Kulcsszerepben a mentorok

Összeállításunkban a döntőbe jutott csapatok mentorait valamint a zsűri elnökét kértük fel, hogy összegezzék a játék során szerzett tapasztalataikat.


© Minden jog fenntartva!
1

2017/2.

Kulcsszerepben a mentorok

 


Nagyszabású élő show-val zárult az AIPA Nonprofit Kft. által szervezett 5letből Jövő! játékos gazdasági vetélkedő májusban. A kecskeméti középiskolások számára meghirdetett verseny kiváló lehetőség volt arra, hogy a részt vevő 16 ötfős csapat valós élmények révén tegye próbára kreativitását, sőt hogy az indulók korszerű ismereteket szerezzenek a versenyképesség, a piac, és más olyan témakörben, amely a vállalkozások működtetése szempontjából lényeges. A versenyben a csapatok munkáját egy helyi vállalkozókból álló mentorcsapat segítette, a döntő során pedig egy négy tagú szakmai zsűri értékelte. Bevonásukkal nem titkolt célunk volt, hogy megteremtsük egy szélesebb körű társadalmi felelősségvállalás lehetőségét, és elősegítsük, hogy a generációk átadják egymásnak a tudásukat, hiszen küldetésünknek érezzük a magyar társadalom szemléletformálását. Bíztunk abban, hogy a személyes tapasztalatokon alapuló információátadás sokkal hitelesebb, kézzelfoghatóbb és életszagúbb segítséget jelent a diákoknak, mint ha csak könyvekből és szakmai tartalmakból dolgoznak. Összeállításunkban a döntőbe jutott csapatok mentorait valamint a zsűri elnökét kértük fel, hogy összegezzék a játék során szerzett tapasztalataikat. 

 

Finta Zita PAE-kancellár, zsűrielnök: – Nagyon örültem, amikor felkértek az 5letből Jövő! zsűrielnökének. Fő motivációm volt, hogy kapcsolatot teremtsek a középiskolás korosztállyal, és közgazdászként fontosnak tartom, hogy már ők is korszerű ismereteket szerezzenek ezen a területen. Az érintett korcsoporttal napi szintű a kapcsolatom, hiszen az én gyermekeim is ennyi idősek, rajtuk keresztül rálátok a középiskolások érdeklődési területeire, és azt tapasztalom, hogy ők új szemléletmóddal, számtalan ötlettel, kreatívan, sokféle megközelítéssel fordulnak a világ felé. Ugyan nem minden csapattal találkoztam, mert a döntőbe jutott diákok munkáját, terveit ismerhettem csak meg, ők azonban egytől egyig nagyon felkészültek voltak: új ötletekkel, innovatív elképzelésekkel leptek meg bennünket. A prezentációkon korukat meghazudtoló magabiztossággal léptek színpadra. A pályamunkák a gazdasági élet több területét megjelenítették, többek között a mezőgazdaságot, a vendéglátást, a kereskedelmet is. Jó volt látni, hogy a diákok új szemszögből közelítették meg a feladatot, és hogy számtalan jól használható ötlettel álltak elő a megvalósításakor. A döntőben a csapatoknak kész üzleti terveket kellett bemutatniuk azzal a céllal, hogy meggyőzzenek bennünket, a bírálóikat, és a projektjük mellé álljunk. A sorrend felállításában nagyon nehéz dolgunk volt. Potenciális tőkebefektetőkként mérlegeltünk, pontoztuk a prezentációkat, így jutottunk arra az eredményre, hogy a Gróf Károlyi Sándor Szakgimnázium GuteFrage csapatát soroljuk az első helyre. Minden prezentációról elmondható, hogy kreatív, innovatív jellege egyediséget mutatott be, így a zsűri csak hosszas, minden szempontra kiterjedő elemzés után tudott dönteni. A vetélkedőre felkészülve a középiskolás diákok betekinthettek a gazdaság területeibe, talán néhányuk kedvet kapott ahhoz, hogy tudását a Pallasz Athéné Egyetem valamelyik karán tegye teljessé. Az egyetem képzési portfólióját bővíteni szeretnénk gazdaságtudományi képzésekkel, ezért tervezzük a gazdaságtudományi kar megalapítását is. Az egyetem szenátusa 2017. június 12-ei ülésén arról határozott, hogy Gazdaságtudományi Tudásközpontot hoz létre, melynek kifejezetten az célja, hogy bővítse a kecskeméti gazdaságtudományi képzés profilját és volumenét. Azok a középiskolás diákok, akiket a gazdaságtudomány egyes területei érdekelnek, sikeres felviteli vizsga esetén már a kar képzésein is továbbtanulhatnak.

 

Horváth Attila, a Gute Frage csapat mentora: – A Kecskeméti Termostar Hőszolgáltató Kft. cégvezetőjeként érdekesnek ítéltem a felkérést, ugyanis én cégvezető vagyok, és nem tulajdonos, ami egészen más álláspont, de mivel szeretem az ilyen jellegű kihívásokat, örömmel elfogadtam. A versenyt fiatal felnőtteknek hirdették meg, ezért fontosnak tartottam, hogy menet közben is megmaradjon a játékossága. Mentorként komoly missziónak éreztem elérni, hogy a feladat ne riassza el a lányokat, de mégis az életszerűség felé terelje őket. Embere válogatja, ki hogyan dolgozik. Azoknál a csapatoknál, akik a döntőbe jutottak, érezhető volt, hogy a mentor egyben menedzseli is őket. Voltak határidők, melyeket be kell tartatni. Lássuk be, ez nem mindig bizonyult egyszerűnek, hiszen a csapattagok életében nem csak ez volt fontos. Mi felnőttek a határidők világában élünk, tudjuk, hogy egy késedelem akár jogvesztő is lehet. Például az energiahivatal felé történő adatszolgáltatás határidejének elmulasztása komoly szankciókkal jár. A mérföldkövek során a fiataloknak lehetőségük volt belelátni egy vállalkozás megszületésének folyamatába. A döntő zsűrizésekor azonban figyelni kell arra, hogy ez a korosztály talán még nem tud elmerülni az üzleti élet igényelte mélységekig. Nem titok, hogy mi még előző éjszaka is próbáltunk a Sheratonban. Mindig mondtam a lányoknak, hogy elsősorban az ötletnek kell megállnia a helyét, ugyanakkor el is kell adni azt az ötletet. Ez nem mindenkinek jön egyből, ezt gyakorolni kell. A prezentációs tréninggel szerencsére lehetőségünk nyílt erre, és a csapattagok éltek is ezzel. A győzelem remek érzés, de azt mondtam a lányoknak, hogy az egészért legyenek hálásak, mert azt a tudást, amit itt kaptak, nem tanítják az iskolában. Azok közül, akik vállalkozni szeretnének, senkinek nem segítenek ennyit. Amennyiben jövőre is indul a verseny, ismét szívesen segítem bármiben a szervezők munkáját, és örömmel ajánlom a részvételt mind a cégvezetőknek, mind pedig azoknak a gyerekeknek, akiket érdekel a vállalkozások világa.


„A győzelem remek érzés, de azt mondtam a lányoknak, hogy az egészért legyenek hálásak, mert azt a tudást, amit itt kaptak, nem tanítják az iskolában.”

  

Ittzés Tamás, a Négyszer kopog az ördög csapat mentora: – Tulajdonképpen azt kaptam a versenytől, amit vártam. Egy pozitív és egy kevésbé pozitív meglepetést tudnék azonban kiemelni. A pozitív, hogy mennyire érdeklődő és kreatív ez a középiskolás korosztály, milyen jó velük dolgozni, mert nem azok a magukba forduló, telefont nyomkodó diákok, amilyeneknek sokszor gondoljuk őket. A Bohém Ragtime Jazz Band zenekar vezetése mellett 25 évig tanítottam ezt a korosztályt, most pedig egyetemen oktatok, így van tapasztalatom ezen a téren. Ezek a srácok nagyon jó értelemben álltak hozzá a tanuláshoz és az önfejlesztéshez, mert ez a verseny valahol erről is szólt. Ami viszont meglepő volt, az az, hogy mennyire nehéz új, életképes ötletet hozni. Volt egy csomó jó elképzelésünk, de egy kis utánanézést követően mindről kiderült, hogy már létezik, vagy üzleti szempontból nem életképes, csak érdekli a gyerekeket. Persze teljesen normális, ha azt akarják csinálni, ami izgatja a fantáziájukat, sőt, én is ebbe az irányba terelgettem őket, de nagyobb hangsúlyt helyeztem volna a praktikumra. A kezdetekkor volt néhány buktató, de kétségtelen, hogy nagyon nagy a mentor szerepe. Fontos, hogy mi is motiváltak legyünk, ugyanakkor nem szabad a srácok helyett dolgozni, és némi terelgetés mellett hagyni kell őket kibontakozni. Azt gondolom, hogy sok gyakorlati tudást kaptak, de ezek inkább rejtett adományok, amelyek később jönnek elő. Valamennyi üzleti érzéküknek eleve lennie kellett, hiszen már a felhívás is szelektált. A döntő után én mondtam nekik, hogy a praktikus részét is élezzék ki a dolognak, és ne csak elméletben, hanem a valóságban is álljanak neki egy cég létrehozásának. Ebben én már nem nagyon tudok nekik segíteni, mert rengeteg feladatom van, például az új operám körül, de mentori szerepet a következő verseny során is szívesen vállalnék.


 „Ezek a srácok nagyon jó értelemben álltak hozzá a tanuláshoz és az önfejlesztéshez, hiszen ez a verseny valahol erről is szólt.”

 

Juszkó Anita, a Refpenta csapat mentora: – Már az elején nyilvánvaló volt számomra, hogy a csapatom kapcsán öt olyan fiatalemberről van szó, akik kellőképpen ambiciózusak. A Four Points by  Sheraton Kecskemét Hotel és Konferencia Központ értékesítési igazgatója vagyok, emellett óraadó a helyi vendéglátó-ipari szakközépiskolában. Tapasztalatom szerint ritka, hogy öt ilyen – a szó legjobb értelmében véve – tudatos és tudásra szomjas fiatal összejöjjön egy csapatban. A feladatok során hétről-hétre sikerült mindig valami pluszt beletenniük a munkába, nagyon intelligens, jól nevelt fiatalok, ezért különösen élveztem a velük való munkát. Az, hogy az 5letből jövő! versenynek létjogosultsága van és folytatni kell, számomra nem is kérdés. Igazán innovatív, jó a gondolat és remek lehetőség a diákok számára, hogy az önképzés lehetőségét, az információgyűjtést, valamint annak helyes feldolgozását tanulják meg. Azt gondolom, minden résztvevő csak nyert, mert ezen a vetélkedőn a mai modern élet kihívásaival találkoztak. Mentori tanácsaimmal nem akartam befolyásolni a csapatom tagjait, inkább csak kérdeztem, a válaszokat mind ők keresték és vitatták meg. Természetesen volt,  amivel nem feltétlen értettem egyet, de ez nem is baj, mert pont azt láttam a verseny leghasznosabb részének, hogy önállóságra és a döntések széles látókörű előkészítésére nevel. A harmadik helyezés okozott némi csalódást a csapatnak, de idővel azt is belátták, hogy ez egy verseny volt, ahol nem győzhet mindenki. A közösen átélt döntő még jobban összekovácsolta őket és megerősítette a hitet az ötletükben."

