1

2015/3.

Thomas Geier – A sikertörténet kulcsszereplője


Thomas Geier, a kecskeméti Mercedes-Benz gyár igazgatója januártól visszatér a németországi anyacéghez. Búcsúinterjújában őszintén beszélt az AIP’ART Magazinnak pályafutásáról, a támogató családi háttérről, az igen dinamikusan fejlődő kecskeméti városképről és feleségéről, Annette-ről, akivel Kecskeméten is hódoltak kedvenc kikapcsolódásuknak, a társastáncnak.


Thomas Geier 2014 májusa óta a kecskeméti gyár igazgatója. Mielőtt a szakmai pályafutásáról kérdeznénk, arra kérjük, hogy mondjon magáról néhány szót.

– Örülök, hogy lehetőséget kapok a bemutatkozásra. 53 éves vagyok, nős, és két lányom van, akikkel a kecskeméti költözésig együtt éltünk Gaggenauban. Ha le kellene írnom, milyen is vagyok, akkor azt mondanám: sikerorientált, nyitott, közvetlen személyiség, aki szívesen benne van a dolgok sűrűjében. Nagyon szeretem az autókat, és szerencsés vagyok, mert a sors megadta, hogy ez a szenvedélyem lett a foglalkozásom. Különösen motivál, ha egy csapat velem együtt jár új utakon, és közös sikert érünk el.


„Sikerorientált, nyitott, közvetlen személyiség, aki szívesen benne van a dolgok sűrűjében. Nagyon szeretem az autókat, és szerencsés vagyok, mert a sors megadta, hogy ez a szenvedélyem lett a foglalkozásom.”


Mióta dolgozik a Daimler AG-nél, és milyen állomásokat járt be eddig?

– Most novemberben lesz harminc éve, hogy hűséges vagyok a „csillaghoz”. A duális főiskolán a fejlesztés területén folytattam mérnöki tanulmányokat, melyek befejezése után egy kkv-szektorban kezdtem, majd onnan mentem át a Daimler AG-hez. Azóta a vállalat legkülönbözőbb területein dolgoztam Stuttgartban, Rastattban és Sindelfingenben, és nagyon értékes tapasztalatokat szereztem. Kezdetben az A- és B-osztály gyári projektjének vezetőjeként, később az összeszerelő üzemet vezettem, majd pedig átvettem a karosszéria- és a fényezőüzemek centervezetői, illetve a minőségirányítási vezetői pozíciót.


Mi volt a pályafutásának csúcsa?

– Pályafutásom csúcsa az volt, amikor az összeszerelő üzem vezetőjeként dolgoztam. Itt tapasztalhattam meg ugyanis, hogy nem mindig lehet megvalósítani azt, amit a tervezés elgondol – még akkor sem, ha nagyon lelkiismeretesen végezték a munkájukat –, és néhány dolgot utólag optimalizálni kell. Mind a mai napig büszke vagyok arra, hogy részt vehettem az A- és B-osztály felfuttatásában, amelyeknek a megtervezéséhez én magam is nagymértékben hozzájárultam.


Érte kudarc is a szakmai pályafutása során?

– Igen, amikor a karosszériaüzemek és fényezőüzemek centervezetője voltam. Annak idején hosszú hónapokra volt szükségünk ahhoz, hogy valóban teljesíteni tudjuk a programot. Ez nagyon nehéz helyzet volt számomra. Ugyanakkor sokat tanultam is belőle arról, hogyan maximalizálható a felhalmozott tudás mind technikailag, mind pedig vezetőként.


„Számomra az volt a tanulság, hogy különösen válságos időszakokban a legfontosabb, hogy vezetőként megőrizzük a nyugalmunkat.”

 

Otthonra talált az elmúlt másfél évben Kecskeméten?

– 2010 óta többször jártam már itt üzleti úton, de akkor a városból pusztán hoteleket és éttermeket ismertem meg. Nagyon örülök, hogy azóta már lehetőségem volt akár gyalogosan is felfedezni Kecskemétet, megismerhettem az itt élő embereket és a mentalitásukat. Az első „kecskemétiként“ itt töltött hetem során feltűnt, hogy az elmúlt években milyen sokat fejlődött a térség. Kecskemét barátságos város, nagyon hangulatos, és mediterrán a rezgése. Ha az ember esténként a kecskeméti belvárosban az éttermek és bárok kerthelyisége mellett elhalad, nevető embereket hall, akik jó hangulatban töltik el együtt az időt, és ez azonnal otthonossá, befogadóvá teszi a légkört. Tetszenek a történelmi épületek is, nemrég megnéztem a csodálatos városházát, miközben a harangjáték dallamait hallgattam.


„Kecskemét barátságos város, nagyon hangulatos, és mediterrán a rezgése. Ha az ember esténként a kecskeméti belvárosban az éttermek és bárok kerthelyisége mellett elhalad, nevető embereket hall, akik jó hangulatban töltik el együtt az idő, és ez azonnal otthonossá, befogadóvá teszi a légkört."


A családja is elkísérte Kecskemétre?

– Annette, a feleségem elkísért, itt élt velem Kecskeméten. Ő Németországban önkéntes munkát végzett: általános iskolásoknak segített a házi feladatuk elkészítésében, illetve az erdei iskolában dolgozott. A két általános iskola, amelyben a feleségem munkát vállalt, elsősorban bevándorlók gyerekeivel foglalkozott, akik nem beszélnek jól németül, és nehezen veszik az iskolai akadályokat. Két felnőtt nagylányunk sajnos nem kísért el bennünket, mivel ők még tanulnak. Velük akkor fedeztük fel a kecskeméti kulturális és kikapcsolódási lehetőségeket, amikor meglátogattak bennünket. Idősebb lányom, Nadine 23 éves, és biológiát tanul, Jasmin-Melanie pedig 21 éves, és most végzett pszichoterapeutaként.


Mivel töltötte a szabadidejét?

– A hétvégéken és a szabadságom idején megpróbáltam annyi időt a családommal tölteni, amennyit csak lehet. Szeretünk kirándulni, a friss levegőn pihenni. Télen gyakran megyünk síelni, nyáron pedig nordic walkingozunk. Feleségemmel rendszeresen táncolunk mind standard, mind pedig latin-amerikai táncokat.


Kecskeméten is hódoltak a hobbijuknak?

– Igen! És ennek nagyon örülök. Nem mindig szerettem táncolni, de az A- és B-osztály felfuttatása után, a karosszéria- és fényezőüzem vezetőjeként szinte mindig estébe nyúlóan dolgoztam, így aztán kompromisszumot kötöttünk a feleségemmel: egyszer egy héten elmegyünk tánctanfolyamra, hogy legalább akkor hazaérjek időben. És működött a dolog! Három év alatt egyetlenegyszer hiányoztunk a táncórákról. Ezenkívül persze nagyon örülök annak is, hogy beutazhattuk Magyarországot és a szomszéd országokat, hiszen eddig még nem jártunk Európának ezen a részén. 

 

Hogyan látja az itt töltött időszakot?

Először is örülök, hogy tagja lehettem ennek a fantasztikus kecskeméti csapatnak. Örömmel tölt el, hogy ezzel a csapattal közösen alakíthattuk a gyár jövőjét. Biztos vagyok abban, hogy ezzel a gyárral már most sikertörténetet írtunk.  


„Biztos vagyok abban, hogy ezzel a gyárral már most sikertörténetet írtunk.”

 

Thomas Geier a konszern sindelfingeni gyárában folytatja pályafutását. 2016. január 1-jétől Christian Wolff irányítja a Mercedes-Benz Manufacturing Hungary Kft. munkáját.


Bajáki Zsanett


 

 

© Minden jog fenntartva!
2

2015/3.

Formabontók villanófényben


A történelmi jelentőségű innovátorok sorában Leonardo da Vincitől Nikola Tesláig jogosan foglalnak el kitüntetett helyet a tudósok, mérnökök és művészek, de fontos elismerni azokat a szakembereket, tervezőket és politikai vezetőket is, akik tartós minőségi változást értek el a társadalomban. Újításaikat akár a fejlődés vágya, akár a helyzet kényszere motiválta, látásmódjukkal utat nyitottak követőiknek, és egész generációk értékrendjét befolyásolták. Formabontók sorozatunkban rendszeresen közelképet adunk a különböző területek rendkívüli személyiségeiről, akik átformálták az életmódhoz és a világhoz való viszonyunkat.


A középosztálybeli kényelem konstruktőrei

A fogyasztói társadalom fellendülésével egybeeső hidegháborús korszak – ha ideológiai és teljesítménybeli versengés állt is a hátterében – páratlan kreativitást és innovativitást eredményezett. Az 1950-es évekbeli Amerika túlfűtött gazdaságában sorra emelték a modernista felhőkarcolókat, az életstílus változása és az infrastruktúra kiépülése nyomán rohamosan megnőtt a személygépkocsik kereslete, a háztartásokat pedig elárasztották a korszerű gépek és az új technológiával készült bútorok. A funkcionalitáson kívül fontos szempont lett az esztétikai látványosság, ami teret adott a tervezői fantázia érvényesülésének a tömeggyártásban. A XX. század legeredetibb dizájnerei, Charles és Ray Eames organikus világukkal, eljárásaikkal és anyaghasználatukkal gyökeresen átalakították a tárgytervezést.


A hadiipar fejlesztései nélkül azonban sem a házaspár híres Lounge Chair klubfotele, az ergonomikus dizájn remek példája, sem Harley Earl autótervező ikonikusChevrolet-jei, Buickjai és Cadillacjei nem születhettek volna meg ilyen formában.


A sokoldalú Charles Eames a katonai orvoslásban szerzett tapasztalatait kamatoztatta klasszikussá vált bútorai hajlított-préselt furnér szerkezetében, míg a General Motors legendás főkonstruktőre részben a vadászrepülőgépek és az interkontinentális ballisztikus rakéták alakjáról mintázta alacsony építésű, áramvonalas modelljeit. Harley Earl évtizedek következetes munkájával meghatározó, a műszaki tartalommal egyenértékű üzleti tényezővé tette a dizájnt, és a férfiak uralta autóiparban egyedülálló módon nőket is alkalmazott állandó tervezői csapatában.


Csúcshódítások elnök módjára

Az államférfiak között kevés újítóbb személyiséget találni, mint a humanista polihisztor Benjamin Franklint, aki egy személyben volt politikus, természettudós, feltaláló, filozófus, író és nyomdász, a Függetlenségi Nyilatkozat egyik megfogalmazója és aláírója. Bár elsősorban az USA alapító atyjaként és elektromosságtani felfedezéseivel, köztük a villámhárítóval biztosította helyét a legnagyobbak között, a maguk nemében ugyanilyen jelentősek népnevelői, gazdasági és közszolgálati innovációi. Az amerikai elnökök közül többen továbbvitték örökségét, és alapvetően átformálták a politikusokról alkotott képet. Theodore Roosevelt, aki mint a legifjabb államfő, 43 évesen költözhetett be a Fehér Házba, akadályt nem ismerő sportemberként és vállalkozó szellemként írta be magát a köztudatba. Magasabb körökben szalonképessé tette a túrázást és a szafarit, ő ült először autóba, és utazott hivatalból külföldre, méghozzá azért, hogy megoldást találjon a kor legnagyobb műszaki kihívására.


Irányításával az amerikai hadsereg különlegesen képzett egységei, mérnökei és orvosai Panamában megvalósították a lehetetlent: bámulatos technológiai újításokkal, hatékony szervezéssel sikeresen befejezték a világkereskedelmi útvonalakat átrajzoló transzkontinentális csatorna építését.


Távoli rokona, Franklin Delano Roosevelt első ciklusa kezdetén megmutatta, hogy nem marad el neves elődeitől. A nagy világgazdasági válság ellenszereként bevezette úttörő gazdasági-szociális reformprogramját, a máig iránymutató New Dealt. Változtatott az USA elzárkózó külpolitikáján, szorgalmazta az ENSZ mielőbbi megalakítását, és szövetségeseivel együtt győztesen került ki a történelem legnagyobb háborújából.


Az emberekhez mégsem csak ezek a hatalmas politikai sikerek hozták közel, hanem a kandalló melletti rádiós beszélgetéssorozata, amely egyben kommunikációtörténeti legendává avatta.


