múzeumé, ebből ez az egy van a világon. Ez az autó 2,5 millió euró értékű és zárt kamionban érkezett hozzánk restaurálásra. Merthogy jó nevünk van a szakmában, így néha különleges ügyfeleknek különleges autókat restaurálunk.


Németországban nem tudják felújítani? Vagy itt annyival olcsóbb?

Nem az ár számít, hiszen ma már Magyarország sem olcsó, viszont szerencsére nálunk még olyan szakmai tudás van, ami ott már hiányzik. Azt gondolom Nyugat-Európa egyik nagy baja, hogy folyamatosan elbutul és hiánycikké válnak azok a kézműves dolgok, amiket Magyarországon és Kelet-Európában még meg lehet találni. Itt az emberek sokkal tovább rá voltak kényszerítve  a problémák kétkezi, saját megoldására, így megmaradt a tudás. Mi ezt tartjuk életben.


Használja is ezeket az autókat?

Igen, ha tehetem mindig. Télen egy '70-es évek elején gyártott Range Roverrel, nyáron pedig egy Rolls-Royce kabrióval, vagy Jaguar kabrióval szoktam járni. De természetesen van mai autóm is, ha el kell szaladni például Münchenbe, oda az ember nem ilyenekkel megy. Nem azért, mert nem lehetne, hanem mert kár az autópályán száguldozni velük. De a mindennapokban itt a városban és a környéken oldtimer autókkal járok.


Mire vágyik még?

Jelenleg minden megvan, ami tetszik, de az új vágyakat mindig a sors hozza magával. Lehet, hogy holnap után szembe jön valami, amire még korábban nem gondoltam, hogy be kellene szerezni. Ez is olyan, mint az ember ízlése, korról korra változik. Van olyan autó típus, amire tizenöt éve rá se néztem, abszolút nem érdekelt, most meg az egyik kedvencem. Változik az ember, szakmailag is és vágyaiban is. Szerencsés helyzetben vagyok, mert az irodám alatt vannak az autók. Minden nap ott jövök keresztül, ahol a járművek állnak és a munkám során is többször lejövök az üzembe, a műhelyekbe, megnézem, hogy állnak a kollégák a restaurálásokkal, megbeszélünk a munkafolyamatokat. Nem is mondanám, hogy ez egy munka, inkább egy felüdülés számomra.


"Ez is olyan, mint az ember ízlése, korról korra változik. Van olyan autó típus, amire tizenöt éve rá se néztem, abszolút nem érdekelt, most meg az egyik kedvencem."


Összefonódik az Ön hobbija a felesége hivatásával? 

Nagyon sok terület van, ahol találkozunk. Az első és legfontosabb, hogy mind a kettő egy kézműves munka, és mind a kettő tradicionális alapokra épül. Amit ő képvisel a divatban, az egy nagyon magas haute couture minőség, és ez itt ugyanaz. Arról nem beszélve, hogy a különleges anyagok é s design is megjelenik mindkét területen. Az ilyen autóknak két érdekességük van: az egyik a technika, ami teljesen más, mint egy mai autónál, a másik pedig a formaterv, ami szintén eltér a jelenlegi járművekről. Abban az időben az autók sokkal inkább az egyéniséget kifejező tárgyak voltak, akárcsak a ruhák. Ma már egészen más formaszempontok alapján terveznek. Ezeknek az autóknak lelke van és, ha nem szeretik a tulajt, akkor nagyon sok bosszúságot tudnak okozni, mert a műszaki dolgok el tudnak romlani, bosszúsgot okoznak, ha nem érzik a szeretetet, a gondoskodást.


Közös platformon is meg tud jelenni ez a két terület, a divat és az autók?


Természetesen. Május 4. és 6. között volt egy nagy közös rendezvényünk, a Balatonfüred Concours d'Elegance, ahol pontosan ezeket az autókat vonultattuk föl a divattal együtt. A Concours d’Elegance rendezvénynek az a lényege, hogy az autókat nem műszaki, vagy erő szempontból értékelik, hanem kifejezetten a formai szépség és az eredetiség kap hangsúlyt. Az autók által képviselt eleganciát és egyediséget pedig ötvözzük a divattal.




Bajáki Zsanett





 

© Minden jog fenntartva!