 

" Mentori tanácsaimmal nem akartam befolyásolni a csapatom tagjait, inkább csak kérdeztem, a válaszokat mind ők keresték és vitatták meg.”​

 

Somos Bálint, az Iván és a többiek csapat mentora: - Nagyon hasznosnak tartom a versenyt és külön tetszett, hogy az elején játékos formában közelítettük meg a témát. A mérföldkövek előrehaladtával viszont egyre inkább a szakmai feladatoké lett a főszerep és az üzleti terv készítésekor már keményen oda kellett tenni magunkat. Az 5letből jövő! által a fiatalok is beleláthattak a vállalkozói szféra mindennapjaiba, az előnyökbe és a nehézségekbe egyaránt. Amikor eljöttek hozzánk az irodába, szimpatikus volt nekik, hogy egy ilyen fiatal srác, mint én is lehet vállalkozó. Sokkal elérhetőbb lett számukra a lehetőség gondolata. Amikor megvolt a végső ötlet, és elkezdtem mondani a tanácsokat, hogy hogyan lehetne ezt a vállalkozást elindítani, akkor az egészet jobban a magukénak érezték. Segítettem nekik, amiben csak tudtam, támogattam őket, de nem dolgoztam helyettük. A csapatkapitány nagyon kreatív és céltudatos volt, le a kalappal előtte. A jelenlegi oktatási rendszerben az a rossz, hogy mindenkinek jónak kell lennie mindenből és nehéz megtalálni a valódi hivatásodat. Én például a középiskolában alig értettem a matematikát, de az idegen nyelvek mindig is ragadtak rám és ma hat nyelven beszélek. Egy saját vállalkozás lehetőséget ad, hogy arra alapozd a jövődet, amihez a legjobban értesz, és amit a legszívesebben csinálsz. Mi a döntő előtt két nappal koncepciót váltottunk és lehet, hogy ez is közrejátszott abban, hogy lecsúsztunk a dobogós helyekről. Ráadásul első prezentálók voltunk, ami nagyon nehéz szerep, ennek ellenére azok a hiányosságok, amiket a zsűri felvetett, valósak voltak. Én úgy gondolom, hogy minden rosszban van valami jó, sőt a sikerből nem lehet annyit tanulni, mint a kudarcból. Mivel több versenyre is járnak a srácok, így azokon már használhatják az itt szerzett új tapasztalataikat. 


„Egy saját vállalkozás lehetőséget ad, hogy arra alapozd a jövődet, amihez a legjobban értesz, és amit a legszívesebben csinálsz."

 


 

© Minden jog fenntartva!
2

2017/2.

A férfiember egyetlen ékszere


 


Édesapám régi műhelyének a hangulatát próbáltam megidézni a berendezéssel, a képekkel és ezzel a körülbelül százéves bútorzattal, amely még az ő kalocsai boltjában állt – fogad bennünket műhelyében az aranykoszorús órásmester, aki jövőre ünnepli „maszekságának” ötvenedik évfordulóját. Hanga István az általa gyűjtött mintegy nyolcszáz darabos órakészlet legjobbjaiból alapított Hanga Óragyűjteményben avatott be bennünket mesterségének részleteibe, a családi hagyományokba, és kiderült az is, hogy még meddig hordanak az emberek karórát.

 

Fontos volt Pista bácsinak, hogy az apukája órás volt?

– Hát persze, azért lettem én is az, meg az én fiam is. Azt nem mondhatom, hogy ránk erőltették, hiszen apám mindig mondta, hogy inkább tanuljunk. Iskolából hazamenet ott állt ez a munkapult, és amíg más rosszalkodott, nekem itt kellett írnom a leckét mellette. De azért mi link gyerekek szívesebben lógtunk az órák körül, és ahogy akkoriban az iparos családok gyerekei jellemzően az apai mesterséget követték, mi órásinasok lettünk. Hárman voltunk testvérek, a bátyám sajnos már meghalt, de belőle is órás lett, sőt a húgom is levizsgázott, de ő végül orvosi könyvtárosként dolgozott Kalocsán. Amikor elindult a GAMF, én is beiratkoztam, három évig tanultam nappali tagozaton, akkor szereztük meg a Magyar Rádió óráját is az iskolának.

 

Mikortól gyűjti az órákat?

– Már inasként sikerült egy-két órát szereznem, de apám nem volt híve ennek a gyűjtögetésnek. Ő azt vallotta, hogy annál, amit az ember egy élet alatt összeszed, többet ér elmenni az Iparművészeti Múzeumba. Én azért nem adok neki ebben teljesen igazat, mert rengeteg örömöt lehet találni a gyűjtésben akkor is, ha nem a legértékesebb órák kerülnek az ember birtokába. Igaz, hogy itt nincsenek tízmilliós értékek, viszont a tárlat áttekintése felér egy időutazással, akár 200 évet is vissza tudunk menni a múltba.


„Igaz, hogy itt nincsenek tízmilliós értékek, viszont a tárlat áttekintése felér egy időutazással, akár 200 évet is vissza tudunk menni a múltba.”

 

Az órát maga az idő találta fel…

– Ha végigjárjuk a Hanga Óragyűjteményt, szépen körvonalazódik a korszakok és az egyes kultúrák stílusa. Megjelenik a ’30-as évekbeli jólét, amikor kevesebbet javíttattak az emberek, mert nyolc pengő volt a szerelés, tizenegy pengőért viszont új Cessnajat lehetett kapni. Így aztán sok régi óra maradt a boltban, tömegével jöttek a vekkerek, a faliórák, apám pedig megjavította, amelyeket még érdemes volt, és eladta. Azonban a háború után egyszer csak nem lett óra, legálisan sem hozhattak be, csak az államilag gyártott ébresztőórák működtek a háztartásokban, de semmilyen karóra nem volt. Rengeteg zsebóra áldozatul esett a háborúnak, az aranytokokat szétszedték, eladták, és egy csomó szerkezet az órásoknál maradt. Külön iparág épült erre. Volt, aki számlapot, volt, aki tokokat gyártott, és a régi zsebórákat karórákká alakították vissza. Ezek voltak az ’50-es évek nagy karórái, melyek most is divatosak. Aztán ez a korszak is lecsengett, átvette a helyét a svájci csempészáruké, amelyeket dunai hajósok, sportolók hoztak az országba. ’56 után jött az orosz termékek egyeduralma. Persze az óra- és ékszerboltokban akkor is lehetett pult alól Doxát vagy Certinát kapni, de ezeket csak a módosabbak tudták beszerezni, mert általában ötször, tízszer annyiba kerültek, mint egy orosz óra.


„Az órák miatt lettem órás, az idő miatt lettem idős…”                                                  

– Jövőre lesz 50 éve, hogy belefogtam a maszekságba. Ahogy mondani szoktam: az órák miatt lettem órás, az idő miatt lettem idős. A szocialista érában voltak ugyan óra- és ékszerboltok a nagyobb városokban, mindenhol lehetett órát kapni – a zöldségesnél, az illatszeresnél –, csak éppen az órásnál nem. Aztán a ’90-es évektől már megengedték, hogy magánember is áruljon. ’68-ban elkezdődött az új gazdasági mechanizmus, én megszereztem a mestervizsgámat, kiváltottam az ipart, hogy nagy reményekkel belevágjak a szakmámba. Hamar rájöttem azonban, hogy sokkal nehezebb dolgom lesz, mint gondoltam, hiszen már bolthelyiséget találni is komoly akadályokba ütközött. A kiszemelt műhelybe nem engedtek be, ezért egy idős órásnak segítettem, és az albérleti szobámban javítgattam a tőle elhozott napi egy-két órát, amivel annyit kerestem, hogy minden este el tudtam menni a Dózsába vacsorázni.


A klozetügy

– Emlékszem, hogy vietnami strandszandálban mentem a hivatalba iparengedélyért, és nagyon haragudtak érte. Nem értették, hogyan akar egy strandszandálos, farmeros fiatalember órás lenni. Volt egy rosszmájú hivatalnok, aki sorra elutasította a kérelmeimet, hiába volt meg a mestervizsgám, az illetékbélyeg és minden szükséges dolog. Az albérletes tevékenységem idején találtam egy üzlethelyiséget magamnak a lordok házának belső udvarán. Egészen pontosan egy régi klozetot, ugyanis az emeletes bérházaknak közös WC-jük volt: egy tizenegy négyzetméteres, használaton kívüli helyiség. Erre kaptam ígéretet, végül mégsem adták oda nekem. Kimentem hát a Széchenyivárosba, ahol egy társasház szárítóhelyiségében megnyitottam az első boltomat. A kuncsaftjaim persze sokat mérgelődtek a körülmények miatt, kértem is az áthelyezésemet a lordokhoz, de a városi bürokrácia nem volt kegyes hozzám. Három érvényes megyei határozat ellenére sem akarták odaadni nekem a klozet kulcsait. Végül felsőbb nyomásra sikerült kiharcolnom a helyet, ahol majd’ tizenöt évet húztam le, amikor már nem lehetett tovább halasztani a bővítést. Akkoriban épült a Hornyik János körúti üzletsor, ahol hat iparos és hat kereskedő kapott boltot, és Mező Mihály tanácselnök jóváhagyásával nekem is jutott egy 63 négyzetméteres helyiség.

 

Kik javíttatnak órákat?

– Nagyon sokan ragaszkodnak a régi mechanikus órájukhoz, mert azt hiszik, hogy jobbak, mint amelyeket most lehet kapni, de az az igazság, hogy a kvarcóránál nincs pontosabb. Persze akad, aki a lehetetlent is meg akarja oldatni az órással. Előfordul néha, hogy a kuncsaft behozza az óráját, én pedig örömmel adnék neki egy ezrest, csak vigye máshová. Kecskeméten is vannak nyolc-tízmilliós órák, melyek bekerülnek hozzánk, úgyhogy azokra sem lehet azt mondani, hogy sosem romlanak el. Édesapám még javította Vorosilovnak, a Vörös Hadsereg marsalljának óráját. De a városból szinte mindenki hozzánk járt, politikusok, színészek, megfordult nálam Medgyessy Péter és Kövér László is. Ha a világon minden olyan precízen meg lenne oldva, mint az időmérés, akkor már nem lenne sok problémánk. Lehet, hogy az atomóra pontosságát illetően van némi szélhámosság – több száz év alatt eltér esetleg egy másodpercet –, hát valaki figyelje majd meg…


„Ha a világon minden olyan precízen meg lenne oldva, mint az időmérés, akkor már nem lenne sok problémánk.”

 

Lesz-e még órás 5-10 év múlva? Hordanak-e még az emberek karórát?

– Most már nagyon nehéz a javítás, mert kevés és nehezen beszerezhető az alkatrész, a nagykereskedők pedig nem mernek tartalékot felhalmozni, mert drága. Ráadásul a gyártók elfelejtettek egy dolgot. Annyira gépesített már az óraipar, hogy valószínűleg már a tokokat is préssel nyomják be, ezáltal szinte lehetetlen kinyitni őket. A régi világban a hátlapot egy bicskapattintással ki lehetett nyitni, most pedig nagyon meg kell küzdeni vele. A gyártóknak meg kellene oldaniuk, hogy egy elemcsere ne legyen lehetetlen. Ezekhez a feladatokhoz valóban szükségesek még az órások, ugyanis otthon sokan hozzáfognak, utána meg jönnek hozzám, hogy nem sikerült elemet cserélniük, vagy ha mégis, nem tudták visszacsukni a hátlapot, és közben összekarcolták a szép karórát. Márpedig ma már az óra dísz, státuszszimbólum, az időmérés pedig teljesen másodlagos, hiszen arra ott a telefon. Ebből adódóan egy ideig még biztosan szívesen veszik fel a nők is, hiszen csillog-villog, egyéniségre, személyre szabható, a férfiembernek pedig ez az egyetlen ékszere…

 

 

Bajáki Zsanett

Fotó: Banczik Róbert

Pinterest

 

 

© Minden jog fenntartva!
3

2017/2.

Az égbolt kutatója és szerelmese




Jaskó Attila szinte a repülőtéren nőtt fel. Sportrepülőként követi legendás pilóta édesapját, és hivatása ugyancsak az égbolthoz köti. A legizgalmasabb csillagászati műszerek, űreszközök fejlesztésével és tesztelésével foglalkozik, de szerepet vállalt egy egyedülálló lézermikroszkóp tervezésében is. A fiatal kecskeméti szakember jelenleg az Európai Űrügynökség (ESA) munkatársa Hollandiában, ahol a nemzetközi környezetet és a kihívást jelentő feladatokat egyaránt élvezi. Jövőjét egy sikeres magyarországi űriparban képzeli el, és a gyémántkoszorús minősítés megcélzásával még sokáig részese szeretne lenni a vitorlázórepülés csodájának.