1933-tól 1944-ig harminc bensőséges hangulatú élő adásban avatta be az állampolgárokat a sorsdöntő események hátterébe, és egyenrangú partnerként adott választ legfontosabb kérdéseikre. Alapjaiban újraértelmezte a nép vezetőjének fogalmát, generációk számára testesítette meg a demokráciát, és négyszeri megválasztásával örökös amerikai rekorder lett. Az USA első afroamerikai elnöke, Barack Obama döntő újítást hozott a médiahasználatban és a márkázásban. A virtuális térben éppen annyira rendkívül hatékony hálózatépítőnek bizonyult, mint korábban a szenátusban, és ez a tehetsége már a választási kampány elején megnyilvánult. Maximálisan élt a legújabb technológiákkal és az internet lehetőségeivel: úgyszólván behálózta Amerikát.


Egységes arculatával, gondosan felépített szupermárkájával, a közösségi média professzionális használatával és mindent átható jelenlétével a társadalom összes rétegéhez eljutott, ráadásul a grafikusok kedvenceként példátlan vizuális támogatottságot élvezett.


Amióta elfoglalta hivatalát, a Fehér Ház honlapja is jóval dinamikusabb és közvetlenebb lett. Multimédiás kommunikációja és politikai brandje a tankönyvek lapjaira kívánkozik.


Járatlan utakon a Microsoft hologramjáig

Az egyre-másra születő informatikai csúcsvívmányok korában nehéz elképzelni, milyen nehéz terepen haladtak a számítástudomány jelenlegi eredményeit megelőlegező pionírok. Leibniz szorzásra is képes, négyfunkciós számológépét az akadémikus körök is üdvözölték, ugyanakkor 1801-ben már óriási ellenállásba, sőt rombolásba ütközött a lyoni takácsmester, Joseph Marie Jacquard szövőgépe. A szerkezet egyszerre két területen hozott áttörést: nemcsak forradalmasította a textilipart, hanem lyukkártyás vezérlésével a mai komputerek ősének is tekinthető. Charles Babbage angol matematikus rögtön felismerte a konstrukció korszakalkotó jelentőségét, és ugyanerre az elvre építette fel analitikus motorjának modelljét, amelynek egységei tökéletesen megegyeznek a modern elektronikus számítógépekéivel. Túlzott ambíciói miatt a gigantikusra tervezett gép végül sosem készült el, így a zseniális koncepció érdektelenségbe veszett. Akadt azonban valaki, aki éppen erre a szikrára várt.


Ada Byron-Lovelace-t, a híres költő kiváló matematikus lányát annyira megihlette Babbage találmánya, hogy továbbfejlesztette, és 1843-ban megírta rá a világ első számítógépes programját.


Míg az analitikus motor ma már tudománytörténeti emléktárgy, a viktoriánus korban méltó visszhang nélkülmaradt Ada Byron-Lovelace a XX. század végén bevonult a digitális örökkévalóságba: programozási nyelvet neveztek el róla, és az ő képe látható az eredetiséget igazoló Microsoft-hologramon. A vizionárius tudós születésének 179. évfordulóján tiszteletére a Google jubileumi logót készített. Hat éve október közepén ünneplik a nemzetközi Ada Lovelace-napot, amellyel a matematikában, a természet- és a műszaki tudományokban kiemelkedő eredményeket elért nőket ismerik el. A Londoni Tudományos Múzeum az ő munkásságának szenteli október 13-án megnyílt és jövő tavaszig látogatható új kiállítását.

Az elmúlt harminc év olyan gyors ütemű fejlődést hozott, amilyent még a legmerészebbek sem láthattak teljesen előre. A számítástechnika és a hálózati kommunikáció forradalma önálló fejezetet nyitott az innovációban, a feltörekvő fiatal generáció pedig már a tudás demokratizálását és a fejlődő világ felzárkóztatását célzó globális projekteken dolgozik. Magyarország hagyományosan innovációs nagyhatalomnak számít: következő lapszámainkban részletesebben foglalkozunk befolyásos újítóinkkal, valamint a hazai digitális újhullámmal, a hunnovátorokkal, akiket nemzetközileg is a legjobbak között jegyeznek.


Rénes Judit

© Minden jog fenntartva!
3

2015/3.

Hullámkeltők nyomában: zsenik az iskolapadból


Ránézésre átlagos tinédzserek, akik ugyanazt a zenét hallgatják, ugyanúgy öltöznek és kommunikálnak, mint kortársaik. Az sem szokatlan vonás, hogy meg akarják változtatni a világot. Csakhogy náluk ez nem múló fellángolás, hanem olyan erős késztetés, amelynek mindent alárendelnek. Gyerekkoruktól sokat olvasnak, kérdeznek és kísérleteznek, több területen kipróbálják magukat, szenvedélyesen és kitartóan keresik a megoldást. Tele vannak ötletekkel, és meg is valósítják azokat. Miközben iskolai tanulmányaikat sem fejezték be, eredményeikről a legrangosabb szaklapok írnak, és követi őket a közönség. Köztük is vannak néhányan, akik – ha életük végéig nem tennének semmit, akkor is – már beírták nevüket a tudomány és a technológia nagykönyvébe.

 

A digitális kor ifjú Edisonja

Jack Andrakáról mindenki tudta, hogy bizonyos tekintetben különc figura. Angolórán a Science és a Nature folyóiratból idézett szemelvényeket, matekórán unalmában inkább Huxley Szép új világát olvasta a pad alatt, és otthoni pincéjükben végzett a kötelezőknél sokkal izgalmasabb kémiai kísérleteket. Amikor 15 évesen 1500 pályázó közül megnyerte az Intel Nemzetközi Tudományos és Műszaki Szemle (ISEF, a világ legjelentősebb középiskolai tudományos versenye) fődíját, a marylandi fiúból egy csapásra szupersztár lett. Olyan orvosi eszközt talált fel, amely áttörést jelent az egyik leghalálosabb daganatfajta, a hasnyálmirigyrák korai diagnosztikájában. Mire a képalkotó eljárásokkal felfedezik a tumort, az esetek többségében már áttétek képződtek más szervekben. A biztos diagnózishoz egy bizonyos vérfehérje megemelkedett szintjét kell kimutatni, amire korábban nem volt mód.

Jack egy közeli családi barát halála után kezdett el intenzíven foglalkozni a kutatással, és az egyik biológiaórán megvilágosodott előtte a megoldás. Az interneten beszerezte a szükséges információkat, majd kevés vízben összekeverte a nanocsöveket és a proteinnel reakcióba lépő megfelelő antitesteket, belemártott egy papírcsíkot, megszárította, és máris elkészült a prototípus. Egy kutatólaborban ‒ egyetlen egyetemi tanár volt hajlandó helyet adni neki ‒ számos elvetélt kísérlet után hét hónap alatt fejlesztette ki végleges találmányát. Eszköze három centbe kerül, és szinte 100 százalékos pontossággal mutatja ki a daganatot a legkorábbi stádiumában, ráadásul a tüdő- és a petefészekrák diagnosztikájára is alkalmas.

A klinikai próbák már folynak, és ha engedélyezik az alkalmazást, a kis papírcsík a jövőben milliók életét mentheti meg. Jack azóta a világ legértékesebb díjait söpörte be, meghívták a Fehér Házba, rendszeres motivációs előadásokat tart fiataloknak. Személyiségével rácáfol a magának való tudós csodabogár kliséjére: nyitott, remekül kommunikál, lelkesedése pedig magával ragadó. 


Ma a Stanford biomérnöki karán tanul ösztöndíjjal, és változatlanul a nanotechnológia rákgyógyítási célú felhasználása áll érdeklődése középpontjában. Vas-oxidból szeretne nanorudakat előállítani, amelyek célzottan pusztítják el a daganatos sejteket. Lehetetlen? Ezt a szót Jack nem ismeri. Az viszont meggyőződése, hogy az internet korában a határ a csillagos ég; csak élni kell a lehetőséggel.



 

A hírolvasás milliomos forradalmasítója

Nick D’Aloisio autodidakta módon, Apple-eszközök segítségével sajátította el a programozás fortélyait, és 12 éves korától fejleszt iPhone-applikációkat a felhasználóknak. Summly nevű alkalmazása, mely néhány mondatban foglalja össze a hírek és a cikkek lényegét, annyira népszerű, hogy elérte az egymillió letöltést. A Yahoo News Digest 33 millió dollárért vásárolta meg a 4,5 pontra értékelt terméket, így a brit‒ausztrál fiú 17 évesen lett a világ egyik legfiatalabb milliomosa. Családját mindez nem lepte meg túlságosan, hiszen már hatévesen egyetemi szintű csillagászati könyveket olvasott, mielőtt áttért volna a 3D animációs filmek házilagos készítésére. Amilyen tehetségesnek bizonyult, olyan odaadással merült el a tudományban és a technológiában. Ő a legfiatalabb startup vállalkozó, akinek cégébe úgy fektettek be kockázati tőkét, hogy – mivel még kiskorú – a szülei írták alá az alapításhoz és a tranzakcióhoz szükséges iratokat.

Nick általában imádja az új ismereteket, de a gimnáziumi történelemvizsgájához szükséges adatok mennyisége elkeserítette. Ekkor döntötte el, hogy olyan mesterséges intelligencia alapú applikációt ír generikus algoritmusok használatával, amely egy adott szövegen és témán belül képes megkülönböztetni egymástól a lényeges és lényegtelen információkat, majd különböző terjedelmű kivonatokat készít a legrelevánsabb tartalmakból. Első változatára sok kritikát kapott, de az alkalmazás teljes áttervezése meghozta a kívánt eredményt. Radikálisan megváltoztatta az okostelefon-használók hírfogyasztási és -befogadói szokásait, és fejlesztését olyanok támogatták, mint Yoko Ono és Stephen Fry. A jelenleg Oxfordban informatikát és filozófiát tanuló Nick elnyerte az Apple Design Awardot, a Time magazin a világ legbefolyásosabb tizenévesei közé sorolta, a Wall Street Journal pedig az év újítójának választotta.

 

Az atomtudós, aki Obamának ad tanácsot

Taylor Wilson tizenéves korában már veterán előadónak számított a nagy presztízsű TED-konferencián. Kevesen mondhatják el magukról, hogy négyszer kaptak felkérést, de az arkansasi diákzsenit ismerve ez korántsem meglepő. Taylor *14 évével a legfiatalabb ember a tudomány történetében, aki nukleáris fúziót hozott létre, méghozzá a garázsban házilag épített fúziós reaktorban.* A szülők kezdettől fogva támogatták fiuk nem éppen veszélytelen ambícióit, aki eleinte saját rakétákat gyártott látványos robbanásokkal, majd tízéves korában az űrkutatás helyett az atomfizika felé fordult. Máig keresik a választ, hogyan került tudós a családba, mivel a felmenők között nem volt szellemi előd, és ők sem érdeklődnek a tudományos ismeretek iránt.

Taylor matematikai csodagyerek öccsével együtt a Nevadai Egyetem különleges tehetségeknek fenntartott középiskolájába járt. Az este mindennap a kutatólaboratóriumban találta, ahol két fizikus mentor irányításával megfelelő körülmények között folytathatta kísérleteit. Az ISEF fődíján kívül több különdíjat nyert sugárzásdetektorával és az ehhez kapcsolódó projektjével. Az atomveszély észlelésének vadonatúj aktív és passzív technikái rögtön felkeltették az USA hadügyi és energiaügyi minisztériumának figyelmét. A két kormányzati intézmény felajánlotta neki, hogy közösen finanszírozzák kísérleteit, és megvásárolják bizonyos találmányait, amelyek jól hasznosíthatók a nukleáris terrorizmus elleni harcban. Barack Obamát lenyűgözte beszélgetése a fiatal tudóssal, és mások is úgy gondolják, hogy Taylor olyan kivételes egyéniség, amilyen generációnként egy-kettő születik.


Taylor nem foglalkozik az atomenergiát övező vitákkal ‒ szerinte csak a felhasználás célja számít, mert a palackba már úgysem lehet visszagyömöszölni a kiszabadított szellemet ‒, helyette inkább két fő céljára összpontosít: a rákgyógyításra és az energiaárak csökkentésére.