Gépészmérnökként különleges szakterületet választott hivatásául. Hogyan fordult érdeklődése az űrkutatás és a csillagászati eszközök felé?

– Szüleimnek köszönhetően gyermekkorom jelentős részét repülőgépek között töltöttem, a műszaki érdeklődés és a repülés szeretete innen ered. Az űrkutatás számos területe közül az űrrepülés hoz a legjobban lázba, de szívesen dolgozom bármin, ami közelebb visz a természet megismeréséhez. A gimnáziumban magas szinten oktatták a természettudományos tárgyakat, ez nagy segítség volt a BME gépészmérnöki képzésén.


Az egyetem után rögtön a mély vízben találta magát, hiszen az MTA Csillagászati Intézetének munkatársaként Hollandiában mélyedt el az optomechanikai tervezésben és szimulációban. Milyen tapasztalatokat szerzett itt?

– A mesterképzés elején megtudtam, hogy az MTA Csillagászati Intézete gépészmérnököt keres, és a munka révén lehetőség van 10 hónapot Hollandiában tölteni kiküldetésben. Nem sokáig gondolkoztam, a munka nagyon érdekesnek ígérkezett, két héttel az első interjú után már az észak-hollandiai Groningenbe költöztem. A NOVA-ASTRON csillagászati műszereket tervező részlegében tapasztalt mérnökökkel és fizikusokkal dolgozhattam együtt, betekinthettem a tudományos projektek műszaki megvalósításába. A kint töltött idő alatt a fő feladatom gépészeti tervezés és végeselemes-szimulácó volt a Chilében található, de európai tulajdonú VLT távcsőhöz készülő MATISSE műszerhez, mely –235 °C-ra hűtve üzemel, hogy a távoli forrásokból érkező infravörös fényt érzékelni tudja. Több tudományos cikkben lettem társszerző, és miután visszatértem Magyarországra, részmunkaidőben folytattam az együttműködést a holland mellett egy angol és egy francia csillagászati intézettel is. A mesterképzést visszatérésem után fejeztem be, a diplomamunkám egy magyar fejlesztésű műszer, a Légyszem kamera mozgatómechanizmusának tervezése volt.


Miben jelent újdonságot a Légyszem kamera?

– A hagyományos csillagászati távcsövek egyszerre csak az égbolt nagyon kis területét tudják lefényképezni, viszont azt nagyon erősen felnagyítva. Ezzel szemben a Légyszem kamera 19 detektorának köszönhetően az egész égboltot lefedi, és így – bár kevésbé részletesen, de – egyszerre nagy számú célpont optikai mérését teszi lehetővé. Automatizáltan képes felismerni a tudományosan érdekes eseményeket, és jelzést küld, melynek alapján egy másik távcső rá tud közelíteni az érdekes területekre. A fő feladatom a kamerarendszert mozgató mechanizmus – egy hexapod – gépészeti tervezése volt. A hexapod hat aktuátorból álló mechanizmus, amely a rá szerelt terhet – ez esetben a kamerarendszert – hat szabadsági fok mentén tetszőlegesen tudja mozgatni a térben. A kamerákat azért szükséges mozgatni, hogy a hosszú expozíciós idővel készülő felvételeken a csillagok ne mosódjanak el. A kamerák gyakorlatilag együtt forognak az égbolttal.


– „Mi mind szó szerint csillagporból vagyunk” – idézett egy neves elődtől dr. Maria Lugaro asztrofizikus. Az Ausztráliából az MTA-hoz érkező olasz tudós vezetésével Budapesten kutatócsoport elemzi a csillagokban zajló nukleáris folyamatokat. Önnek mi volt a feladata az ígéretes projektben?

– A Légyszem projekthez hasonlóan dr. Maria Lugaro csoportja is az MTA Lendület programjának keretében indult. Maria vezetésével az úgynevezett WEAVE spektrográf fejlesztésén dolgoztam angol, francia és spanyol mérnökökkel. A műszer a kanári-szigeteki La Palmán a William Herschel távcső részeként számos csillag spektrumának egyidejű megmérését teszi lehetővé. A spektrumból az égitestek kémiai összetételére lehet következtetni. Az MTA-n zajló kutatás célja, hogy a világűrben lejátszódó kémiai folyamatok számítógépes modelljét távcsöves mérésekkel igazolják, pontosítsák.


A csillagászat nemcsak a fiatalok természettudományos érdeklődésének felkeltésére alkalmas, hanem a mindennapi gondok fölött álló természeti csodák megismertetésével boldogabbá és bölcsebbé teszi a társadalmat is – ahogyan a kutatás vezetője fogalmazott. A technológia támogatásával ma milyen irányban fejlődik ez a lebilincselő tudományág?

– Bár nem vagyok csillagász, azt látom, hogy az extrém nagy adatbázisokat (Big Data) létrehozó kutatási projektek kerülnek majd előtérbe, ahol az automatizált, gyors adatfeldolgozás kiemelt fontosságú. Jó példa erre a Square Kilometre Array nevű épülő rádiótávcső-hálózat, mely a tervek szerint önmagában nagyobb adatforgalmat fog generálni, mint amennyi ma a teljes interneten áthalad. A rögzített adatmennyiségen kívül a távcsövek mérete is folyamatosan nő – feszegetve a mérnöki tervezés határait –, az európai E-ELT óriástávcső fő tükre például 39 méter átmérőjű lesz.


Közeli kapcsolatba került egy díjnyertes magyar találmánnyal, a 3D-s kétfoton-pásztázó lézermikroszkópiával is. Hol hasznosítható ez az úttörő eljárás?

– Egy évig a Femtonics Kft.-nél dolgozhattam, amely a világon egyedülálló, főként az agykutatásban használt lézermikroszkópok fejlesztésével és gyártásával foglalkozik. Itt nagyon tetszett, hogy fiatalos csapatban pörgősen kellett tervezni, a munkánk eredménye pár hónap alatt termékek formájában megvalósult, a mikroszkópokat az Egyesült Államoktól Ausztráliáig használják neves kutatók. Dr. Rózsa Balázstól, a cég Junior Prima díjas tulajdonosát idézve: „Az agy működésének lényegesen részletesebb megismerése új utakat nyithat az agyi aktivitás zavaraival kapcsolatos betegségek diagnosztikájában és terápiájában is. A módszer továbbfejlesztésével reményeim szerint az agysebészetben alkalmazható eszközt is létrehozhatunk, amellyel a hibás működést mutató agysejteket célzottan, a legkevesebb sérülés árán tudjuk majd elpusztítani, s így képesek leszünk helyreállítani az egészséges agyi funkciókat”.


Tavaly izgalmas fordulatot vett az élete, hiszen a hollandiai Noordwijkben, az Európai Űrügynökség Kutatási és Technológiai Központjában (ESA ESTEC) az űreszköz tesztműszerek mechanikai tervezésével és végeselemes szimulációjával foglalkozik. Mekkora változást hozott az új közeg és munka, milyen eredmények várhatók az űrkutató programoktól?

– Jelenleg az ESA frissdiplomás programjában (YGT) veszek részt, mely minden évben számos az űrkutatás iránt érdeklődő fiatal szakembernek ad lehetőséget, hogy bekapcsolódjon az ügynökség programjaiba. A műholdak, űrszondák, űrhajók fejlesztése, megépítése, űrbe juttatása időigényes és költséges. Fontos, hogy indulás előtt alapos teszteken essenek át, mert ha az űrben elromlanak, a javításuk legtöbbször nem lehetséges. A tesztek a rakétával történő felbocsátás és az űrbeli működés hatásait szimulálják: az űreszközöket többek között vákuumba helyezik, valamint mechanikai rezgésnek, mesterséges napsugárzásnak teszik ki. Az űripar eredményeit jelenleg is az élet számos területén használjuk (pl. globális helymeghatározás, banki átutalások összehangolása, földművelés támogatása műholdképekkel, stb.), és ez a kör a jövőben biztosan bővül. A következő évek sok izgalmat tartogatnak az űrkutatás iránt érdeklődőknek. Csak néhány példát kiragadva: hamarosan felbocsátják a James Webb űrtávcsövet, két amerikai magáncég is emberek szállítására alkalmas űrhajót fog tesztelni, és közeleg a NASA SLS/Orion rendszerének első startja is, melyben az ESA is jelentős partner.


"Az űripar eredményeit jelenleg is az élet számos területén használjuk (pl. globális helymeghatározás, banki átutalások összehangolása, földművelés támogatása műholdképekkel, stb.), és ez a kör a jövőben biztosan bővül. A következő évek sok izgalmat tartogatnak az űrkutatás iránt érdeklődőknek."




A hazai űrkutatásban pezsgő tudományos élet folyik, kutatóink és mérnökeink világszerte keresettek. Miben látja a siker titkát?

– Jól látszik, hogy az európai országok sokkal többre képesek, ha együttműködnek, mint ha külön-külön építgetnék a saját kutatásaikat. A siker titka a kemény munka és a hatékony együttműködés. A tapasztalatunk megvan az eredményes űripari részvételhez. Gondolok itt Farkas Bertalan űrrepülésétől kezdve a számos hazai fejlesztésű kísérleten át a Masat-1 cubesat repülésére.


Magyarország az ESA tagjaként több programban vesz részt, a befizetett tagdíj döntő része pedig ipari megrendelések formájában térül vissza. Mi a helyzet az űrhajósképzéssel, lehet-e újabb Farkas Bertalanunk?

– Ha jól tudom, a Nemzetközi Űrállomás (ISS) és az emberes űrrepülés az ESA opcionális programja, tehát azok az országok vesznek részt benne, amelyek az alaptagdíjon felül pluszforrást biztosítva bekapcsolódnak. Nagy lökést adhatna sok kutatási területen, ha lenne saját űrhajósunk, nem beszélve a társadalomra és különösen a fiatalokra gyakorolt inspiráló hatásáról. Személy szerint nagyon örülnék egy új magyar űrhajósnak.


Civilben is az égbolt szerelmese. Édesapja legendás oktató, versenyző és szakosztályvezető, a kevés gyémántkoszorús vitorlázópilóta egyike volt, édesanyja ugyancsak repüléssel foglalkozik. Hogyan befolyásolta szülei példája?

– Gyakorlatilag a kiskunfélegyházi repülőtéren nőttem fel, ezért korán magával ragadott a vitorlázórepülés, amely a természet szeretetén kívül önfegyelemre és kitartásra nevel. 2009-ben kezdtem repülni a dunakeszi MALÉV Repülőklubban, és 2010-ben megszereztem a pilóta-szakszolgálati engedélyt. Hollandiai kiküldetésem alatt is aktív maradtam, és azóta részt vettem egy nemzeti bajnokságon is. A versenyeken az nyer, aki a kitűzött feladatot, azaz a több pontból álló útvonalat a lehető leggyorsabban teljesíti. A felszállás pillanatában a földön hagyjuk a mindennapok gondjait, és szabadon repülünk akár több száz kilométert is egy nap. A vitorlázórepülés akár utasként, akár pilótaként egyedülálló élményt jelent. Minden felszállás új csodákat tartogat. A kedvenceim közé tartozik közösen haladni több géppel, együtt emelkedni a madarakkal, és a többórás feladat után nagy sebességgel áthúzni a repülőtér felett, így zárva egy sikeres napot. A vitorlázórepülés egyik legkülönlegesebb formája az úgynevezett hullámrepülés, ahol kedvező feltételek esetén oxigénpalack segítségével több ezer métert lehet emelkedni motor nélkül.


– Még nincs harmincéves, máris számos tudományos projektben vett részt, és elkötelezett sportrepülő. Milyen tervei vannak a jövőben?

– Jelenleg nagyon élvezem az ESA nemzetközi környezetét és a kihívást jelentő feladatokat. Hosszú távon azonban – elsősorban a család és a barátok miatt – Magyarországon szeretnék dolgozni egy sikeres űriparban. Emellett a repülést is folytatni szeretném, hogy megszerezzem a gyémántkoszorús teljesítményjelvényt. Ehhez még egy 500 km-es távrepülés és egy 5000 méteres magasságrepülés szükséges.