Bármilyen furcsa, nem akar egyetemre menni, mert úgy érzi, a tanulás csak elvonná energiáit a fontosabb dolgoktól. Távlati terve az, hogy szabadalmaival üzleti birodalmat építsen ki, és áramot, valamint korszerű egészségügyi ellátást biztosítson a harmadik világnak. Olyan léptékű vállalkozásokban gondolkodik, amelyek egyelőre meghaladják a kormányok, a nagyvállalatok és nemzetközi szervezetek kapacitását, de ez nem szegi kedvét, sőt! Elvégre az élteti, hogy változást érjen el a világban.


Rénes Judit

© Minden jog fenntartva!
4

2015/3.

Csemetedoki projekt – Mesés gyógyulás Kecskeméten



A Csemetedoki projekt megvalósulása sok beteg kisgyerek és aggódó szülő terhein enyhített azzal, hogy egy varázslatos mesevilágot hozott létre a csecsemő- és gyermekgyógyászati osztály falain belül. Ennek köszönhetően gyorsabban telnek az olykor vánszorgó másodpercek, könnymentesek lettek a fájdalmas injekciók, oldódni látszanak a tehetetlenség okozta belső szorongások, és vidám gyerekzsivaj tölti be a játszószobát. A Csemetedoki projektben megvalósuló kórházi újításokról az alkotói team résztvevőivel beszélgettünk.


– Húsz évvel ezelőtt, pályakezdőként kerültem Kecskemétre, az Izsáki úti gyermekosztályra dolgozni,ahol már akkor nagyon hiányzott a szép és barátságos gyógyító környezet – kezdi lelkesen dr. Kelemen Edit, a kecskeméti koraszülöttosztály főorvosa, a Csemetedoki projekt megálmodója. – Mindig tudtuk azonban, hogy eljön majd a nap, amikor korunk elvárásainak megfelelő környezetben és korszerű infrastrukturális hátteret magunkénak tudva dolgozhatunk. Kilenc hónappal ezelőtt az új épülő részleg falai között sétálva azon gondolkodtunk, hogyan tehetnénk otthonossá és gyermekbaráttá a leendő osztályunkat. A Hírös Koraszülöttekért Alapítvány arculatának tervezése kapcsán Boros Anikó és Zsoldos Csaba grafikusművész már bebizonyította tehetségét a gyermekközeli témák ábrázolásában, ezért velük beszélgettünk a lehetőségekről.


Hirtelen minden adott volt, hiszen az egész világon ismert Magyar népmesék és Vízipók-csodapók mese szülővárosa is Kecskemét. A szervezkedőknek pedig pont mesékre volt szükségük, így a kórház megkereste Mikulás Ferencet, vezetésével pedig összeállt a csapat.


– A projektterv fantasztikusan sikerült, és az is óriási dolog, hogy dr. Svébis Mihály főigazgató úr teljes vállszélességgel az ügyünk mellé állt. Az is egyértelművé vált, hogy a városnak fontosak a terveink, hiszen a megvalósításhoz szükséges anyagi forrást is egészen hamar sikerült előteremteni.


Milyen változásokat hozott a Csemetedoki projekt az osztály életében?

– A gyermekek kezelését illetően nagyon komoly a képek pszichológiai szerepe, a színterápiás jellegen kívül pedig nem utolsósorban beszélgetni, mesélni lehet a felbukkanó alakokról. Egy kórház más közeg, legyen szó gyermekről, szülőről vagy éppen az ott dolgozókról. Az otthontól távol, betegen minden sokkal nehezebb, de a Magyar népmesék világában ott vannak a csodák, a tündérek, és a mindenre képes gyerekképzelet a saját maga javára fordítja ezeket. Volt egy 23 hetes kis koraszülött babánk, akit hatéves testvére először csak akkor látogatott meg, amikor már egy hónapos volt. Zsófi, a nagyobbik kislány addig csak rajzolt a kistestvérének. A mesebeli világ segített neki feldolgozni a sokszor a felnőttek számára is megterhelő érzéseket. A rajzokon egy kiscica volt az inkubátorban. A hozzánk kerülő gyermekeknek ez a mesés környezet a kapocs a valóság és a képzelet világa között.


„A hozzánk kerülő gyermekeknek ez a mesés környezet a kapocs a valóság és a képzelet világa között.”

 

A Csemetedoki projekt finanszírozásáról és egyéni tapasztalatairól dr. Svébis Mihály, a Bács-Kiskun Megyei Kórház főigazgatója így nyilatkozott:

– Már a költözéskor felmerült az új csecsemő- és gyermekosztály kifestésének az ötlete, és már akkor tudtuk, hogy a sima beltéri festésnél valami sokkal komolyabbat szeretnénk. Kelemen Edit doktornő ötlete alapján aztán megkezdődött a szervezkedés, aminek a vége egy olyan nagyszabású projekt lett, amelyre nemhogy az országban, de még a világon sem sok példa van. Januári alapítványi bálunk célja az anyagi fedezet előteremtése volt, és a kecskeméti cégek egy emberként álltak a terveink mellé. Ennek eredménye lett ez a tervezésében és kivitelezésében is egyedülálló dekoráció, ami túlmutat a külsőségeken, hiszen bizonyított tény, hogy a szép és harmonikus környezet gyorsítja a betegek gyógyulását. Különösen fontos ez a gyermekeknél. Jó példa erre, hogy nem sokkal az átadást követően látogatást tettem a vízipókos játszószobában és magam is elcsodálkoztam, hogy a gyerekek milyen önfeledten játszanak ebben az új helyiségben. Meg is kérdeztem tőlük, hogy ki az, aki egyáltalán még beteg… A kórházszövetség elnökségi ülésén bemutattam a folyamatban lévő projektet, ami már akkor elnyerte a Heim Pál Gyermekkórház és a Bethesda Gyermekkórház főigazgatójának tetszését, az átadás alkalmával pedig sorra jöttek hozzánk a cégvezetők gratulálni, és elmondták: úgy érzik, hogy a legmegfelelőbb helyre került a hozzájárulásuk.


Mikulás Ferenc, a Kecskemétfilm Kft. stúdióvezetője, ügyvezető igazgatója volt az, aki projektvezetőként az Arnon Design Chef tervezői munkájához szükséges grafikákat rendelkezésre bocsátotta, valamint koordinálta a feladatokat:

– A Kecskeméti Rajzfilmstúdió munkáinak felhasználásához először a szerzői jog kérdését kellett tisztázni, meg kellett ugyanis szereznem többek között a Vízipók-csodapók-jogdíj örököseinek a hozzájárulását, és tekintettel arra, hogy karitatív dologról van szó, megkértük őket, hogy tekintsenek el a jogdíjaktól. A Magyar népmesék sorozat esetében egyszerűbb volt a helyzet, mivel a stúdió munkatársai, Horváth Mária és Nagy Lajos, illetve Jankovics Marcell készséges hozzáállását ismerve nyugodtan nyilatkozhattam arról, hogy a mesékben megjelenő figurákat felhasználhassuk. . Alkalmaztuk még a Vízipók-csodapók meséből Haui József, Szabó Szabolcs és Szombati Szabó Csaba rendezők figuráit is. Egy kisgyermek gyógyulása sokban hasonlít a Magyar népmesék epizódjainak dramaturgiájára, melyben a legkisebb gyerek útnak indul a nagyvilágba, ahol várja őt az ismeretlen és a sok legyőzendő akadály. A betegségekkel, mint rút szörnyekkel meg kell küzdeni, de szerencsére vannak segítők (orvosok, nővérek) és varázsszerek (gyógyszerek), hogy aztán a történet vége természetesen happy end legyen: a jó elnyerje a jutalmát, vagyis meggyógyuljon és hazatérjen a szülői házba. Nemcsak a jogokat adtuk át ingyen a kórháznak, hanem a filmeket is, így a száz epizódból álló Magyar népmeséket és a 39 Vízipók-részt most ingyen vetíthetik a kórtermekben a gyerekeknek, hiszen így kap értelmet a falakon és a kórtermekben elhelyezett dekoráció. A gyerekek akkor tudnak igazán azonosulni a képekkel, ha ismerik a meséket. Márpedig ezek a történetek nagyon jók, hiszen olyan alapvető emberi értékekre épülnek, mint a barátság, a család, a szorgalom, a jóság, a kitartás és a tolerancia.


„A gyerekek, akkor tudnak igazán azonosulni a képekkel, ha ismerik a meséket. Márpedig ezek a történetek nagyon jók, hiszen olyan alapvető emberi értékekre épülnek, mint a barátság, a család, a szorgalom, a jóság, a kitartás és a tolerancia.”

 

A szükséges anyagi és tárgyi feltételek meglétét követően kezdődhetett el a tényleges alkotói munka, melyet a kecskeméti Arnon Design Chef két kiváló grafikusa, Boros Anikó és Zsoldos Csaba vállalt magára.


Hogyan zajlott a grafikai előkészítés?

– Első körben megtörtént a figurák, a színstratégiák, a formák és a megjelenítések rendszertervbe való szervezése, amit egy sajtótájékoztatón tártunk a helyi vállalkozók elé kiemelve, hogy itt nem pusztán „csak” díszítésről van szó, hanem olyan funkcionálisan – a tudatalatti és a tudatos síkon is – működő újításról, amely a gyerekekre, a szülőkre és a dolgozókra egyaránt hat. Ezt követően januárban volt az ominózus alapítványi bál, amelyen Mikulás Ferenc, a Csemetedoki projektvezetője aláírta a szerződést, és megkezdődhetett a tényleges munka. A rendezők közreműködésével végignéztük és kiválogattuk a száz Magyar népmeséből azokat a szimbolikus szereplőket, melyekkel dolgozni kívántunk. A stúdióban Horváth Mária és Nagy Lajos rendezők segítették munkánkat. Nehezítette a dolgunkat, hogy ezek a figurák még pixeles technológiával, kis felbontásban készültek, így a mi céljainkra nem voltak alkalmazhatók. Újra kellett tehát rajzolni mind a háromszáz kiválasztott szereplőt olyan szempontok alapján, hogy digitálisan dolgozni lehessen velük, valamint a különböző történetekből érkező hősök egymás mellé kerülve is megállják a helyüket. Mellette pedig a népmesék háttér- és motívumvilágát (virágok, levelek, fák, házak, állatok stb. is meg kellett teremteni, illetve tematikusan is különbontottuk a vízi világot, a falut, a varázserdőt. A képeknél egy aprólékos motívumvilág volt az alap, utána pedig rétegekben, síkokban kellett gondolkozni (előtér, középtér, háttér, mozgásban lévő figurák) melyeknél a játékosságot fókuszált, a térből kicsit ellépő szereplőkkel fokoztuk.


Minden apró rajznak jelentősége van az osztályon. Milyen tematika mentén lelték meg helyüket a képek a falon?

– A grafikai előkészületek alatt folyamatosan bejártunk a kórházba beszélgetni az orvosokkal és a nővérekkel a tapasztalataikról, hogy melyek az igazán frekventált, aktív terek, mert ezek nagyon fontos információk voltak számunkra a képek stratégiai elrendezését illetően. A földszinten van az ambulancia a vizsgálószobákkal, a második emeleten pedig a sürgősségi betegellátó gyermekosztályok, a fektetőrészek, az intenzív osztály, a harmadik emeleten a koraszülöttrészleg. Az rögtön kiderült, hogy leginkább a vérvétel az a procedúra, ahol hatalmas a trauma, tehát talán itt van a legnagyobb szükség a figyelemelterelésre. Ide éppen ezért egy kilenc négyzetméteres, részlet gazdag, sokszereplős varázserdőt készítettünk. A cselekménnyel teli ábrának a visszajelzések szerint meg is lett a hatása, sokkal kevesebb már a sírás, és állítólag a kis vadmalac a kedvenc szereplő, aki pont csak a végén került a képre, szinte simogatható közelségben.

Az ambulancia várójába került a falujelenet, hiszen itt rengeteg ember fordul meg naponta, nagy a nyüzsgés, és talán ez az a váró, ahol a lehető legnagyobb a szükség a türelemre, a toleranciára és a figyelem lekötésére. Az ambulancián található vizsgálószobák (vérvétel, kardiológia, gasztroenterológia, pulmonológia, gyógytorna stb.) ajtajának mindegyikén az öngyógyító gyermekdoktor, a Csemetedoki figura látható az adott vizsgálót jelölő mesefigurával. Ő bátorítja az ideérkező gyerekeket. A belső terekben a figurák elhelyezésénél a tervezők arra törekedtek, hogy nyomon kövessék azt, ami a vizsgálóban történik. A gyógytornás helyiségben például a vízipókos jelenetben a kis lények karkörzéseket, mindenféle sportmozdulatokat tesznek, csupa olyan dolgot, amelyekről a gyerekekkel lehet beszélgetni.

– A második emeleti ajtókon kis állatok (nyuszi, őzike, cica, kutyus, bárány stb.) őrzik az egyes vizsgálók bejáratát, ők kísérik be a kis betegeket és támogatják őket a bentlétük idején. Az elkülönítő – ahová gyakran kerülnek a hányós kisgyerekek – a nővérek külön kérésére kapta meg a rókát szimbólumként, hiszen az itt dolgozóknak is kell egy kis humor az életébe. A hét fektetőszobában sem a „kitapétázás”, hanem a tér formálása volt a cél, amit játékos, íves megoldásokkal értünk el. Az egész projekt alatt végig éreztük, hogy milyen nagy az osztály dolgozóiban a várakozás, mennyire magukénak érzik ezt a kezdeményezést.


„Az egész projekt alatt végig éreztük, hogy milyen nagy az osztály dolgozóiban a várakozás, mennyire magukénak érzik ezt a kezdeményezést.”

 

Melyik volt a tervezés legnehezebb része?

– A koraszülöttrészleg rengeteg fejtörést okozott, itt ugyanis gyermekek nincsenek, csak olyan anyukák, akik roppant nehéz időszakon mennek át éppen. Olyan tartalmakkal kellett hát megtölteni a falakat, amelyek nem lehúzzák, hanem felemelik, kitartásra ösztönzik őket. Színben és rezgésben is energiát adó, a nőiesség csodáját hangsúlyozó mintákkal játszottunk, melyek – az itt dolgozókkal együtt – azt sugallják, hogy ez most egy nehéz életszakasz, de minden rendben lesz, és nemsokára egy egészséges kisbabával hagyhatják el a kórházat, hogy újra együtt legyen a család.


A hatszáz négyzetméternyi egyedi tapéta kivitelezésében a Jampolo Kft. közreműködött.

– Kifejezetten erre a projektre állítottunk üzembe egy új, teljesen környezetbarát zöldtechnológiát – avatott be bennünket Szekeres Gábor, a Jampolo Kft. ügyvezetője, technológiai menedzsere. – Az itt alkalmazott Latex nevezetű festék egy vízbázisú, mindenféle oldószertől és káros anyagtól mentes, szagtalan, antiallergén nyomdafesték, tehát a gyerekek akár meg is nyalhatják, akkor sem lesz semmi bajuk, maximum piros lesz a nyelvük, mint a cukorkától. Maga a fedőfólia szintén különleges, hiszen tisztítható, mosható, kopásálló felületet ad a képeknek. Az új kivitelezési megoldásnak köszönhetően az installáció ideje is a harmadára csökkent, ami nagy segítség volt, hiszen a munkálataink alatt a kórház már aktívan üzemelt, zajlott a rendelés és nem szerettük volna zavarni a betegforgalmat, ezért sokszor éjszaka is dolgozunk. Mind léptékében, mind tematikájában európai szinten egyedülállónak számít ez a kezdeményezés, és a kecskeméti mintaprojekt alapján bármely másik megyeszékhely kórházában kivitelezhető, hogyha a szükséges feltételeket megteremtik hozzá.


Ennek a csodálatos kecskeméti mesének azonban még mindig nincs vége, hiszen a teljes audiovizuális csomag jóval több elemből áll, mint a mesevilág vizuális megteremtése, azaz a Csemetedoki projekt dizájn kialakítása. Hamarosan tehát várható a folytatás, a projekt innovatív része, melynek köszönhetően a gyerekek hangokra, lágy dallamokra alszanak el és ébrednek fel a fektetőkben, és felszerelnek olyan kivetítőket is, melyek a mennyezetet álomba ringató csillagokkal, tündérekkel töltik meg. Aki nem hiszi, járjon utána…


Bajáki Zsanett

© Minden jog fenntartva!
5

2015/3.

Vezérprojektek a Tudás-park pályázatban

 

Az előző cikk bemutatta a Kecskeméti Főiskolán folyó Tudás-park pályázat (TÁMOP 4.2.1C-14/1/KONV-2015-0011) legfőbb céljait és megvalósításának formáját, valamint négy vezérprojektet a tízből, melyek a pályázat egyik fő kimenetét adják. A vezérprojektek elősegítik a Kecskeméti Főiskola részvételét a régió és az ország gazdaságát építő fejlesztésekben, várhatóan megalapozzák azt az elkövetkező 5-7 évben. Jelen cikk a további hat vezérprojektet mutatja be.

 

Ipari automatizálás, méréstechnika és optimalizálás területén a kiválasztott projektek a következők:

Magyar mezőgazdasági támogatási rendszer újragondolása automatizált elemek és új eszközök használatával. Célja olyan automatizált szoftver- és hardver-eszközrendszer fejlesztése, amely műholdképek és légi felvételek feldolgozásával végzi a termésterületek vizsgálatát. A tervezett rendszer az MTA SZTAKI által létrehozott Dinamikus MEPAR rendszer továbbfejlesztése az MTA SZTAKI és a Kecskeméti Főiskola együttműködésével. A rendszer egyik fő feladata, hogy megbízhatóan mérje a ténylegesen bevetett termésterületeket. Igénybevételével pontosabb előrejelzés adható a termésátlagra, megbízhatóbb lesz a vis maior események kezelése, és a szabályozások alkalmazása ellenőrizhetővé válik.


Nyitott Automatizálási Laboratórium a Kecskeméti Főiskolán olyan modern felszereltségű laboratórium kiépítését célozza meg, amelynek segítségével a Kecskeméti Főiskola képes lesz: a) kielégíteni a régió ipari partnereinek kutatási-fejlesztési igényeit az automatizálás területén; b) a speciális eszközigényhez kapcsolódó kutatási-fejlesztési feladatok elvégzésére; c) egyes ipari szolgáltatások biztosítására; d) az eszközrendszerhez kapcsolódó tanfolyamok tartására, valamint a főiskola hallgatói megismerhetik a legmodernebb ipari eszközöket. Az eszközrendszer kiépítésének tervezése a főiskola főbb ipari partnereinek közreműködésével zajlik. Reményeink szerint a laboratóriummal a főiskola új partnereket szerez, a jelenlegi kapcsolatokat pedig megerősítheti.




Élelmiszer-előállítás, kertészet, élelmiszer-feldolgozás területén a Kecskeméti Főiskola Kertészeti Kara által javasolt három „vezérprojekt” kiválóan alkalmazkodik a kar képzési és kutatási területeihez, valamint Kecskemét és térsége agrárgazdasági stratégiájához, illetve a térségben működő vállalatok K I igényeihez. A projektek a következők:

 

Funkcionális élelmiszerlánc-kutatási központ létrehozása, mely projekt célja meghatározni a hosszú távon fenntartható ökológiai gazdálkodási központ oktatási és kutatási irányait, a szükséges beruházási terveket, az üzleti terveket és a legalább öt évre szóló kutatási tervet.

 

A konzervipari feldolgozású ipari paradicsom minőségi paramétereinek vizsgálata különböző tápanyag-kijuttatás, talajviszonyok és öntözési körülmények között megnevezésű vezérprojekt célja a KEFO Tangazdaságában a térség egyik legnagyobb élelmiszeripari vállalata, az UNIVER-Product Zrt. részére ipariparadicsom-kutatási, -fejlesztési program előkészítése annak érdekében, hogy a nagyüzemi termelés minőségi paramétereinek szabályozásával a piac által igényelt prémium minőségű élelmiszer készülhessen.

 

A Kecskeméti Főiskola Tangazdaságában az öntözési rendszer fejlesztési terve igazodva az oktatási, kutatási és élelmiszeripari igényekhez vezérprojekt célja a tangazdaság öntözésfejlesztési tervének létrehozása, a szükséges beruházási terv elkészítése és a fent említett kutatásokhoz kapcsolódó öntözéstechnológiai alap- és alkalmazott kutatások előkészítése. A globális versenyben különösen a kisebb országok vállalatai csak akkor maradnak meg, ha exportképesek. Kecskemét és vonzáskörzete gazdasági növekedésének elmúlt évekbeli legfontosabb forrása a Mercedes-gyár megjelenése volt, amely szinte 100%-ban exportra termel. Ahhoz azonban, hogy az autóipari ágazatra kifejtett húzó hatása széleskörűen érvényesüljön olyan kis- és közepes méretű vállalatoknál is, amelyek más ágazatokban tevékenykednek, az exportpiaci és vállalkozói orientáció növelése szükséges.


Gazdaságfejlesztési stratégiai előkészítő tanulmány Kecskemét és vonzáskörzete területére című vezérprojekt:

A kutatás a nemzetközi versenyképesség világgazdasági fóruma által képviselt elméleti keretekbe ágyazva vizsgálja az exportorientáció, tágabban a piacorientáció jellemzőit, kiváltó okait. A gazdaságfejlesztési stratégia kulcskérdésének azt tekinti, hogy Kecskemét és vonzáskörzetének vállalatai miként járulnak hozzá az egy főre jutó GDP növeléséhez. A kutatás egy nemzetközi kutatócsoport által kifejlesztett kérdőív alapján tárja fel a régió exportáló vállalatainak magatartását. Néhány rövid vállalati esettanulmány szolgálja a vállalatok viselkedésének megértését. Kutatási programot vázol fel arra, hogy miként lehet nyomon követni az exportáló vállalatok tevékenységét, illetve milyen magatartási mintákat (Fornetti, Hilti, Univer) lehet a nem exportáló vállalatok elé állítani.

 

A vezérprojektek elkészítésével az a célunk, hogy megerősítsük a Kecskeméti Főiskola – mint a régió aktív kutatási-fejlesztési központja – szerepét. A pályázat témáihoz köthető ipari partnerek jelentkezését szeretettel várjuk. Célunk, hogy projektjeinkbe érdeklődő iparvállalatok is bekapcsolódjanak.



 

dr. Weltsch Zoltán, 

dr. Berács József, 

dr. Megyesi Zoltán, 

Szemerey Szabolcs

 


© Minden jog fenntartva!
6

2015/3.

Lakásétterem – A kulináris kalandozások fénykora

 


Titokzatos, hiszen a legtöbb meghívásos alapon működik. Meglepő, mert idegenek vesznek részt rajta. Ínyenc, ugyanis eddig ismeretlen kombinációkkal találkozhatsz. És leginkább kihagyhatatlan, ha egy összművészeti gasztrokulturális élményre vágysz! Hogy mi ez? Hát a lakásétterem! A különleges kulináris kalandparkról Kecskemét egyetlen működő lakáséttermének ötletgazdája, Lakó Péter fotográfus mesélt nekünk.

 

A gasztronómia választja magának az embert…

– A baráti köröm nagy része főpincérekből, séfekből áll, az idők folyamán én magam is tiszteletbeli vendéglátós lettem. Nagyon szeretek főzni, de mégis azt gondolom, hogy ez az a terület, amit nem az ember jelöl ki, hanem a gasztronómia választ magának. A lakás, ahol jelenleg élek, egykor az evangélikus egyház nyugdíjas-foglalkoztatója volt, ezért hatalmas konyha van hozzá, illetve egy 273 négyzetméteres műteremrészből áll. Szerveztem itt filmklubot, jövőre egy sommelier-képzésnek adunk majd otthont, és február óta minden hónap utolsó péntekjén tartjuk a lakáséttermi rendezvényeket. Alapvető célom tehát a hely gasztrokulturális hasznosítása, melyben nem pusztán helyadóként, hanem szervezőként is részt veszek.


„Nagyon szeretek főzni, de mégis azt gondolom, hogy ez az a terület, amit nem az ember jelöl ki, hanem a gasztronómia választ magának.”


Ki készíti az ételeket?