Rénes Judit



© Minden jog fenntartva!
4

2017/2.

Északi invázió: mi a skandináv dizájn és mentalitás sikerének titka?



Kreativitás, letisztultság, természetesség, emberközpontúság, kedélyesség – csupán néhány asszociáció azok közül, amelyek a skandináv létformához köthetők. Az északi országok diadalmenete a dizájn terén a múlt század közepén kezdődött, mára viszont globális trenddiktálóvá nőtte ki magát a régió kultúrája. Szemlélete nemcsak a formatervezés és a gasztronómia irányát határozza meg alapvetően, hanem gondolkodásunkra és életmódunkra is hat. Utánajártunk a skandinávok titkának, akik jöttek, láttak, győztek, sőt tartósan meghódították a világot.


A tárgyak humanizmusa és demokráciája

Skandinávia alatt szűkebb értelemben Norvégiát, Svédországot és Dániát értjük, de ma már idesoroljuk Finnországot és Izlandot is. Az öt északi országnak nemcsak az időjárása, hanem az értékrendje is sok hasonlóságot mutat. Ezeken kívül közös nevezőt jelent a történelmi hagyományokra épülő társadalmi egyenjogúság és az urbánus kultúra öröksége. A II. világháború utáni időszakban, a korszerű és gazdaságos tömeggyártás elindulásakor alakultak ki azok a meghatározó formajegyek, amelyek végül egységes stílussá kovácsolták a skandináv formatervezést: a mindent átszövő humanizmus és igényesség, a díszeket mellőző visszafogottság, a letisztult vonalvezetés, a lágy formák és az újraértelmezett kézműves tradíciók használata.

A skandináv dizájn előfutára a svéd modernizmus volt. Az új irányzatban kiemelt szerepet kapott az a törekvés, hogy magas esztétikai követelményeknek megfelelő, ugyanakkor nagy tömegek számára hozzáférhető használati tárgyak készüljenek. A svéd modernizmus egyik jelentős ágát érdekes módon egy osztrák tervező alapozta meg, aki a zsidóüldözés elől menekült Svédországba. Josef Frank az egyformaságot hirdető puritán funkcionalizmussal szemben szabadabb, művészibb, az egyéniséget kifejezésre juttató stílust képviselt tárgyaival, melyek lehetővé teszik, hogy tulajdonosuk személyesen kötődjön hozzájuk. Abban hitt, hogy az otthonos, kényelmes, légies bútorokkal színesen berendezett lakásoknak az élet spontaneitását kell tükrözniük. Csodálatos virágmintákkal készült, merész textiljei máig a legkeresettebb darabok közé tartoznak.


Zseniális tervezők modern klasszikusai

A skandináv országok építészei és dizájnerei óriási szerepet játszottak a 20. századi modernizmus kialakulásában. Köztük is a legnagyobbak közé tartozott a finn Alvar Aalto, akire hatással volt Moholy-Nagy László sokrétű munkássága és a Bauhaus funkcionalista, a szerkezetet megmutatni engedő szemlélete. Műveinek emblematikus vonása ugyanakkor az emberléptékűség, az ergonómia, a természetes formák és anyagok alkalmazása, szerves kapcsolat a környezettel, és mindenekfölött az egyediség. Aalto nemcsak építészként alkotott maradandót, hanem megújította a bútortervezést is: kidolgozta a hajlított rétegelt lemez technológiáját, és meghonosította a modern bútorgyártásban a hajlított tömör fa használatát. Feleségével és barátaival alapított bútorgyártó cége, az ARTEK ma is a kortalan minőség szinonimája. A finnországi üzemben az eredeti tervek alapján a legjobb asztalosmesterek készítik Aalto szeretetre méltó és praktikus bútorait.

A dán Arne Jacobsen a racionalista irányzattal szemben az organikus formatervezést képviselte. Látványos, szoborszerű alkotásai az elegáns szállodák és lakások központi darabjaiként vívták ki maguknak a figyelmet. Az ő lakberendezési tárgyait láthatjuk többek közt Stanley Kubrick 2001: Űrodüsszeia című kultuszfilmjében is, ami egyértelműen bizonyítja, milyen mértékben befolyásolta Jacobsen dizájnja a kor művészi világát. Ikonikus Tojás és Hattyú foteljeit változatlanul hatalmas sikerrel gyártják, 3107-es modellszámú széke pedig Dániában minden idők legnagyobb példányszámban eladott ülőbútora. Honfitársa, Verner Panton világhírű fröccsöntött műanyag széke ugyancsak milliók munkahelyének és otthonának határozza meg a hangulatát. Utángyártásainak se szeri, se száma, és szerepel minden magára valamit is adó dizájnbolt kínálatában.


Természetes recept a jó élethez

Ha receptet akarnánk írni az északi stílushoz, a hozzávalók a következők lennének: alapként a svéd mentalitás, amely a tömeggyártás korában is ragaszkodott a hagyományos technológiához, ezt összekeverni a kiváló dán és finn formatervezői képzéssel, végül pedig mindezt megfűszerezni a modernizmussal. Az 1950-es években globális rangra emelkedett skandináv dizájn a korszellemnek megfelelően újabb és újabb kultikus tárgyakkal rukkolt elő, a mid-century modern stílus pedig – más irányzatokkal ellentétben – stabilan tartja magát a kortárs lakberendezésben.

Noha az IKEA a dizájn tömegeket kiszolgáló gyorséttermének számít, kétségkívül milliókkal ismertette meg a skandináv életstílust, amelynek középpontjában az átvitt értelemben véve is meleg otthon, az északi ember fő menedéke áll. Kreatívan alakítható, „meghekkelhető”, különböző enteriőrökbe illeszkedő bútorai közül több klasszikussá vált, és évente egyedi kollekcióval mutatja be a formatervezés legfrissebb vonalát. A skandináv otthonokat a szellős világos terek, a fehér és a pasztell alapszínek, a tartózkodó elegancia és az erőlködésmentes könnyedség jellemzi. A minimalizmusnak ez a sajátos, derűs és barátságos változata eredetileg a zord éghajlati viszonyok ellenpontjaként jött létre, de az elmúlt évtizedekben meghódította a melegebb távoli vidékeket is.

Egyszerűsége révén remekül belesimul bármilyen környezetbe, bátran keverhető, kiegészíthető más stílusokkal és élénk árnyalatokkal. Szelídebb kivitelben sem unalmas, ugyanakkor nem riad vissza a kísérletezéstől, a humortól és az extravaganciától. A tradícióra és az innovációra egyaránt figyelő északi dizájnerek – mestereik nyomában haladva – ma is a legkeresettebbek közé tartoznak, és rendszeresen meglepik a világot. A skandináv formatervezésnek azért sikerült megőriznie tartós népszerűségét, mert értékállóságot, természetességet és jó életminőséget sugall. A trendek jönnek-mennek, a technológia fejlődik, lényegileg azonban nem sokat változott: tiszta formavilágával, mesteri fény- és anyaghasználatával, esztétikai igényességével és maximális funkcionalitásával mindig az élhetőséget tartja szem előtt.


A meghittség mindennapi művészete

A skandináv trend már nemcsak a dizájnra terjed ki, de szemléletformáló erővel is redelkezik. Tavaly új varázsszó robbant be a köztudatba, melyet az Oxford szótárak az év egyik kifejezésének választottak. Ez az eredetileg a norvég nyelvből kölcsönzött, de az idők folyamán dán fogalommá vált ’hygge’, vagyis az elengedett, kedélyes, otthonos életérzés, a közösségi együttlét, a jó dolgok és az apró örömök élvezetének kultúrája, a meghittség művészete. Dánia lakói márpedig hiteles forrásnak számítanak ezen a téren, ugyanis a nemzetközi közvélemény-kutatások szerint a kis északi királyság a világ legboldogabb országa. Az először a 18. századi írott forrásokban említett hygge a dán néplélek legfőbb jellemzője, amely a társasági érintkezéstől az étkezésen át a tárgytervezésig áthatja a hétköznapok minden pillanatát. A gyertyák és a lámpák hangulatos fénye, a puha takarók és a kényelmes bútorok mind a hygge alkotóelemei, ám a lényegét az fejezi ki a legjobban, amikor számunkra kedves emberekkel beszélgetünk az asztal körül az élet kis és nagy dolgairól.

A hygge olyan alapérték és vezérlő elv Dániában, mint a szabadság az USA-ban. Feltételezi a pillanat megélésének képességét és az egyenlő arányú társasági részvételt, ahol senki nem érvényesül mások rovására. Ugyancsak a derűhöz tartozik az egészséges hedonizmus: a dánok imádják a finom ételeket-italokat, és rítussá alakították a sütemény- és csokifogyasztást. A hygge kellékei társadalmi rétegenként és házanként változnak, ezért a tehetősebbek egy üveg burgundi és dzsessz társaságában, míg mások egy sörrel a kezükben, meccsnézés közben élik át ezt az érzést. Karácsony táján nyilvánul meg a hygge a legteljesebb pompájában, és ennek a külföldiek is csodájára járnak. Télen még fontosabb, mint nyáron, hiszen történelmileg is bizonyított, hogy a fény nélküli időszakokban a lelki jóllét megőrzésének alapvető eszközeként szolgál.   


A dán boldogság titka

A hygge olyan világhódító trend lett, amelynek filozófiájáról kötetek garmadája látott napvilágot különböző nyelveken, és a meghonosításával számos szakember foglalkozik. Az IKEA külön lakberendezési útmutatót készített róla vásárlóinak, pedig a „lagom”-ban, azaz a kellő mértékben, az épp elegendőben hívő svédek hajlamosak Skandinávia bohémeiként tekinteni a dánokra. Sokak szerint rejtett féltékenység keveredik az előítéletbe, mert Dánia lakóinak lazasága irigylésre méltó. Elégedettségük titka több tényezőben rejlik, s habár ők fizetik a világon a legmagasabb adót, a hosszú téli évszakok okán az ország lakóinak rövidebb a várható élettartama, mint egyes mediterrán népeké. A téma legavatottabb ismerőjének Meik Wiking, a dániai Boldogságkutató Intézet igazgatója számít, aki az olvasóközönséget is beavatja a megfejtésbe: gyönyörűen illusztrált, gyakorlati tanácsokat tartalmazó Hygge – A dán életérzés, amely boldoggá tesz című könyve az idei ünnepi könyvhét egyik slágerének ígérkezik.


A szakértő szerint a dánok jó közérzetének egyik alappillére a biztonságérzet. Az adófizetők roppant fejlett egészségügyi és szociális ellátórendszerre támaszkodhatnak, az állam támogatja az óvodák működését, bőkezűek a családi ellátások, a munkanélküli-segély pedig eléri a fizetés 80 százalékát. Az emberek és a politikai vezetők iránti bizalom magas szintje, illetve a korrupció alacsony foka szintén hozzájárul az elégedettségükhöz.


Az országban rengeteg klub és egyesület működik, tagjaik társadalmi hovatartozásuktól függetlenül egyenrangúnak tekintik egymást. Boldogságukban az is szerepet játszik, hogy Dániában az átlagos munkaidő csupán heti 33 óra, a munkavállalók tehát sok szabadidővel rendelkeznek, és nem kell küzdeniük a munka és a magánélet közötti egyensúly megteremtéséért. A kivételesen ambiciózusak magányosnak érezhetik magukat ebben a kevésbé teljesítményorientált közegben, viszont szokásaival és infrastruktúrájával az ország valóságos paradicsom a gyerekes családok számára.  

Michael Booth angol újságíró Majdnem tökéletes emberek című, a skandináv országokról szóló művében árnyalt képet fest a dánokról is, akik az elmúlt kétszáz évben soha nem nyertek, csak veszítettek, és kialakítottak maguknak egy olyan szemléletmódot, melynek az lényege, hogy megbecsülik, amijük van. A szerző szerint ezenkívül tehetségesek abban, hogy a számukra zavaró tényeket nem veszik figyelembe, és kevés dolog zaklatja fel őket. Identitásuk szerves része, hogy a jelenben élnek, nem rágódnak a történelmi múlton, és minden téren – még a súlyos hibákat elkövető közszereplők vonatkozásában is – hajlanak a megbocsátásra és az elégedettségre.