– Én fotográfus vagyok, és tartom is magam ahhoz, hogy mindenki maradjon a kaptafájánál. A kecskeméti Bagatell Étterem szakácsai között viszont több barátom is van, ők segédkeznek a menüsor elkészítésében. Alapkoncepció nálunk, hogy az adott havi menüsor valamilyen szinten kötődjön az évszakhoz, az időszakhoz, esetleg egy speciális tematikához. Májusban például volt egy merész spárga-eper házasításunk, melyből rendkívül egyedi érdekes íz- és látványvilágú ételek születtek. Szerveztünk az étterem keretein belül egy spanyol estet is, amikor arra voltunk kíváncsiak, hogyan fuzionál a spanyol konyha a magyarral. Nem az volt a cél, hogy a barcelonai éttermek ételeit, ízeit hozzuk, hanem a jellegzetes spanyol mentalitást vontuk össze a magyar ízekkel, például a gyöngycsirkével.


Mi adja a lakáséttermek egyedi zamatát?

– Fontos számunkra, hogy az alapanyagokat helyi termelőktől, frissen szerezzük be. Ezenkívül pedig a lakásétterem bukéját az adja, hogy az adott napi menüsor olyan ételkülönlegességeket tartalmaz, amelyeket kifejezetten arra az egy alkalomra álmodtunk meg. Sem az éttermek étlapján, sem pedig a szakácskönyvek oldalain nem találja meg őket senki. Általában hat fogásból áll egy menüsor (hideg előétel, meleg előétel, leves, kétféle főétel és desszert), amit én álmodok meg és írok össze egy tematika mentén. Persze egyeztetek a szakgárdával, nehogy valami kivitelezhetetlen hülyeséget találjak ki. A menüre rímelő borsort szintén egy hozzáértő csapattal gyúrjuk össze.


„A lakásétterem bukéját az adja, hogy az adott napi menüsor olyan ételkülönlegességeket tartalmaz, amelyeket kifejezetten arra az egy alkalomra álmodtunk meg. Sem az éttermek étlapján, sem pedig a szakácskönyvek oldalain nem találja meg őket senki.”

 

Itt helyben zajlik a teljes főzési-sütési folyamat?

A Bagatell Étterem szakácsai előkészítik az ételeket, majd nagyjából félkész állapotban áthozzák az én konyhámba, szóval – ha mondhatjuk így –, a hab itt kerül a tortára, a végleges étkeket itt állítjuk össze. Az elkészült finomságokat tálalás szempontjából egységbe fűzzük, majd a séf felszolgálás közben ejt néhány szót az egyes tételekről. Én afféle beépített emberként kérdezek rá a fontosabb dolgokra: a hozzávalókra, a feldolgozási lehetőségekre, az ételekhez kapcsolódó anekdotákra. A kóstolás élményén kívül érdekes lehet a vendégek számára például az is, hogy milyen ízeket emelhetünk ki, ha serpenyőben, magas lángon, alkoholban flambírozzuk a gyümölcsöt. Fontosak ezek a háttér-információk, ösztönözzük az interaktivitást, bárki felteheti a kérdéseit, vagy megoszthatja a személyes tapasztalatait.


Kikből áll a vendégkör?

– A húsz vendégből nyolc-tíz fő már törzsközönségnek számít, a legtöbben ajánlásra, ismerős révén jönnek. Járt már nálunk a Mercedes-gyár középvezetőiből álló csoport, de olyan magyar hölgy is, akinek a férje angol, és Dubajban dolgozik egy fúrótornyon. Ilyenkor kicsit nemzetközire vesszük a figurát, a társalgás nyelve az angol lesz. Vannak támogatóim, akik a dekorációban segítenek, illetve egy nagyon kedves barátom szokott zongorázni. Az ő hangszerét szoktuk felcipelni ide az emeletre, hogy lágy dzsesszdallamokkal kísérje a beszélgetős vacsorát. A New York-i magyar nagykövetség sztárséfje, Kis Mariann jó barátom, és volt szerencsénk őt is vendégül látnunk egyszer. Nyilván Mariann teljesen más kategóriában dolgozik, de ettől függetlenül sikerült elnyernünk az elismerését, és meggyőznünk őt arról, hogy a lakásétterem egy működő koncepció ma Magyarországon. Nálunk is felmerült, hogy behozzuk a konyhára, például, a kobe marhát, amelynek kilója 25.000 forint, de végül egyetértettünk abban, hogy nem szeretnénk elvinni az egészet a full prémium kategória felé, maradunk az izgalmasabb, ám megfizethető szinten. Nálunk egy menüsor 8000-9000 forintnál véget ér.


A reneszánsz ember szeret mindenbe belekóstolni…

– Talán kevesen tudják, de ez a hely maga a velünk élő történelem. Az 1911-ben épült ház egykor a híres Fanto család autentikus fotóműtermének adott otthont. Ez a múlt, és a csodálatos elrendezés eleve kulturális hasznosításra predesztinálja a helyet, és megihleti a magamfajta reneszánsz embert, aki szeret kicsit mindenbe belekóstolni, sokféle művészeti területen próbára tenni magát. Számomra hatalmas élmény, amikor húsz idegen embert egymás mellé ültethetek, majd az egyedi menüsor, a gazdag borválaszték, a varázslatos enteriőr és egy kis kulturális játék hatására barátokként állnak fel az asztaltól.


„Számomra hatalmas élmény, amikor húsz idegen embert egymás mellé ültethetek, majd az egyedi menüsor, a gazdag borválaszték, a varázslatos enteriőr és egy kis kulturális játék hatására barátokként állnak fel az asztaltól.”



Bajáki Zsanett

 

© Minden jog fenntartva!
7

2015/3.

 „Ét-TREND” egy konyhafőnök szemével


Közeleg a Bocuse d’Or nemzetközi szakácsverseny 2016-os magyarországi selejtezője, amelynek 12-es döntőjében a kecskeméti Spaletta Étterem és Sörbár konyhafőnökének is szurkolhatunk. A 2015-ben megnyitott étteremnek rövid idő elég volt ahhoz, hogy munkájukat méltassa a Dining Guide, bekerüljenek a Népszabadság Top 50 Megfizethető Étterem című kiadványába, és kétszer szerepeljenek a Kossuth rádióban. Kovács Attila séffel a közelgő versenyről, a modern éttermek világáról és a molekuláris gasztronómia rejtelmeiről beszélgettünk.


Kell egy csapat!

– Teljesen véletlenül lettem szakács. A nyolcadik osztály befejezése után informatikusnak készültem, de senki nem mondta, hogy a jelentkezési lap kitöltésénél számít a sorrend. Megjelöltem három informatikusképzőt, és jó poénnak tűnt a vendéglátóipari szakközép beírása, bátyám ugyanis szakácsnak készült, innen jött az ötlet. Mindenhova felvettek, ám a meglepetés akkor ért, amikor kiderült: ebben az esetben az első megjelölt iskolába nyertem felvételt, az pedig a vendéglátóipari iskola volt. Na, ezt jól kifőztem! De nem bántam meg, olyannyira szeretem, hogy ma már el sem tudok magamnak képzelni mást. Viszonylag gyorsan végigjártam a ranglétrát, de mindig azt mondom, hogy a kiteljesedéshez, az ötleteim megvalósításához nemcsak én kellek, hanem egy jó csapat is szükséges. Az, hogy nekem egyáltalán van időm új dolgokat kitalálni, ízekkel, összeállításokkal kísérletezgetni, annak köszönhető, hogy olyan kollégákkal dolgozom együtt, akik közben viszik a konyhát, sőt a kezem alá is dolgoznak. Itt, a Spalettában mindez adott, ezért juthattam be a Bocuse d’Or 2016 magyarországi selejtezőjének 12-es döntőjébe.


High-tech konyhabűvészet

– Terveim megvalósítását az is segítette, hogy olyan – mindennel felszerelt – konyhát viszek, amelynek köszönhetően nincs lehetetlen. Amikor fejben megtervezem, összerakom a hozzávalókat, a nyersanyagokat, a fűszereket, már érzem nyelvemen az ízek alakulását, a textúrát is. Lerajzolom, hogyan néz majd ki az étel, a színek harmóniáját, majd beveszem magam a konyhába. Egy pillanatig sem kell aggódnom, hogy amit kitaláltam, meg tudom-e valósítani. Vákuumozni kell? Nincs már szükség arra, hogy a zacskóba tett, befűszerezett húst víz alá nyomva szorítsam ki a levegőt, mert a vákuumgép egy pillanat alatt tökéletesen légtelenít, csíramentesít, tartósít. Ha pedig az így előkészített húst úgy szeretném elkészíteni, hogy azonos hőmérsékleten hőkezelve minden íz, zamat, alkotóelem benne maradjon, nem kell hőmérővel a kezemben 15-16 órát a készülő étel mellett töltenem, mert a sous vide gép mindezt megteszi helyettem. Az eredmény pedig tökéletes. A thermomixer segít abban, hogy a feldolgozott zöldség, gyümölcs tökéletesen egyneművé váljon, és megmaradjanak az eredeti színek. De a modern gépeknek köszönhetően bármiből tudok fagyit is készíteni. Az előző étlap egyik ilyen eleme volt a fahéjas zöldborsófagyi, a lazacsorbet vagy az étlapokon átívelő mustárfagyi.


„Terveim megvalósítását az is segítette, hogy olyan – mindennel felszerelt – konyhát viszek, amelynek köszönhetően nincs lehetetlen. Amikor fejben megtervezem, összerakom a hozzávalókat, a nyersanyagokat, a fűszereket, már érzem nyelvemen az ízek alakulását, a textúrát is.”

 

Alapanyagok és szezonalitás

– A szezonalitás több szempontból nagyon fontos dolog. Egyrészt gazdaságilag: ha olyan alapanyagokból dolgozunk, amelyek az adott évszakban teremnek, nem kell extra összeget fizetni értük, így elérhető áron kínáljuk a belőlük készített ételeket. Másrészt a szezon frissesség miatt nagyon fontos. Ha külföldről kell beszerezni valamit, mert itthon nincs szezonja, semmiképp nem lesz olyan friss, mint amit az ember a piacon sétálva megvásárol az adott menühöz az őstermelőktől. Mi egyébként is helyi termelők nyersanyagaiból dolgozunk, akik az aktuális időszaknak megfelelő alapanyagokkal látnak el bennünket. Vannak olyan gazdák, akik csak nekünk termelnek, tenyésztenek. Nekem az őszi-téli szezon a kedvencem. Sokan azt gondolják, hogy tavasszal és nyáron, amikor temérdek zöldség, gyümölcs terem, igazi Kánaán szakácsnak. De ez nem így van. Nyáron az emberek (jobban) figyelnek a vonalaikra, könnyű ételeket fogyasztanak: csirkét, fehér húsokat, salátákat, friss gyümölcsöket. Gyorsan pár falatot, amitől nem telítődnek el túlzottan. Ám ősszel és télen, amikor mindenki bátrabban nekifekszik egy-egy finom falatnak, a nehezebb, komolyabb ételekkel, sőt ételsorokkal is vidáman megbirkóznak. Akkor jön el a séf számára az igazilehetőség! Igaz, hogy nincs annyiféle nyersanyag, de ami van, azokból lehet előételt, levest, főételt készíteni, és nagyon sokféleképpen fel lehet ezeket dolgozni. Sütőtök, csicsóka, cékla, szarvasgomba… olyan párosítások, megoldások jöhetnek létre, amilyenekről tavasszal, nyáron álmodni sem lehet. Nem beszélve az izgalmas színekről! Amikor a jércemell supreme sült zöldségei között ott van a sütőtök, a cékla, a csicsóka, a parajlevél, az igazi szemet gyönyörködtető színkavalkád.


Minden nap megmérettetés, de a verseny igazi próbatétel…

– Azzal, hogy a Spaletta Étterem és Sörház konyhafőnöke lettem, kinyílt a világ. Nemcsak a konyha felszereltsége, a minőségi alapanyagok, a kiváló csapat adott ahhoz, hogy maradandót alkossak, hanem arra is lehetőségem van, hogy kiteljesedjek. Évek óta terveztem, hogy indulok a Bocuse d’Or versenyen, de soha nem volt lehetőségem. Idén végre jelentkeztem. Olyan riválisok voltak előttem, akik már évek óta részt vesznek ezen a versenyen és más megmérettetéseken. Nekem ez még soha nem adatott meg, ezért természetesen nagyon izgultam. A téma a mangalica volt háromféle hússal: karaj, tarja és a pofa a nyelvvel. Én a karajt és a pofa-nyelv párost választottam. Elindultam valahol, és fokozatosan építkeztem. Volt, hogy minden borult, de utána még nagyobb előrelépés következett. Gondoltam, ha már mangalica, akkor keresek olyan ősi, ma már elfeledett fűszereket, amelyeket újra lehetne használni, így jutottam el az izsóphoz. Kutattam utána, és találtam olyan fűszerest, aki biztosítani tudja számomra. Megkaptam, megkóstoltam, és olyan kellemes, karakteres íze volt, amilyet még soha nem éreztem. Újratervezés! Az izsóp ízére alapozva újrakezdtem az építkezést, ami végül olyan jól sikerült, hogy bejutottam a legjobb tizenkettőbe. A következő megmérettetés december 13-án lesz, ahol eldől, ki jut a legjobb négy közé. Akárhogy lesz is, szerencsésnek érzem magam, hogy azt csinálhatom, amit igazán szeretek, és minden adott ahhoz, hogy ezt egyre jobban műveljem.


„Akárhogy lesz is, szerencsésnek érzem magam, hogy azt csinálhatom, amit igazán szeretek, és minden adott ahhoz, hogy ezt egyre jobban műveljem.”

 

 

Csenki Csaba

 

 

© Minden jog fenntartva!
8

2015/3.

Egészséges csokoládé - Büntetlen örömök


„Egyetlen pohárnyi belőle egy egész napra felfrissíti a katonát” – írta Cortés, miután megkóstolta az aztékok csokoládéját. Vitt is Spanyolországba kakaóbabot, de az nem hódított olyan gyorsan, mint ő maga, aki behozta Európába. A csokoládé először Franciaországba, majd Angliába került, kialakult, eszik-e vagy isszák, mígnem 1687-ben a Francia Akadémia tudományos alapon meghatározta az optimális csokoládéreceptet. Ettől kezdve aztán nem volt megállás! Az édesség hódító útjára indult. Engel Károllyal, a Dr. Ganolife biocsokoládé gyártójával beszélgettünk arról, egészséges-e, ami finom, és finom-e, ami egészséges.


– A csokoládé valóban megállíthatatlanul terjed, hiszen a boldogság forrása. A köznyelv azt mondja, a csoki boldogsághormonokat termel. Ennek az alapja, hogy az agyban termelődik egy szerotonin nevű hírvivő anyag, mely a boldogság és elégedettség érzéséért felelős. A csokoládé hirtelen emeli meg a vércukorszintet, ezzel együtt a szerotoninszint is gyorsan emelkedik az elégedettség érzését keltve, ami boldogsággal jár.


Mindaddig, amíg az ember képes határt szabni a szenvedélyének…

– Valóban mértékkel kell a csokoládét fogyasztani, bármilyen kívánatos is küllemre és ízre egy-egy minőségi termék. De a legnagyobb baj nem is az, hogy hizlal, hanem hogy a tömegtermelés hatására elterjedtek a csokoládénak nevezett termékek, amelyeknek semmi közük az eredetihez. Olyan anyagokat alkalmaznak, melyeknek hatására olcsó az előállításuk, több emberhez eljutnak, de ez így nem jó. A történet persze nem egyértelműen fehér vagy fekete, mert van még egy elfogadható köztes minőség is, de nem árt odafigyelni arra, mit rejt a csomagolás.


Milyen fokozatok vannak?

– Az rangsor alján vannak azok a termékek, amelyek alapját 80-85%-ban növényi zsír és cukor adja, kellemes ízüket a mesterséges, vagyis a laboratóriumokban előállított aromáknak és egyéb összetevőknek köszönhetik, küllemüket pedig bevonómasszával teszik látványossá. Így válik „szerethetővé” egy minden minőségi tényezőt nélkülöző egészségtelen „élelmiszer”. A következő lépcsőfok az, amikor kekszet tesznek hozzá, mert a keksz legalább finom. A keksztől még alsó kategóriás marad, de amikor a kekszhez nem bevonómassza, hanem csokoládé kerül, megvan a következő szint, a középkategória.


Hol kezdődik a felső kategória, hogyan lehet azt elérni?

– Minden mesterséges dolgot kihagyunk belőle, tehát csak természetes anyagokkal dolgozunk. A nagy ellenség – a cukor és a glukózszirup – helyett rizsszirupot használunk, valamint nem növényi zsír, hanem kókuszolaj kerül a csokoládéba, és mi szőlőmaglisztet is teszünk hozzá, mert az nagyon egészséges. Nádcukorral, kókuszvirágcukorral édesítünk, vagy egyáltalán nem is használunk cukrot. A zamatát pedig nem ízfokozókkal és mesterséges aromákkal, hanem liofilizált gyümölcsök hozzáadásával érjük el. Ezeket az egészséges csokoládékat már nem tartósítószerrel, hanem természetes úton tartósítunk.


„Nádcukorral, kókuszvirágcukorral édesítünk, vagy egyáltalán nem is használunk cukrot. A zamatát pedig nem ízfokozókkal és mesterséges aromákkal, hanem liofilizált gyümölcsök hozzáadásával érjük el.”


Hogy áll az egészségtelen csokoládé elleni „harc”?

Tizenhat éve kezdtünk el szeletes biocsokikkal kísérletezni. A sima, hagyományos édességnél egy kis aromával, hozzáadott adalékokkal lehet csalni, de itt, amikor a természetes dolgokat összekeveri az ember, nem lehet. Akkor még eszembe sem jutott, hogy a kóstoláskor elfogadható ízű termék, mondjuk, két hét múlva már más aromát ad, mert nem harmonizálnak benne az egyes összetevők. Nagyon sok idő és sok drága alapanyag bánta ezt az időszakot, ám megértettem, hogy vannak olyan szakmák, amelyeknek képviselői megkönnyítik és nagyban felgyorsítják a fejlesztési folyamatokat. Ma már élelmiszermérnök és dietetikus egyaránt segíti a munkánkat. Támogatásukkal előre kiküszöbölhető a problémák egy része, ezért fejlesztéseink is gyorsabban haladnak.


„Nagyon sok idő és sok drága alapanyag bánta ezt az időszakot, ám megértettem, hogy vannak olyan szakmák, amelyeknek képviselői megkönnyítik és nagyban felgyorsítják a fejlesztési folyamatokat. Ma már élelmiszermérnök és dietetikus egyaránt segíti a munkánkat. Támogatásukkal előre kiküszöbölhető a problémák egy része, ezért fejlesztéseink is gyorsabban haladnak.”


Milyen fejlesztések vannak?

Legutóbbi fejlesztésünk egy huminiqumos homoktövises biocsoki. A huminiqum egy olyan anyag, mely fontos az egészséges élethez, ugyanis eltávolítja a nehézfémeket a szervezetből. Csakhogy alapjáraton olyan, mint a föld. Másfél évig kísérleteztünk vele, kipróbáltunk mindent a meggytől az eperig, hogy elfogadható íze legyen. Nem adtuk fel! A homoktövisnek, a megfelelő arányoknak és összetevőknek hála, ebben az évben végre minden összeállt, elkészült az energetizáló csoki prototípusa. De gyártunk bio ganoderma gombás szeletes csokikat is különféle ízekben. A málnás, a kávés és a homoktövises csoki bioboltokban már kapható, de a legújabbat, az almás-fahéjast a forgalmazó kizárólag Németországban értékesíti. Vannak paleo és vegán termékeink is.


– Hová vezet az út?

– Az életcélom, hogy fejlesszünk, csináljunk valami újat a csokoládégyártásban. Álmom azt elérni, hogy a különféle ételallergiában szenvedők is bátran ehessenek csokit bio minőségben, hiszen tőlük sem szabad elvenni ezt az édes élvezetet. Olyan üzemet szeretnék a jövőben, ahol csak glutén- és cukormentes, paleo, vegán, egyszóval egészséges csokoládé készül.  


„Álmom azt elérni, hogy a különféle ételallergiában szenvedők is bátran ehessenek csokit bio minőségben, hiszen tőlük sem szabad elvenni ezt az édes élvezetet.”


Csenki Csaba


© Minden jog fenntartva!
9

2015/3.

Alföldi borkulTÚRA

Az előítéletek kora régen leáldozott, alföldi boraink sorra nyerik el a rangos kitüntetéseket, és mint kiderült: a világ legjobb borvidékének (bordeaux-i) talaja szinte teljesen azonos a miénkével. Márton-nap az újborok bírája, így hát mikor lenne aktuálisabb, ha nem most, hogy feltérképezzük a Duna Borrégió roppant érdekes és ízletes borkínálatát? Utunkon Fehér Anna kecskeméti borszakértő kalauzol bennünket, aki – már csak dacból is – az alföldi borokból írta a diplomamunkáját Egerben, majd a Duna borrégió népszerűsítésére tette fel az életét.


Nekem ez a sorsom, ez az én történetem… 

A pályám nagyon érdekesen indult, hiszen világéletemben író akartam lenni, hogy a rengeteg felhalmozott bölcsességet átadjam a társadalomnak. Aztán úgy alakult, hogy a magyar emelt szintű érettségimet nagyon csúnyán elbuktam, és nem kapkodtak értem a szabadbölcsész szakok. Kellett tehát egy B terv. Sokat gondolkoztam, mi az, amiben még jó vagyok, és ez a borok szeretete… Tizenhat éves korom óta dolgoztam a Duna Borrégió Borút Egyesületnek, a különböző rendezvényeiken hoszteszkedtem. Az volt a marketingszövegem, hogy a többiek szépek, nekem tehát értenem kell hozzá, egy idő után pedig minden technológiai kérdés hozzám futott be. Erős alaptudást szereztem, és mivel akkor indult először Egerben bortechnológus-képzés, ez elég jónak tűnt ahhoz, hogy vészterv legyen. A kollégiumi szobám ablakából ráláttam a Nagy-Eged hegyre, aminek az érdekessége, hogy ez Magyarország legmagasabb pontja – ötszáz méter –, ahol még szőlőt termesztenek. Elevenen emlékszem arra a napra, amikor őrült késésben készülődve kinéztem az ablakon, és hirtelen elöntött az érzés: most jó helyen vagyok. Nekem ez a sorsom, ez az én történetem. 


Könnyű volt megtalálni az utad ezen a pályán?

A Duna Borrégió Borút Egyesülettel megmaradt a jó kapcsolat, de a szakmám miatt a húszas éveim elején visszatértem Egerbe, és egy szépasszony-völgyi látványpincében tartottam borkóstolókat, borbemutatókat. Rájöttem, hogy hiába a bortechnológusi végzettség, van, aki csinálja és van, aki beszél róla, én pedig minden bizonnyal a második csoportba tartozom. Szakmai gyakorlataimat kivéve nem dolgoztam borászatban, bár van egy saját kis pincénk Solton, ahol én is készítek borokat, de ezek nem kerülnek kereskedelmi forgalomba. Noha az első borommal országos ezüstérmeket hoztam el, sosem ezen volt a hangsúly, hamar rájöttem, hogy nem ez az erősségem. Egerben kaptam egy telefont Dlusztus Imrétől – aki a DBBE egyesület elnöke –, hogy útjára indul az Elitbor online borászati magazin, és felkért, hogy legyek a munkatársa. Volt nagy megilletődöttség, mivel nekem az írásban nincs tapasztalatom, de Imre azt mondta, hogy aki jól kommunikál, az jól is ír, így aztán – egy vargabetűvel ugyan – mégis író lettem, csak borászat szakterületen. 


Hol jelennek meg az írásaid?

Az Elitbor magazin kapcsán visszaköltöztem Kecskemétre; időközben megszületett a kisfiam is, így az aktív borvonalból kicsit háttérbe szorultam. Az Elitbor Magyarország top százhúsz borászával foglalkozik, az ő munkásságukba, hétköznapjaikba nyújt betekintést. Ezenkívül különböző boros kiadványoknak és olyan könyveknek voltam munkatársa, mint például a Megleli borát borúti könyvsorozat, amelynek az első része mi másról is szólhatna, mint a Duna borrégióról. Legutóbb a solti pincehegyet bemutató könyvnek voltam az írója, amely egy fotósorozatot mutat be a solti Meleg-hegyről és az ott lévő pincékről. 