Mítosz és valóság a hygge mögött

A világ nemcsak a progresszív dizájnra, a gasztronómia koppenhágai szentélyeire és a film noirt idéző krimisorozatokra vevő, hanem minden termékre, mely megtestesíti a dánok vonzó, már-már mitikus vonásokkal felruházott mentalitását. Ha a kívülállók számára úgy tűnik is, a valóság azért nem teljesen makulátlan. A jelenség mélyére ásó kutatók az árnyoldalra is felhívják a figyelmet: a hygge más szempontból nézve ugyanis belterjes és kirekesztő lehet. A híresen távolságtartó dánok – akik kiegyensúlyozottságuk ellenére a világ legnagyobb antidepresszáns-fogyasztói – nem engednek közel magukhoz könnyedén idegeneket, ezért a családi vagy baráti szerveződésű hygge-körökbe bekerülni felér egy lehetetlen küldetéssel. Ezt támasztja alá az InterNations szervezet kutatása is: míg a dánok maximálisan boldogok saját hazájukban, a külföldi munkavállalók csak a 60–65. helyre sorolták őket a barátságosságukat, a befogadókészségüket és a kapcsolatteremtési hajlandóságukat illetően. Bármilyen környezetbe ültetjük át, a hygge társadalmi szintű megvalósulása nemcsak a politikai-gazdasági-kulturális viszonyokon és a minőségi kellékeken, hanem a más csoportok iránti nyitottságon is múlik.


Rénes Judit


Források: Economist, Happiness Research Institute, 

Heti Válasz, Houzz, Lakberendezők Országos Szövetsége,

Origo, The Guardian, The New Yorker, Visit Denmark



© Minden jog fenntartva!
5

2017/2.

CaraWonga – Az alkotói élmény ajándéka


 

Kati és Bhadra régi barátnők, akik a szimpla kávézgatások helyett úgy döntöttek, hogy valami sokkal produktívabb dologba fektetik az együtt töltött időt. Kreativitás, művészet, fantázia és egy kis játékosság a receptjük, valamint az, hogy rendületlenül hiszik: az átlagemberek életébe is becsempészhető az önálló alkotás élménye. A caraWonga termékek megálmodóival indulásról, ötletekről és küldetésről beszélgettünk.

 

Kikből áll a caraWonga csapata? Mutatkozzatok be röviden!

Kati: A Kandó Kálmán szakközépiskolában végeztem textilszakon, majd az Iparművészeti Egyetem textilművészeti szakán szövöttanyag-tervezőként diplomáztam. Az egyetem befejezése után egy grafikai iskolát is elvégeztem; tervezőgrafikus lettem. A második gyermekünk születése után úgy döntöttünk, hogy Pestről visszaköltözünk Kecskemétre, és nagy szerencsénkre ötlettársamék, Bhadráék is akkor határozták el, hogy a külföldi útkeresés után újra itt telepednek le hosszabb távon. Korábban is barátok voltunk, tartottuk egymással a kapcsolatot, de ez volt az az időszak, amikor mindketten Kecskeméten találtuk meg az otthonunkat, és úgy éreztük, itt az ideje, hogy valamilyen közös dologba fogjunk. Ekkor jött szembe egy hatalmas lehetőség…

Bhadra: Valójában a férjek azok, akik tinédzserkoruk óta barátok, és mi rajtuk keresztül ismerkedtünk meg. Nekem az írás és a szépirodalom a szerelmem, ami más művészeti ág, mint a textilművészet, de mindkettőhöz sok kreativitás és elhivatottság szükséges. Ráadásul ez a kétféle művészet ötvözhető is, amit szerintem kevesen gondolnának. Katival a sok együtt töltött idő alatt rájöttünk, hogy nagyon jól és hasznosan tudunk együttműködni, ezért elkezdtünk egy olyan közös projekten gondolkozni, amelyet erre tudunk építeni. Ekkor jött a lehetőség, Katit felkérték, hogy készítsen szőnyegeket a Helsinki Design Hétre.


Hogyan történt ez a megkeresés?

Kati: Létezik egy ÉlményMűhely nevű nemzetközi csapat, akik egy magyar srác, Fenyvesi Kristóf vezetésével indultak. Kristóf Finnországban tanítja a matematikát és a művészeteket együtt, ugyanis azt kutatja, hogy a hagyományos oktatás hogyan tehető élményszerűvé a különböző művészeti ágak bevonásával. Ezzel a módszerrel járja a világot, és workshopjainak egy geodézikus kupolából álló félgömb ad otthont. Ismerte a terveimet, hiszen már kapcsolatban álltunk, ezért felkért, hogy tegyük az előadóterét otthonosabbá, vagyis olyan hellyé, ahová a gyerekek szívesen ülnek be. Én egy korábbi pályázatra terveztem azt a moduláris rendszert, amelyekből a caraWonga szőnyegek állnak, és az alapformaként kitalált rombuszok szintén egy kis geometriai-művészeti játékot varázsoltak ebbe a környezetbe. Annyira megtetszett Kristófnak a dizájn, hogy azóta ő mentorál bennünket, és bármerre tart is bemutatót a világban, viszi magával a termékeinket. Legközelebb, például, a dél-afrikai OPEN DESIGN Fesztivál vendégeként egy caraWonga-workshopot is tart helyettünk, hiszen mi nem tehetjük meg, sajnos, hogy kiutazzunk.

 

Mit kell tudni ezekről a szőnyegekről?

Bhadra: Ezeknek a moduláris rendszerből álló szőnyegeknek nyolcvan százalékban újrahasznosított ipari filc az alapanyaguk. Olyan rombuszokból épül fel az egész, amelyeket sem ragasztani, sem pedig varrni nem kell, az egyes modulokat mindössze a fülek segítségével lehet összeilleszteni. Ennek köszönhetően nagyon könnyen variálható és a saját igényeinkre szabható a termék. Tisztítani porszívóval, nedves ronggyal lehetséges, akár a többi – hagyományos – padlószőnyeget. Szerkezetének hála arra is van lehetőség, hogy az egyes elemeket lecseréljük. Nem kell tehát szekrényt vagy asztalt ráhúzni a szőnyegre, ha például vörösbor csöppen rá, vagy bármitől megsérül a felülete. Ezekre az esetekre a doboz mindig tartalmaz pótmodulokat.

Kata: Ez egy dekorációs célra kézzel készített dizájnszőnyeg, ettől függetlenül nem macerás, sőt külön kezelést sem igényel. Az angolok erre az „area rag” kifejezést használják. Vagyis nem egy faltól falig tartó anyag, hanem inkább csak kisebb-nagyobb szigetekként jelennek meg a padlón. Kerestek már meg bennünket azzal, hogy egy étterem több száz négyzetméteres területét fednék le vele, de nem mentünk bele, mert ez a fajta szőnyeg nem erre való. Színes, variálható, fiatalos, a mintája is olyan, hogy az ember szívesen beteszi a nappalijába, a dolgozószobájába vagy éppen az irodába, ahol szem előtt van, és jól mutat. Nincsenek fix összeállításaink, a vásárlók egyedi színkombinációit valósítjuk meg, ezáltal válik a termékünk teljesen személyre szabhatóvá. Mivel modulokból épül fel, a mérete is bármikor változtatható: lehet kisebb és nagyobb, szélesebb vagy akár hosszabb.

Bhadra: Ha a kirakás után úgy érzed, hogy kellene hozzá még negyven centi, akkor fogod magad és írsz nekünk, hogy küldjetek még 25 modult. Vagy tegyük fel, költözöl, és már nem fér el az egész szőnyeg a nappalidban, akkor akár két részre is tudod bontani, hogy két különböző helyiségben letehesd. Másik példa: ha mégis fiú lesz a várva várt baba, és nem lány, akkor a rózsaszín modulok helyett kékeket rakhatsz a szőnyegedbe.


Mennyire bonyolult az összeállítása?

Bhadra: A terméket nem készen kapja a vásárló, hanem a csomag modulokat és egy profi felhasználási útmutatót tartalmaz, melyhez a honlapunkon további segédleteket is lehet találni. Tulajdonképpen a filcfüleket kell összeilleszteni, és az első egy-két modul után már gyerekjáték az egész, 10-12 évesek is képesek összerakni. Nagyjából másfél órát vesz igénybe a munka, tehát egy mozifilmnyi idő, melynek a végén nem csupán egy szőnyeget kapsz, hanem alkotói élménnyel is gazdagodsz. Ezeken kívül közösségteremtő hatása révén családi vagy baráti programnak is kiváló. Céges csapatépítő feladat lehet, hogy tervezzétek meg és kivitelezzétek együtt az irodai szőnyegeteket. Ideális ajándék, például, lakásavatókra, vagyis az új lakóknak lesz egy egyedi, csak rájuk jellemző dizájntárgyuk az otthonukban.


A szőnyegen kívül mást is gyártotok?

Kati: Igen, egy új termékkel szeretnénk most kilépni a piacra. Ugyanaz az alapanyag – tehát újrahasznosított szőnyegpadló –, és maradtunk a rombusz formavilágánál, de ezúttal kétcentis matricákat készítettünk belőle. Így jött létre egy öntapadó formákból álló mozaik, melyekből térbeli és díszítő mintákat is ki lehet rakni. A matricákból pedig különböző kollekciókat állítunk össze. Az első ilyen kiadott termékünk a Mandala kollekció, amelyet jelenleg hétféle mintában lehet kapni. Ahogyan a szőnyegek, úgy ez a termék is „arra játszik”, hogy a vásárló hozza létre, alkossa meg a kész otthoni dekorációt. Számunkra nagyon fontos, hogy az átlagemberek életébe is becsempésszük a művészetet, hiszen ezáltal lehet igazán lelket adni a tárgyaknak. Azt tapasztaljuk, hogy a magyarok bátortalanok ilyen téren, és szinte semmit nem csinálnak a két kezükkel. Ezért is szerettünk volna olyan terméket létrehozni, amelynek segítségével bárki bármilyen körülmények között – akár nulla kézügyességgel, de – valami szépet tud létrehozni, amit aztán büszkén mutathat meg másnak, hogy azt ő csinálta, és ami egyúttal a lakása dekorációjává is válik. A matricákat és a mintát szintén dobozban kapja meg a vásárló, de természetesen teljesen önállóan is lehet saját képet tervezni. Ez most az új őrületünk, teljesen beleszerettünk, ráadásul a workshopok területén is szépen telik a naptárunk.

 

„A termék arra játszik, hogy a vásárló hozza létre a kész otthoni dekorációt. Számunkra nagyon fontos, hogy az átlagemberek életébe is becsempésszük a művészetet, hiszen ezáltal lehet igazán lelket adni a tárgyaknak.”

 

Bhadra: Nagyon jó példa a termék sikerére anyukám, aki először úgy ült neki, hogy ő biztosan nem tudja egyedül kirakni. Nekiállt a kapott mintának, de már az elején felmerült benne, hogy másmilyen színt tesz a közepébe, később pedig félre is tette a sablont, és a saját elképzeléseinek megfelelően, teljesen egyedül fejezte be a kirakást. Mire este hazaértem, már a tükör és a fal is tele volt a díszítésekkel.

Kati: Fal, tükör, kaspó, váza, bútor, füzet – bármi, amire ráragad, kiváló felület lehet. Megpróbáljuk inspirálni az embereket arra is, hogy bátran engedjék szabadon a fantáziájukat. Az eddigi tapasztalatunk pedig azt mutatja, hogy létezik olyan pont, amelyiken túl ezt már nem kell kérni, mert pár perc nézegetés, ismerkedés és játék után a képzelet beindul, és automatikusan viszi magával a kezet is.


Milyen lehetőségek állnak egy ilyen termék előtt?

Kati: Nagy előnyünk, hogy nincs konkurenciánk, legalábbis még nem találkoztunk vele. Próbáljuk megugrani a Magyarország–Amerika távolságot, mert a statisztikánk azt mutatja, hogy a magyarországin kívül az USA-ból, Kanadából és Ausztráliából érkezik a legtöbb megrendelés. Azonban drága és nehéz folyamat innen átjutni az óceánon, a népszerű és trendi bloggerek pedig komoly pénzeket kérnek el tőled, hogy reklámozzák a termékedet. A szőnyegekre vonatkozóan látjuk, hogy a magyar közönség érzékeny az árakra, viszont egy bizonyos összeg alá nem tudunk menni, hiszen kézzel készült dizájntermékekről van szó, amihez az alapanyagot mi is vásároljuk. A Mozaik kollekciónak viszont Magyarországon szeretnénk minél több helyet, viszonteladót, workshopot, valamint azt, hogy itt, Kecskeméten is megismerjenek bennünket, mint termék alkotóit. Szeretnénk hozzátenni a város kulturális életéhez azt, amit mi adhatunk. A visszajelzésekből pedig azt látjuk, hogy szerencsére nagyon igényli ezt a közeg, egyre több figyelem szegeződik ránk, mióta elkezdtük kommunikálni, hogy vagyunk. Helyet kaptunk a Malom tetején megrendezett Fashion reggelitől kezdve a SZIGMA (J)összművészeti Együttléten át a Guba parki családi napokig, és a táncrendünk az egész nyárra betelt.

Bhadra: Büszkék vagyunk arra is, hogy a Vasarely Múzeum megkeresett bennünket. A rombuszok elcsábították őket. Meglátták a termékeinket, és úgy gondolták, hogy ez abszolút az ő profiljukba illik, így a Múzeumok Éjszakáján szőnyegworkshopot tartottunk nálunk, a kiállítótérben. Annyira beleszerettek a munkáinkba, hogy szőnyegeinket és a mozaikokat a múzeumi shopjukban szeretnék árulni, így nekik külön készülnek igazi 3D-s, geometrikus op-art termékek. Június végén pedig az ELTE művészetpedagógiai konferenciáján is jelen leszünk.


Hogyan látjátok magatokat pár év múlva?

Kata: Sok munka vár még ránk, és néha azt érzem, hogy fejben már jóval előrébb tartunk, mi pedig csak loholunk az egész után. Inspiráció van bőven, ezzel a rombusszal szinte mindent meg lehet csinálni. Mandalákkal kezdtünk, 3D-s megrendelésünk már van, utána pedig szeretnénk egy csempeminta-sorozatot készteni. Az Instagramon terjedt el most az a nagy őrület, hogy a fiatalok mintás csempéken állva fotózzák a lábfejüket, a cipőjüket. Izgat bennünket ugyanakkor a folklór – még ha nem is a szó szoros értelmében –, ezért elképzelhető, hogy ezekből a keresztszemes mintákból szintén érdemes lenne beemelni, mert nekik is roppant nagy a kulturális értékük. Vannak kifejezetten új termékekre vonatkozó terveink is. Bhadra fantasztikus dolgokat ír, én felnőtt meséknek hívom őket, és szeretnénk egy olyan kiadványt létrehozni, amelyben végre találkozik a kettőnk művészete. Lesznek egyfelől ezek a szívhez szóló történetek mindegyikükhöz matricával, hogy az olvasáskor megélt impulzív élményeidet, érzéseidet rögtön bele is tudd vinni egy alkotásba, mely rólad szól. Nekem nagy álmom, hogy ezekből az anyagokból gyerekszoba-dekorációkat készíthessünk. A szociális felelősségvállalás is motivál bennünket, ezért a későbbiekben szeretnénk hátrányos helyzetű, csökkent munkaképességű embereket bevonni a munkafolyamatba. Ezzel lehetőséget kapnának arra, hogy előállítsanak valamilyen értéket, és ennek köszönhetően teljes(ebb) életet éljenek. Azért is mentünk el ebbe a workshopos irányba, mert nem a négy fal között – és nem magunknak – akarjuk gyártani a termékeinket, hanem szeretnénk a vásárlóinkkal találkozni, látni az örömöt az arcukon, és visszajelzéseket kapni. Nem egy termék-előállító cég az álmunk, hanem egy olyan kreatív stúdió, amelyben mi jól érezzük magunkat, és a munkánk során nekünk is lehetőségünk van arra, hogy feltöltődjünk és élményekkel gazdagodjunk.

 

 

Bajáki Zsanett

Fotó: CaraWonga

 

 

 

© Minden jog fenntartva!
6

2017/2.

A Gutenberg-galaxis vége…


 

„Egy könyv célja, hogy elolvassák, épüljenek belőle, és átjöjjön az üzenet…” – vallja a Vagabund Kiadó tulajdonosa, aki utcai könyvárusként kezdte karrierjét, majd a bestsellerek mellett álldogálva eldöntötte, hogy lehet ezt még jobban is csinálni. Az általa írt – sokunk polcán fellelhető – In memoriam Jim Morrison című könyv nyolcvanezer példányban kelt el húsz éve, ezzel valószínűleg ő a legolvasottabb hazai kortárs költő, aki kiadó(s)ként gyerekkori idoljának, Nemere Istvánnak is nemet mondott. A könyvek születéséről és jövőjéről Szöllősi Péter mesélt az AIP’ART Magazinnak.

 

Hogyan lesz valakinek kiadója?

– Utcai könyvárusként kezdtem huszonöt évvel ezelőtt, és ez volt életem legboldogabb időszaka. Körülbelül két évig dolgoztam hóban-fagyban a régi Centrum Áruházzal szemben, az ismerőseim pedig gyakran odajöttek, és sajnáltak, hogy így lecsúsztam, miközben időnként naponta kerestem annyit, mint más egy teljes hónap alatt, de persze olyan is előfordult, hogy semmit. Ahogy megjelent egy új romantikus regény, csak abból háromszázat eladtam egy nap. Akkoriban a Széchenyivárosban laktam, és gyalogosan hátizsákkal cipeltem ki reggelente a könyveket. Volt olyan nap, amikor kétszer fordultam. Munka közben pedig azon gondolkoztam – látva a felhozatalt –, hogy ilyen könyveket, ha nem jobbakat, én is tudok készíteni. Tudatosan figyeltem a vásárlói szokásokat és igényeket, tanulmányoztam, hogy milyen színű könyveket vásárolnak leginkább. Elég nagy tapasztalatra tettem szert abban a tekintetben, hogy milyen témákat lehet nagyobb példányszámban értékesíteni.

 

A legolvasottabb kortárs költő

– Az első próbálkozásom egy In memoriam Jim Morrison verseskötet volt, melyet a zenész emlékére írtam. Én magam költöttem a verseket Jim Morrison stílusában, és rekordmennyiségű (80.000) példány kelt el belőle. Tehát ha szigorúan vesszük, ma valószínűleg én vagyok a legolvasottabb kortárs költő. A siker titka? Rá kell érezni, hogy mit szeretnének megélni a vásárlók, amikor az adott könyvet olvassák. Ennél a könyvnél annyira beletrafáltam, hogy az emberek visszahozták az eredeti Jim Morrison-könyveket a boltunkba, és kérték helyette az In memoriamot, mert azzal sokkal jobban tudtak érzelmileg azonosulni, számukra abból vált érthetővé a zenész lelkülete. De az is hihetetlen érzés volt, amikor a Diákszigeten tinilányok jöttek oda, ahol árultunk, és zokogva szavalták a verseimet. Akkoriban a másik nagy ötlet az IQ-teszt volt. Mindig is szerettem a logikai, matematikai és intellektuális feladványokat, ezért elkezdtem hobbiból ilyeneket írni, végül összeállt belőle egy könyvre való. Azt gondoltam azonban, hogy ez így magában nem lesz elég, ezért kitaláltam hozzá egy EQ- és egy AQ-tesztet is. Ezt megelőzően nem volt példa a hazai piacon arra, hogy egységes termékként legyen megvásárolható ilyen témájú komplett könyvcsomag, ezért szerencsére ebből is komoly példányszámot sikerült eladni. Volt olyan, hogy felvittem az egyik könyvnagykereskedésbe az összes kinyomtatott példányt, ám mire hazaértem, már várt az üzenet, mennyi van még belőle, ugyanis mind elfogyott! Ezek voltak tehát az első nagy lépések, amelyekkel megalapoztam a következőket. Az elején még én írtam a könyveket, amelyeket kiadtam, később viszont már tudatosan kezdtem keresni a szerzőket, és az elmúlt húsz év alatt mintegy ötszáz könyvet jelentettem meg.

 

A Gutenberg-galaxis* vége…

– Az olvasás igazi fénykora még az előző rendszerben volt, amikor gyakorlatilag százezres példányszámban jelentek meg és keltek el könyvek, az emberek pedig sokat olvastak, hiszen nem is nagyon volt más alternatíva az informálódásra. A rendszerváltás környékén alakult kiadók óriási példányszámokkal dolgoztak, de nekem már csak az utolsó hullámokat sikerült meglovagolnom. A 2000-es évektől kezdődően egyre kevesebbet olvasnak az emberek. Kialakultak a nagy könyváruházláncok, amelyeknek ügyes, rafinált termékmenedzseléssel és szélesebb választékkal ideig-óráig még sikerült eladniuk a könyveket teljes áron és nagy példányszámban, hiszen a hatalmas mennyiség, a szép kínálat, a jó minőség vásárlásra ösztönzi az olvasókat. Onnantól azonban, hogy az internet a hétköznapi életünk részévé vált, lassan ez az egész hanyatlani kezdett, és ebből a negatív tendenciából kijönni tulajdonképpen már nem igazán lehet.


Tedd tönkre ezt a könyvet!

– A nyomtatott könyvek hanyatlásának egyik oka tehát a digitális világ. Az emberek információéhsége ugyan megvan, viszont ezt már kielégítik a médiából, az internetről, sőt a többség teljesen elégedett az abszolút alaphírekkel. Aki pedig kicsit mélyebben utána akar járni egy-egy témának, némi böngészéssel szinte mindent megtalál a neten. Az viszont, hogy egyre kevesebb kiskereskedelmi könyvet lehet eladni, felfelé tolja az árakat. De az olvasói szokások is markánsan változnak. Húsz évvel ez előtt egy IQ-teszt siker lehetett, ma pedig már tulajdonképpen egy óvatosan, lassan elfogyó könyv. Mindig van persze slágertéma. Tavaly például – és ez talán kellőképpen fémjelzi is a könyvpiac közelgő bukását – a „Tedd tönkre ezt a könyvet!” című opus volt az egyik legnépszerűbb könyv, melyben oldalról oldalra az volt a feladat, hogy gyakorlatilag tönkre kell tenni a könyvet. Szintén tendencia a képolvasás. Amerikában az egyik legnépszerűbb mesekönyv egy olyan kötet, amelyben nincs is szöveg, csak ikonok, jelenetek, és az eladások száma azt igazolja vissza, hogy ez a jó irány. A fogyasztói társadalom arra szoktatta a vásárlókat, hogy mindent készen kapjanak. Az internet, az applikációk, a filmek felhasználásához, fogyasztásához nincs szükség kreativitásra, míg elolvasni egy könyvet az munka. Beleélni magad a történetbe, elképzelni a szereplőket, és a helyükbe képzelni magad gondolkodást, fantáziát igényel, és ez manapság már terhes. Könnyebb leülni a monitor vagy a kijelző elé és készen befogadni a tartalmakat. Mi is egyre több olyan könyvet adunk majd ki, amelyben egyre kevesebb a betű, és ez már nem is tűnik annyira ellentmondásnak, mint évekkel ezelőtt. Mindig alkalmazkodni kell a megváltozott körülményekhez.

 

„A fogyasztói társadalom arra szoktatta a vásárlókat, hogy mindent készen kapjanak. Az internet, az applikációk, a filmek felhasználásához, fogyasztásához nincs szükség kreativitásra, míg elolvasni egy könyvet az munka. Beleélni magad a történetbe, elképzelni a szereplőket, és a helyükbe képzelni magad gondolkodást, fantáziát igényel, és ez manapság már terhes.”


Ez a tendencia jellemzi a magyarokat is?