Hogyan kerültél ismét napi kapcsolatba a borokkal?

Másfél évvel ezelőtt eljöttem a Borhálóba egy kóstolóra, amiről nagyon elkéstem, és már csak az első sorban jutott hely. Innen figyeltem fel arra, hogy a borsor alatt az üzletvezető sokat bajlódik a borok kitöltésével, és mondtam neki, hogy adjon egy palackot, segítek, mert rossz nézni, amit csinál. Az est végén poénból megkérdeztem tőle, hogy nem akar-e alkalmazni… Hétfőn csörgött a telefon, hogy volna-e kedvem a szaküzletben dolgozni! Így kerültem másfél éve a Borháló szaküzletbe, most pedig egy újabb szakmai kihívás elé nézek, ugyanis a Borháló Borszaküzlet megszűnik, és a jövőben Koch Csaba borotai borász veszi át a bolt irányítását. Közben az a fantasztikus megtiszteltetés ért, hogy a Duna Borrégió Borút Egyesületben felkértek, hogy a leköszönő titkár, Erdős Mária utódja legyek. Azóta tehát megbízott titkárként egyengetem tovább az alföldi borok útját.



Úgy tudom, a szakdolgozatodat is az alföldi borokból írtad. Mit érdemes tudni erről a borvidékről?

Nagyon izgalmas kérdés, én ugyanis 2007-ben Egerben végeztem az Eszterházy Károly Főiskolán, bortermelője szakon. Ebben az évben lett az év bortermelője Frittmann János, és óriási vihart kavart fenn, Egerben, hogy ez a nívós elismerés ide került. Én akkor már dacból is eldöntöttem, hogy a szakdolgozatom témája az alföldi borokhoz fog kapcsolódni. – A diplomamunkámban azt boncolgatom, hogy mik az alföldi borokban rejlő marketinglehetőségek, a jövőben hogyan tudnánk ismertté és elismertté tenni a borainkat. Megfigyelhető ugyanis egy piaci átalakulás a borászatok és a borvásárlás területén. A borfogyasztók azt mondták, hogy köszönik szépen, de kicsit már unják a testes, komoly, barrikolt vörösborokat, a koncentrált aszúkat, és inkább valami könnyedségre, jó ivású borokra vágynak. Ez az igény egybeesett egy technológiai váltással, ugyanis a hagyományos ászok fahordók helyét átvették a koracél tartályok, amelyekben már úgynevezett reduktív technológiával lehet bort készíteni. Ez pedig elhozta a rozé fénykorát. A mostani felmérések szerint a legnépszerűbb bor a rozé, és ebben a mi régiónk már legalább tíz éve éllovasnak számít. Ár-érték arányban, fajtahasználatban, illetve magát a nemzetközi érmeket is tekintve díjnyertes rozékat készítünk, egyértelmű tehát, hogy erre kell a hangsúlyt helyeznünk. Ezenkívül pedig az olyan hungarikum fajtákra, mint a cserszegi fűszeres, az Irsai Olivér, a kövidinka, a kadarka, a kékfrankos, melyek ezen a borvidéken, a Duna borrégióban csodálatosan érzik magukat, és nagyon szép borokat produkálnak. Bakonyi Karcsi bácsi eredetileg Cserszegtomajon nemesítette először a cserszegi fűszeres borfajtát, évekkel később pedig országos borversenyt írtak ki rá. Az itt induló alföldi nevezők borát megkóstolva a legenda szerint,Bakonyi Karcsi bácsi a következőket mondta: „Ezt a borfajtát a Balatonnak készítettem, de az Alföldön talált hazára”. Nem sokkal később a verseny szervezési jogát is Soltvadkertnek adták át, és ma már itt található a legtöbb cserszegi fűszeres.


Lehet, hogy triviális a kérdés, de mit mondanál az embereknek, miért igyanak bort?

Senki sem születik borásznak, és senki sem szereti az olyan fogyasztókat vagy vendégeket, akik azt kérdezik, hogy ezt a bort hány mustfokkal szüretelték, mert ez lényegtelen. A kíváncsiság a fontos, amikor az ember tudni szeretné, hogy ennek a bornak mi a története, mi a személyes vonatkozása. Ma a borfogyasztás a divatját éli, de szerencsére nem a sznob, inkább egy minőségi-populáris értelemben. Nyilván van egészségügyi magyarázat is, ami a bor mellett szól, de nagyon fontos a mérték. Ugyanakkor senki nem fog azért alkoholt fogyasztani, mert olyan jó, hogy a vörösvértestek az egekben száguldoznak, és ez jót tesz a vérnyomásomnak. Viszont két-három pohár után az ember azon kapja magát, hogy mosolygósan beszélget, és ez már nemcsak fizikailag, hanem lelkileg is hatásos. A bor egy olyan szociális ital számomra, ami vadidegen embereket leültet egy asztalhoz úgy, hogy az este végére barátként állnak fel onnan. – Mindenkinek van egy története, egy anekdotája, egy élménye. Mindenki emlékszik arra, hogy gyerekkorában a nagyapja milyen borokat csinált, hogy fiatalon milyen rossz borokat ittunk. Mi, akik ezzel foglalkozunk, rendkívül szerencsés emberek vagyunk, ugyanis nagyon kevés dolog van, amit ennyire szívvel-lélekkel lehet csinálni, mint a borászat. 


Milyen borok időszaka van most?

Izgalmas időszak a borászok életében a november, ugyanis Márton-nap az újborok bírája, addigra jönnek ki az adott évi szüret első tételei. Az elmúlt években a versenyszellem miatt kicsit előrébb tolódott a debütálás, idén például már augusztus végén forgalomba került az első újbor, de alapvetően ehhez az időszakhoz kötődik a friss borok kóstolása. Nagyon jó évjáratnak nézünk elébe; a borászok, és úgy tűnik, egyelőre a fogyasztók is egyaránt elégedettek. Az eddig kóstolt tételekben pompás egyensúly volt, de a vörösborok kóstolásával még nyilván várni kell. Ugyanakkor tudjuk a borfogyasztásról, hogy ilyenkor már nem esik annyira jól a rozéfröccs; ahogy egyre hűvösebb az idő, úgy térünk át a vörös tételekre. Vannak jó, izgalmas borok ezen a vidéken, mindig csak a kóstolóig kell eljutni, utána a borok magukért beszélnek.



Mit kell tudni a most nyíló Koch szaküzletről?

Csabával közel tíz éve ismerjük már egymást, és mindketten nagy utat jártunk be a borászat területén. Mindig tudtuk róla, hogy tehetséges, de kevesen gondolták, hogy ilyen fiatalon már befutott borász lesz. Jelenleg 120 hektáron gazdálkodik Borotán, és további 10 hektáron Villányban. A csodás szakmai eredményeken túl egy értékes, karakteres emberről van szó, és – úgy gondolom –, ez a borain is érezhető. November 2-án nyílt meg a Koch Borszaküzlet Kecskeméten, hogy Szeged és Baja után a hírös várost is bevegye. Csaba huszonhét borral foglalkozik, mindegyik megtalálható majd a boltban: lesznek reduktív cserszegik, Irsai Olivérek, rozék, testesebb vörösborok és olyan személyes kedvenceink, mint a kadarka. Felbukkan egy-két érdekesség is, mint például a villányi Csanád küvé, amely Csaba kisfiáról kapta a nevét, de az a jégbor is a szortiment részét képezi, amelyik Bács-Kiskun megye legjobb desszertbora lett. Fontos még, hogy pinceáron kínálunk minden tételt, tehát aki hozzánk betér, az ugyanazt a minőséget, ugyanazon az áron kapja meg, mint ha ellátogat valamelyik pincébe. Több Év Bortermelőjével is együtt dolgozunk, mint a Bock, Gál, Polgár, Garamvári, vagy éppen a Tiffán Pincészet. Összességében elmondható, hogy közel 30 borászat több mint 300 bora érhető el nálunk pinceáron. A hangsúly viszont a régión van: nekünk szívügyünk az Alföld. Az üzlethelyiség két részlegre tagozódik; az egyik az eladótér, ahol a vásárlókat szolgáljuk ki, a másik pedig az úgynevezett kóstolóhelyiség. Továbbra is borestekkel, borkóstolókkal, gasztroszínházzal, szakmai előadásokkal és – új ötletként – borpárbajjal várjuk a kikapcsolódni vágyókat. A kimagasló gasztronómiai élmény fokozása érdekében a borestek menüsorához helyi vállalkozók termékeiből kínálunk kóstolókat. Ezek a dolgok erősítik egymást: jó étel mellett a bor is a legszebb arcát mutatja. 


Bajáki Zsanett 



© Minden jog fenntartva!
10

2015/3.

Miénk itt a tűztér!


Egy korabeli leírás így tudósít az első kandallók idejéből: „Amint lenyugszik a nap, a háziúr bezárja az udvarház kapuit, a háznép odasereglik a tűzhely köré; nemcsak a családtagok, hanem a szolgálók és a mezei munkások is. Ilyenkor beszélik meg a napközben történteket, meg a másnapra várhatókat. Unalmas téli estéken csudás történetekkel múlatják az időt. Elálmosodván aztán ki-ki nyugalomra tér. De ennek előtte az egyik szolgáló még hosszú vaslapáttal összekotorja a parazsat, így legalább egy ideig meleg marad a szobában”.


Mi is a kandalló? Dísztárgy? Használati tárgy? Ha úgy vesszük, dísztárgy, hiszen önmagában a látványa is különlegessé teszi a helyiséget, amelynek szerves része. Ma már annyiféle dizájn létezik, hogy minden stílusú lakásba megtalálható a tökéletesen ahhoz illő kandalló. Angol stílusú, modern, high-tech, minimál, csempe, kreatív, mediterrán, rusztikus, klasszikus, vidéki… Mindenki könnyedén megtalálja a legmegfelelőbbet. Akármilyen szép és különleges, a kandalló mégiscsak használati tárgy. Különösen a technika fejlődésével haladt ebbe az irányba. A mai modern kandallók ugyanis már nem csak arra képesek, hogy gyorsan felfűtsék az adott helyiséget, majd – ha a tűz őrzője kicsit is nem figyel oda – kialudjanak. A mai kandallók már folyamatos égéssel akár tíz órán át melegen tartják a helyiséget, sőt az egész ház felfűtésére is képesek. 


Erről a fejlődésről beszélgettünk Szabóné Virág Edittel, a Szabó Kandalló tulajdonosával.

– Amikor 22 évvel ezelőtt elkezdtük a kandallózást, rögtön egy prémium márkát választottunk. Nem az alapokról akartuk elkezdeni a fejlődést, a csúcson szerettünk volna indulni, és onnan jutni egyre feljebb. Az általunk választott cég a Supra volt, amely már akkor, mintegy negyed évszázada is gyártott úgynevezett folytonos égésű tűztérbetéteket. Ez pedig akkor nemcsak Magyarországon, de az egész világon egyedülállónak, rendkívül extrának számított. Az emberek gyorsan rájöttek, hogy az innovációnak ezen a fokán érdemes bekapcsolódni.


Hova lehetett innen fejlődni, mi tette szükségessé a megújulást?

– A következő nagy innováció a kandalló történetében a külsőlevegő-csatlakozás volt. Az új, modern anyagokból épülő házak légtömörek, nagyon jól szigeteltek, amelyekbe rendkívül jól illeszkedő többrétegű nyílászárókat építenek. Ezért a házba szinte alig érkezik levegő. Márpedig a levegőre szükséges az égéshez. Ha a házban nincs felhasználható levegő, egyértelmű, hogy kívülről kell hozni. Így alakultak ki a zárt égésterű tűzterek, amelyeket külsőlevegő-csatlakozással látnak el. Ám nemcsak a rostélyhoz érkező, úgynevezett primer levegőnek, hanem a szekunder és tercier levegőnek is kívülről kell érkeznie. Ezeket a fokozatokat pedig lépcsőzetesen oldották meg. Bár Magyarországon jóval később terjedt el, de valójában 1999-ben készült el az első teljesen zárt tűztér. A külső levegős zárt tűztér több szempontból is áttörést hozott: jóval alacsonyabb a fafogyasztása, ugyanis az égés szinte tökéletesen szabályozható. Olyannyira, hogy a levegő minimális adagolásával akár el is lehet benne altatni a tüzet.