– A magyarok alapvetően egész sokat olvasnak, Európában talán a portugálok állnak a lista végén. De nálunk is megfigyelhető, hogy az emberek gyakorlatilag a telefonra költöztek, a fiatalok pedig szinte már ott születtek. Néha megjelenik egy-egy slágerkönyv, azt még elolvassák, jól szórakoznak, de többre nincs igényük, nem próbálnak a felszín alá bújni, hogy mélyebbre merüljenek egy-egy témában. Szép korrajzot mutat, hogy a gyerekeim iskolájában van egy kisfiú, akit csodabogárnak tartanak a többiek, mert a srác állandóan a könyveket bújja. A mi gyerekkorunkban az ilyen egyáltalán nem volt kirívó dolog. Volt, hogy szakadt az eső, nem tudtam kimenni focizni, és aznap elolvastam újra a Winnetou mind a négy kötetét. Ha fiataloknak napjainkban el kell olvasniuk 30-40 oldalt, szinte sokkot kapnak tőle. A Harry Potter-sorozatnak kellett volna visszahoznia őket az olvasás világába, ami rövid időre talán sikerült is, de utána megint elengedte őket, ráadásul az a generáció már felnőtt. Osztálykiránduláson manapság az az első kérdés, hogy mi a busz WIFI-kódja, aztán veszik is elő a telefonokat, tableteket – a könyvek helyett.

 

Mi az, amit még olvasnak Magyarországon?

– Ahogy említettem, a fiatalokat már nagyon nehéz megszólítani a papíralapú könyekkel. Az olvasótábor nagy része a 40-50 fölöttiekből tevődik össze. A vicckönyvekről elmondhatjuk, hogy univerzálisak, mindenkit meg lehet velük szólítani. Ezenkívül most divatos téma az ezotéria, van vagy 20-30-féle könyvünk, és a vásárlóink java része hölgy. Férfiaknak szóló téma inkább a háború, a magyar történelem, ezek eladása viszont attól függ, hogyan tudod megszólítani a vásárlókat. Az ördög a részletekben bújik meg. Jó példa erre, hogy korábban is jelentek meg háborús kiadványok angolszász és magyar szerzőktől, de német írótól nálunk még nem. Egyszer az az ötletem támadt, hogy érdemes lenne a világháborút német szerzői szemmel is bemutatni kicsit hatásvadász címekkel, és ez nagyon bejött. Valószínűleg az olvasók úgy érezték, hogy sokkal hitelesebb forrásból értesülnek a történésekről. Szintén fogynak a szakácskönyvek, pedig azt is gondolhatnánk, hogy mivel az interneten mindenre százezer variációt találunk, emiatt nem nagyon lehet keletje. Ezekre a tematikus könyvekre mégis van kereslet, különösen ha kipróbált, működő receptekről van szó, a neten ugyanis senki nem garantálja, hogy az, aminek nekiállsz, működik is. A speciális könyveknek van jövőjük. Vannak mesekönyveink, érdekes foglalkoztatóink is, mert az emberek még vesznek hasznos dolgokat, de ami a saját szórakoztatásukra van, azt már nem igazán. Regényeket kiadni már nem nagyon tudunk. Ami kicsit is pótolható a netről, vagy több befektetett energiát igényel, az már nem megy el.

 

Kik írják a könyveket?

– Én ahhoz értek, hogy elolvasok két-három oldalt, és meg tudom állapítani, hogy ki milyen minőségű író. Csak magyar szerzők dolgoznak nekünk, de a csúcsidőszakhoz képest már csak néhány írónk maradt. Mivel nehezebb az eladás, megélni is nehezebb ebből a szakmából. Ráadásul kevesen tudják, de a könyvek visszafelé működnek. Először van meg az ötlet, a téma, hogy mit szeretnék eladni és kiknek, csak utána bontakozik ki a történet és a szereplők. Mindig van egy cím, és abból visszafelé íródik a könyv. A szerzők kilencven százaléka nem tudja, hogy mit lehet eladni, mi kiadóként is sokszor csak ráérzünk. Volt példa arra, hogy valaki két évig dolgozott egy romantikus sci-fin, mely kicsit elment a kaland és a horror irányába. Külön-külön még csak-csak eladható lett volna a téma, de egyben semmiképp, és ha az illető először megkérdez egy kiadót a terveiről, akkor két évet spórolt volna magának az életéből. Azonban olyan is akadt, hogy beérkezett hozzánk egy kézirat, ami témáját tekintve eladhatatlan volt, viszont a szerző annyira ügyesen írt, hogy megkérdeztem tőle, lenne-e kedve nekünk dolgozni. Adtam neki témát – természetesen olyat, amelyben egyébként otthonosan mozgott –, és azóta is működik közöttünk a munkakapcsolat. A szerzők általában ösztönösen írnak valamit. Az elmúlt 20 évből nem emlékszem olyanra, hogy valaki adott egy kéziratot, és az annyira jó volt, hogy változtatás nélkül kiadjuk.

 

A könyvek jövője

– Öt-tíz év múlva szerintem más irányba indul el a könyvkiadás is. Lesznek ugyan könyvesboltok, de ezek egyfajta bemutatóteremként működnek majd. Minden könyvből egy-egy példány lesz bent szépen csomagolva, megszerkesztve kemény táblával, védőborítóval, jó minőségű papíron. Az ember megnézi, aztán hazamegy, a legjobb áron – úgy 8-10 ezer forintért – megrendeli, és ingyen kiszállítják. Emellett pedig lesznek a puha táblás ingyenes könyvek tele hirdetésekkel. A reklám lesz, ami fenntartja ezeket a kiadványokat. És eljön majd a könyvekkel kapcsolatos telefonos applikációk kora.

 

Nemere, nem begyere….

– Érdekes történet, hogy egyszer találkoztam Nemere Istvánnal, aki gyerekkorom kedvenc írója volt. Az ő ifjúsági regényein nőttem fel, és már a könyvkiadásban dolgoztam, amikor telefonon keresett, hogy szeretne írni nekem. Leültem beszélgetni a gyerekkori idolommal, és a végén sajnos azt kellett mondanom, hogy nem tudom kiadni a könyveit, mert mi már egészen másban gondolkozunk. Ő napi szinten rengeteget ír, de témájában nem megy olyan mélységekbe, mint amit a kiadványainktól megszoktak az olvasók. Mi inkább a fiatal, ismeretlen, ambiciózus szerzőket helyezzük előtérbe, akikben rengeteg az inspiráció, szeretnék magukat megmutatni, könnyebben is instruálhatók. Sok olyan könyvünk volt, ahol magam találtam ki az alaptörténetet és a szereplők vázlatos jellemrajzát, majd a szerzőink ezt vették át és kerekítették történetté. Az aktuális példányszámokról annyit, hogy nemrég beszéltem az egyik legnagyobb magyar könyvkiadó vezetőjével, aki azt mondta, hogyha egy könyvből kétezer példányt eladnak egy évben, akkor az már pezsgőbontás, az már igazi siker. A mi piacunkon 7000-8000 darab még teljes kudarcnak számít. Egy könyv küldetése, célja szerintem az, hogy minél több emberhez eljusson. Az a szerepe, hogy elolvassák, épüljenek belőle, átjöjjön az üzenet. Egy ekkora országban a pár ezres példányszám csak palackposta az óceánban….



Bajáki Zsanett

Fotó: Aip'art, Pinterest



         (*A Gutenberg-galaxis 
kifejezés az emberi kultúrtörténetnek arra a 
szakaszára utal, amelyben a nyomtatott könyv mint ismeretközlő közeg kiemelkedő szerephez jutott – a 15. századtól  napjainkig.)


© Minden jog fenntartva!
7

2017/2.

Chutney – Egy csipet India a tányéron




A chutney egy ázsiai eredetű eledel, amely kinézetre és állagra valahol a lekvár, a mártogatós és a kompót között helyezkedik el. Fűszeres szósz, mely friss gyümölcsből vagy zöldségből készül, és Indiában szinte minden étkezéshez tálalják. Neve a hindi „chatni” szóból ered, ami magyarul azt jelenti, nyalni. Ezzel arra a nyelvcsattintós hangra utaltak, amit akkor ad ki az ember, ha ízleteset evett, és az áthallás nem véletlen, hiszen aki chutney-t kóstolgat, annak garantált az ízorgazmus. Ennek a fűszeres szerelemnek a világába kalauzolt el bennünket Holzerné Dios Karolina, a hazai Dio Chutney megálmodója.

 

Európába, elsősorban Franciaországba és Nagy-Britanniába a 17. század környékén jutott el ez a csemege, ekkor leginkább a gyümölcsös változatok voltak népszerűek. A brit gyarmatosítók azután hamar elterjesztették a recepteket Ausztráliában és az amerikai kontinensen is. Az Indiában ma is nagyon népszerű chutney és a nyugaton elterjedt változat elkészítése között idővel jelentős különbségek alakultak ki. Az indiai minden alkalommal frissen készül az ételek mellé, és azonnali fogyasztásra szánják. Ezzel szemben Európában éppen az tette népszerűvé ezt az ételt, hogy az őszi betakarítás után megmaradt zöldségeket, gyümölcsöket így tartósították. Tehát nálunk a chutney inkább befőzéssel készül, cukrot és ecetet tartalmaz – melyek természetes tartósítószerek –, ezért hosszabb ideig elállnak a kamra polcán.


Milyen összetevők gondoskodnak az egyedi ízvilágról?

– Alapanyagát tekintve zöldségek és gyümölcsök keverékéből áll (legjellemzőbb a mangó, az alma, az áfonya, a paradicsom), kerülhet bele ízlés szerint csilipaprika, zöld vagy szárított fűszerek keveréke, gyömbér, cukor, só és citromlé vagy ecet. Ízesítése lehet egészen fűszeres, csípős, de enyhébben édes vagy savanyú, illetve ezek keveréke. Állagra az egynemű szósztól a darabos szirupos kompótig mindenféle variáció létezik. Általában az elkészült ételben egyféle alapanyag dominál, erről szokták elnevezni a chutney-t, mint például mangóchutney vagy csilichutney.


Milyen ételhez fogyaszthatjuk?

– A csatni remek kísérője a sült vagy grillezett húsoknak, halaknak, párolt zöldségeknek, de salátaöntetként vagy sajttálak mellé is kínálják, de a szendvicseken szintén megállja a helyét. Extra ízt, egy kis változatosságot ad az ételeknek. Jellemzően vegán fogás, tehát vegetáriánusok is fogyaszthatják.


Itthon hogyan jutunk hozzá?

– A magyarországi boltokban még csak kis választékban kapható, és a házilagos készítése sem elterjedt, de az éttermek kínálatában rendszeresen feltűnik egy-egy fogás részeként. Pedig egyszerűen elkészíthető étel, melyben remekül hasznosíthatjuk a megmaradt gyümölcsöket, zöldségeket, ráadásul a befőzésnek köszönhetően fél-egy évig is eltartható, ami kifejezetten jót tesz az ízeknek, mert van idejük kicsit összeérni. Szinte mindenfajta étel mellé kínálható, ha azoknak egy kis egzotikus ízvilágot szeretnénk varázsolni, de ötletes gasztroajándék is lehet.


Aki kedvet kapott, bármikor megkóstolhatja ezeket az ízkölteményeket, ha a Dio Chutney Facebook-oldalán felveszi a kapcsolatot a készítőjükkel.


Bajáki Zsanett

Fotó: Dio Chutney





© Minden jog fenntartva!
8

2017/2.

Jótékony barát kiszámítható kockázattal: a napsütés



Az éltető Napot istenként tisztelték a régi időkben, de sugarainak egészségügyi és esztétikai hatását csak jóval később fedezte fel az emberiség. Az 1980-as években szinte még minden terméket erősen lebarnult modellekkel reklámoztak, majd a veszélyes következményeket tudatosító orvosi és klímakutatások nyomán eljött a riadalom kora. Mára helyreállt az egyensúly a napimádat és a napkerülés között, sőt kellő odafigyeléssel biztonságosan élvezhetjük a testi-lelki jólléthez szükséges napsütés áldásait.  


A naphoz való viszony változásai

A hófehér bőr történelmileg a magas társadalmi rang kiváltságára utalt, ezért a felsőbb osztályok tagjai aggályosan óvták magukat a naptól. A napsugárzás gyógyító erejét először a 19. században használták a tbc és a kedélybetegség terápiájában, később felfedezték, hogy jelentősen javít az angolkóros munkásgyerekek állapotán is. A közhiedelem szerint a napbarnított bőr a jómód, az egészség és a sportosság jelképévé Coco Chanel révén vált, aki vitorlázás közben véletlenül lebarnult, és újdonsült külsejével divatőrületet indított el. A nyaralási szokásokkal és a szépségiparral támogatott napozási kultusz hosszú ideig egyeduralkodóvá vált: a filmsztároktól a politikusokon át a háziasszonyokig mindenki bronzszínű vagy csokoládébarna bőrre pályázott, mely státuszszimbólumnak számított.

A bőrgyógyászok az ezredforduló táján azonban megkongatták a vészharangot, amikor bebizonyosodott, hogy a rosszindulatú bőrdaganatok számának világszerte észlelt drámai növekedése összefügg azzal, hogy az emberek huzamosabb ideig ultraibolya sugárzásnak teszik ki magukat. Ma már számos kutatási adat áll rendelkezésünkre a napsugárzás áldásos és káros hatásairól. Testünknek és lelkünknek egyaránt szükséges a napsütés, ugyanakkor az ózonréteg elvékonyodása okán még fontosabb az óvatosság. A megoldást a józan mértékletesség, a bőrtípusunknak megfelelő fényvédelem, valamint a napszemüveg viselése jelenti, és nem a napkerülés.


Hangulatjavítónk és egészségőrünk

Tavasztól, amint rendszeresen kisüt a nap, sokkal energikusabbnak és boldogabbnak érezzük magunkat. A napfény ugyanis optimalizálja a szerotonin nevű agyi ingerületátvivő anyag termelődését, mely többek közt a hangulatot, az étvágyat, az alvást, a szexualitást, az agressziót és a szorongást szabályozza. Nem véletlen, hogy azokban az országokban, amelyekben magas a napsütéses órák száma, sokkal kevesebben depressziósak, hiszen a napfény bizonyítottan javítja kedélyállapotunkat, és mivel fokozza a melatonintermelést, javul az alvásunk minősége. Ám nemcsak lelki egészségünkre van jótékony hatással, de növeli a vérképző szervek működését, erősíti szervezetünk általános ellenálló képességét. A napsütés jelentősen enyhíti a pikkelysömör és az ekcéma tüneteit, és csökkenti vagy megszünteti a pattanásokat. Gátolja több autoimmun betegség és bizonyos rákfajták, például a prosztata- és a melldaganat vagy a limfóma kialakulását, ezeken kívül kedvezően befolyásolja a hormonok működését.

Az elmúlt években előtérbe került a D-vitamin (kalciferol) szerepe. Ez a biológiailag aktív anyag hormonként viselkedik, és több szervünk, illetve szervrendszerünk működését befolyásolja. Szintje a Föld északi féltekéjén élők 40-50%-ánál túl alacsony, ezért a fényhiányos időszakban mesterséges pótlása szükséges, hacsak nem az eszkimók étrendjét követjük. Nyáron azonban teljesen más a helyzet, sőt arra sincs szükség, hogy a tűző napon aszalódjunk. Ha 8–11 vagy 15–18 óra között bőrtípusunktól függően 15-20, illetve 20-30 percig tartózkodunk olyan ruhában a napon, hogy sugarai testfelületünknek legalább negyedét érik (arcunk 9, lábaink 36, karjaink és hátunk külön-külön, valamint mellkasunk és hasunk együttesen egyaránt 18 százalékot fed le), már elegendő ahhoz, hogy bőrünkben annyi D-vitamin keletkezzen, amennyi biztosítja immunrendszerünk, csontozatunk és izomzatunk egészségét. Általános gyulladáscsökkentő hatású, kedvezően hat az agyműködésünkre, szemünkre és ízületeinkre, védi a fogágyat és a légzőrendszert. Bizonyos daganatos betegségekben kulcsfontosságú a kellő D-vitamin-ellátottság, és az Alzheimer-kór kezelésében szintén biztatók az eredmények. Az okosan adagolt napfürdőzés egyben a legjobb megelőzés, a napozókészülékek ugyanakkor nem jöhetnek szóba alternatívaként, mert a bőrgyógyászok a fokozott rákkockázat miatt egyöntetűen ellenzik a szolárium használatát.  


UV-sugárzás: áldás és átok

A WHO karcinogén hatásúnak minősítette az ultraibolya sugárzást, amelynek három fajtája van (az UV-C sugarakat gyakorlatilag nem engedi át az ózonréteg). A bőr mélyebb rétegeibe behatolni képes UV-A sugarak felelősek a bőr öregedéséért, a bőrrák és a ráncok kialakulásáért. Mivel az ózonréteg alig szűri meg, ezek a sugarak alkotják a Földet érő UV-sugárzás 95 százalékát. A maradék 5 százalékot alkotó UV-B sugarak hatására képződik a nélkülözhetetlen D-vitamin. A túlzott kitettség ugyanakkor napégést okoz, hosszú távon hozzájárul a szürke hályog és a makuladegeneráció kialakulásához, valamint szerepet játszik a bőrdaganatok képződésében is. Ezért szemünk fényét is kiemelten kell óvnunk, ugyanis védelem híján a sugárzás hatása összeadódik, melynek következtében visszafordíthatatlan szemkárosodást szenvedhetünk.

A fenti okok miatt, ahogyan világszerte, Magyarországon is drámaian megnőtt a bőr daganatos elváltozásainak gyakorisága az elmúlt tíz évben. A tumorok mögött a genetikai tényezők, a káros UV-sugárzás és a többszöri leégés áll, míg a nemzetközi kutatások a melanómák 86, míg az egyéb típusú rosszindulatú bőrdaganatok 90 százalékát hozzák összefüggésbe a napkárosodással. A kockázati tényezők között szerepel a klímaváltozás is, mivel az UV-B sugarakat felfogó ózonréteg az elvékonyodás miatt egyre kevésbé látja el szűrő funkcióját, így nyaranta a nagymértékű légszennyezettség és a hőség mellett gyakran extrém magas az UV-B sugárzás szintje.


Okos napozással a jövőnkért

Bőrünk nem felejt, ám néhány alapszabály betartásával elkerülhetjük a későbbiekben veszélyes következményekkel járó napkárosodást. A biztonságos napozás időtartama függ a helytől, az évszaktól, a napszaktól és a bőrtípustól. A trópusokon, a tengerparton és a hófödte hegyekben a visszaverődés miatt magasabb az ultraibolya sugárzás, így ez az időszak lerövidül. A vörös hajú, világos és szeplős bőrűek 5, a szőkék 10, a barnák 15, míg a fekete hajú és a sötétebb bőrtónusú emberek szervezete 20-30 perc után reagál a napsugárzásra fényvédelem nélkül. Ha ezt beszorozzuk fényvédőnk faktorszámával, megkapjuk, hogy hány percig süttethetjük magunkat napkárosodás nélkül.

Abban a napszakban, amikor az árnyékunk rövidebb a testmagasságunknál, nagy eséllyel éghetünk le, emiatt a legkritikusabb órákban, 11–15 óra között kerüljük a napot. Gondoljunk arra is, hogy ablak mögött, az autóban vagy árnyékban is óvnunk kell bőrünket az erős sugárzástól. A megfelelő fényvédelem mindenkor kiemelten fontos, ajánlatos naponta többször magas faktorszámú, jó minőségű fényvédőt használni. A fénynek leginkább kitett testrészek az arc, a nyak, a dekoltázs, a tarkó, a fül és a lábszárak. Különösen ügyeljünk a sokat mozgó gyermekek érzékeny bőrének védelmére, ehhez vízálló fényvédő terméket válasszunk, és gyakran kenjük be vele őket.  

A tizenéves korosztály azért érdemel odafigyelést, mert a legújabb kutatások szerint a gyakori napozás és szoláriumozás függőséget okozhat. Ezért elsősorban az UV-sugárzás endorfintermelő hatása a felelős, de kialakulásában az élettani tényezőkön kívül szerepet játszik a média által sulykolt szépségideálnak való megfelelés kényszere is. Túlzásba vitt használatára új szakkifejezés született: a tanorexia, a jelenség pedig négyből egy tinédzsert érint. Hiteles példával azonban meg lehet mutatni, hogy értékét nem a pillanatnyi trendek határozzák meg, és ha okosan napozik, teste évtizedek múlva is hálás lesz érte.




Rénes Judit

Források: csaladinet.hu, hazipatika.hu, 

healthline.com, nature.com, 

skincancer.org, theguardian.com, 

webbeteg.hu




© Minden jog fenntartva!
9

2017/2.

Kecskemét, a világ gyermekfővárosa

 

Huszonnyolc év, tizenötezer gyermek, harmincöt ország, százötven település – és egy fantasztikus ember, aki annak idején célul tűzte ki, hogy megismerteti Európa gyermekeit a kecskeméti fiatalokkal. Farkas „Csiperó” Gábor tragikus halála sok ismerőst, családot, partnervárost megrendített, de bízhatunk abban, hogy csodálatos hagyatéka, az Európa Jövője Nemzetközi Gyermek- és Ifjúsági Találkozó tovább él méltón képviselve azt az egyszerre lokálpatrióta és világutazó szemléletet, amellyel „szülőatyjának” sikerült megtöltenie.

 

Toleráns és nyitott új nemzedék

Az Európa Jövője Egyesületet 1990. szeptember 29-én alapították azzal a céllal, hogy az európai fiatalokból előítéletektől mentes, a másságot elfogadó toleráns nemzedék váljon. Fontos volt továbbá az is, hogy a Kecskemétre látogató külföldi csoportok – a helyi gyerekek és családok aktív közreműködésével – megismerjék a várost. Az ismerkedés legfőbb csatornái a különböző művészeti ágak (tánc, ének, zene), hiszen ezek az önkifejezési formák nyelvi akadályok nélkül segítik elő a számunkra idegen kultúrák megismerését. Az első világtalálkozó óta eltelt 28 évben több mint tizenötezer gyermeket láttak vendégül a világ harmincöt országának mintegy százötven településéről. Sőt a rendezvény már kinőtte az európai kereteket, hiszen érkeztek csoportok a Koreai Köztársaságból, Japánból, Izraelből, az Amerikai Egyesült Államokból, Kanadából és Ausztráliából is.

 

Kabalafigura

Talán nincs is olyan kecskeméti, aki ne ismerné a rendezvény kabalaállatát, Csiperót. A zöld színű, gömbölyű madarat Szabó Csilla ötlete nyomán készítették el, nevét pedig a Petőfi Sándor Általános Iskola egyik tanulójától, Kis Dávidtól kapta. Már 1991-ben, az első gyermektalálkozón nagyon népszerű lett Csiperó, akinek még videóklipes saját dala is készült. A zene azóta a gyermektalálkozó hivatalos himnuszaként csendül fel kétévente.

 

Cserebere utazom…

Legutóbb huszonhat ország több mint harminc településéről érkeztek Kecskemétre az általában húsz-huszonöt fős csoportok, nagy részüket kecskeméti családoknál szállásolták el, vagy a helyi kollégiumban. Az évek során a környező települések is bekapcsolódtak a találkozókba: 2016-ban Tiszakécske lengyeleket, Kerekegyháza cseheket, Lajosmizse bolgárokat, Ágasegyháza egy erdélyi és egy vajdasági csoportot látott vendégül. Viszonzásképpen idén a magyar gyermekeket a tavaly fogadott vendég gyermekek országában várják a családok. 2018. július 1. és július 8. között ismét Kecskemét főterét tölti be a vidám gyerekzsivaj, hiszen egy hétig mi leszünk a világ gyermekfővárosa.


Bajáki Zsanett

Forrás: csipero.hu



 

© Minden jog fenntartva!