Ahogy telt az idő és fejlődött a technológia, úgy nőtt a kandallók teljesítménye is?

– Ez nagyon érdekes, ugyanis éppen fordítva történt. Egyre inkább csökkent a teljesítmény. Ez az áttörés, a teljesítmény csökkenése a falak vastagságával, szigetelésével hozható összefüggésbe. A kiváló szigetelés nemcsak hogy kintről nem engedi be a levegőt, de bentről sem engedi ki a meleget. Ezért az alacsonyabb teljesítményű kandalló is elegendő egy tökéletesen szigetelt ház felfűtéséhez. Míg korábban 10-13 kilowattos kandallókat építettünk, jelenleg az úgynevezett alacsony hőigényű házakba gyártott kandallókból adunk el többet.


A „folyton égés” mit jelent a gyakorlatban?

– Akkor nevezhetünk egy kandallót folytonégőnek, ha képes eleget tenni az NFD 35376 szabványnak. Ez azt jelenti, hogy egyetlen megrakással 10 órán keresztül tartja a parazsat, és ez idő elteltével a tűz még újragyújtható. A folytonégő kandalló egyik pozitívuma, hogy sokkal ritkábban kell a tűzre raknunk, mégsem kell attól tartanunk, hogy hirtelen kialszik. A legnagyobb előnyük azonban mégsem ez, hanem a hatékonyabb üzemelés, melynek köszönhetően rengeteget spórolhatunk.


„A folytonégő kandalló egyik pozitívuma, hogy sokkal ritkábban kell a tűzre raknunk, mégsem kell attól tartanunk, hogy hirtelen kialszik. A legnagyobb előnyük azonban mégsem ez, hanem a hatékonyabb üzemelés, melynek köszönhetően rengeteget spórolhatunk.”


Ma már egyre nagyobb az igény, hogy ne csak az adott helyiséget, hanem az egész házat felfűtse a kandalló. Erre milyen megoldások léteznek?

– Kétféle megoldás létezik: az egyik a légfűtéses, a másik a vízteres kandalló. A légfűtéses kandallónál kétfajta légcsatorna segítségével juttathatjuk el a meleg levegőt a ház kiválasztott helyiségeibe. A gravitációs légcsatornáknál a meleg levegő áramoltatásához nincs szükség semmilyen külső eszköz használatára, ezt a gravitáció oldja meg. A ventilációs légcsatornáknál a meleg levegő áramlása ventilátor beépítésével jön létre. Ebben az esetben hatékonyabban lehet alkalmazkodni az ingatlan adottságaihoz. A ventilációs keringetésnek köszönhetően a lakás gyorsabban fűthető fel, mint a gravitációs rendszerrel. A ventilációs rendszernek azonban ugyanaz a gyengéje, mint a vízteres kandallónak: mindkettőnél áram szükséges ahhoz, hogy a fűtés az egész házban egyenletesen működjön.


Mi a vízteres rendszer lényege?

– Lényegében úgy működik, mint a központi fűtés. A kandallóbetét tartalmaz egy víztartályt, melyben felmelegszik a víz, és egy keringetőszivattyú segítségével jut el a meleg víz a helyiségekben lévő radiátorokhoz vagy a padlófűtéshez. A vízteres kandallóknál az elsődleges szempont, hogy a padlófűtéssel vagy a radiátorokkal az egész házat egyenletesen fel lehessen fűteni.


Merre tart a fejlődés, mi a következő lépés?

– A következő lépés a rendkívül korszerű és kis teljesítményű, ezáltal kis fogyasztású kandallók termelte hő leghatékonyabb felhasználása. Felismerték, hogy a komfortos fűtés záloga a hosszú ideig tartó, lágyan sugárzó nagy felületről érkező meleg. Ezt a hatást a hőtároló képességű falépítő lapokkal érik el, és folyamatosan fejlesztik azokat az anyagokat és felületeket, amelyek magas hőtároló kapacitással rendelkeznek.


„Felismerték, hogy a komfortos fűtés záloga a hosszú ideig tartó, lágyan sugárzó nagy felületről érkező meleg.”


Csenki Csaba

© Minden jog fenntartva!
11

2015/3.

Adománybolt – Veszed az adást?



Tudod, hogyan lehetsz egyszerre környezetbarát és tudatos fogyasztó, aki a rászorulókat és a hátrányos helyzetű munkakeresőket támogatja? Nem, ez nem a szuperhősképző! Ez egy alternatív vásárlási lehetőség: az adománybolt. Ezen a közösségi piacon együtt válogat a bankár és a közmunkás, a tudatos és a mániákus vásárló, az öreg és a fiatal, a házas és a szingli, a zeneiskolás és a punk. Az adománybolt egy olyan kincsesbánya, ahol a feleslegessé vált tárgyak – egy nemes cél érdekében – új életet kezdhetnek.


A jótékonyság bástyáitól az innovatív üzletláncig

Az adománybolt – eredeti nevén Charity Shop – egy Nagy-Britanniából származó modell alapján terjedt el a világban. A II. világháború gazdasági válságának hatására az Üdvhadsereg, a Vöröskereszt és a British Heart Foundation sorra nyitotta meg a jótékonykodó üzleteiket Angliában, ahol az elszegényedett állampolgárok jóval a piaci árak alatt tudtak hozzájutni olyan alapszükségletekhez, mint például a ruhanemű vagy az élelem. Fennállásának mintegy hat évtizede alatt azonban ez az üzlettípus nemcsak világszerte elterjedt, de a jótékonykodás alapbástyájából komoly társadalmi, gazdasági és szociokulturális szerepet betöltő üzletlánccá nőtte ki magát. Az első magyar adományboltot 2009-ben kísérleti projektként hozta létre a Kórházi Önkéntes Segítő Szolgálat Alapítvány. Noha mára a boltok száma hazánkban már az ötvenet is meghaladja, elhelyezkedésük – kicsit paradox módon – éppen a „gazdagabb” nyugat-magyarországi, illetve fővárosi régióra koncentrálódik.


A segítségnyújtás mesterei

Az adományboltok rendszerint valamilyen jótékonysági szervezet működtetésében álló kereskedelmi egységek, melyeket az alapszabályzatuk kötelez az üzleti tevékenység során szerzett bevételük nemes felhasználására. Azt azonban az üzemeltető szíve joga eldönteni, hogy ő éppen kisállatmenhelyek építéséhez, hajléktalanok ellátásához, kutatás-fejlesztésekhez vagy a farmosi békamentők áldozatos munkájához kíván hozzájárulni. A konkrét segítségnyújtás azonban csak az egyik jótétemény, amelyik az adományboltok számlájára írható, emellett ugyanis számtalan közvetett pozitív hatást gyakorolnak a környezetükre. Maradjunk is rögtön a környezeti példánál, hiszen az adományboltok a mások számára fölöslegessé vált tárgyak újrahasznosításával csökkentik a felhalmozódó hulladék mennyiségét, és hozzájárulnak a tudatos fogyasztói magatartás elterjesztéséhez. A boltban (ismét) forgalomba állított termékek hihetetlen nyomott árakon kerülnek eladásra, megteremtve ezzel a szociális vásárlás lehetőségét a rászorulók számára. Nem utolsósorban pedig bevett szokás, hogy az adományboltokban dolgozó önkénteseken kívül, fizetett státusokban, a munkaerőpiacról kirekesztett emberek számára teremtenek munkalehetőséget.


A tárgyak új életet kezdenek a polcokon...

Talán nem árulunk el nagy titkot azzal, ha elmondjuk, hogy az üzletben megtalálható mindegyik tárgy adomány. Ezeket a termékeket (ruhákat, cipőket, könyveket, konyhai eszközöket, dísztárgyakat, sportszereket, háztartási gépeket, műszaki cikkeket, filmeket, zenéket, technikai kütyüket, kis- és nagybútorokat, stb.) korábbi gazdáik otthonról már kiselejtezték, de ahelyett, hogy a szemetesben vagy – még rosszabb esetben – az út szélén landoltak volna, szépen bezsákozva leadták őket egy adományboltban, ahol szorgos kezek állapot, méret, érték alapján válogatják át őket. A működőképes és esztétikailag is elfogadható dolgok új életet kezdhetnek a polcokon; amit pedig már itt sem lehet értékesíteni, azt az önkéntesek újrahasznosítják. A géprongyból például takaró lesz a menhelyi kutyák alá, de volt példa arra is, hogy a rászoruló családok – más lehetőség híján – bepenészedett, szakadt cipőkkel tüzeltek. Persze jogosan merül fel a kérdés: ugyan kinek kell más használt cucca? 




Veszed az adást?

A válasz könnyű: lehet, hogy éppen Neked! A küldetésből adódóan nyilván azt gondoljuk, hogy az adományboltokban a rászorulók vásárolnak, mely feltételezés azonban manapság már egyáltalán nem helytálló. A tapasztalatok ugyanis azt mutatják, hogy a vásárlóknak mindössze 20-30 százalékát teszik ki a nélkülözők, a többi kétharmad viszont abszolút eltérő indíttatásból látogatja a charity shopokat. 


Ezen a közösségi piacon együtt válogat a bankár és a közmunkás, a tudatos és a mániákus vásárló, az öreg és a fiatal, a házas és a szingli, a zeneiskolás és a punk. Az adománybolt egy olyan kincsesbánya, amely mindenki számára tartogat meglepetéseket és vásárlás közben a háttérben ott munkál bennünk, hogy jót is cselekedtünk.


MEDINA ADOMÁNYBOLT – A Bács-Kiskun megyei bázis

2014 őszén valami útjára indult Kecskeméten; néhány magánszemély – akik ismerőseik között adományoztak, segítettek – egymásra talált. Egy idő után közösen próbáltak segíteni bajba jutott családokon úgy, hogy a saját, fölöslegessé vált használati tárgyaikat, ruháikat adták oda a náluk rosszabb körülmények között élőknek. Amikor olyan kéréssel szembesültek, amit már saját forrásokból nem tudtak teljesíteni, egy népszerű közösségi oldalon kérték ismerőseik segítségét. A kezdeményezésnek gyorsan híre ment, már olyanok is ajánlottak fel adományokat, akik nem tartoztak az ismerősök közé, így „A kecskeméti mélyszegényekért” néven csoportot alakítottak az oldalon. 


2015 januárjára egyértelművé vált, hogy kinőtték az online kereteket, ezért a csoport Védőháló Karitatív Egyesület néven hivatalos formát öltött, hogy létrehozhasson Kecskeméten egy jól működő, gyorsan mozgósítható hálózatot és egy adományboltot. Az egyesület induló tagsága – a legelkötelezettebb önkénteseken kívül – pártok és egyházak helyi képviselőiből állt. 2015. június 22-én valóra vált az egyesület legnagyobb álma, és Medina Adománybolt néven megnyitották jótékonysági üzletüket Kecskeméten a Csongrádi utca 5. szám alatt.


– Kínálatunkban főleg női, férfi- és gyermekruha, cipők, játékok, könyvek, műszaki cikkek, bútorok, dísztárgyak, konyhai eszközök szerepelnek, melyeket típus és minőség szerinti válogatás után rendkívül nyomott áron értékesítünk az eladótérben – meséli Gál Zita, a Védőháló Karitatív Egyesület elnöke. – Az adománybolt vásárlói igen vegyes összetételűek: a kincskeresők, a kuriózumok iránt érdeklődők, a tehetősebbek, a külföldiek éppúgy betérnek hozzánk, mint a szegények. Természetesen a boltnyitás után is folytatódott a rászoruló családok személyes felkeresése, szükségleteik felmérése, ám az itteni bevételnek köszönhetően azonban végre olyan kéréseknek is eleget tudunk tenni, amelyeket korábban – fedezet híján – nem lehetett megoldani.

 

„Én hiába szeretem a szobám csendjében az utcagyereket! Nem arra van szüksége, hogy könnyes, szende szemembe nézzen, hanem hogy legyen kenyér az asztalán, fedél a feje fölött, étel a tányérján, ceruza a kezében, takaró az ágyán, kapjon jó szót, simogatást” – Böjte Csaba


Az alulról jövő kezdeményezés példátlan gyorsasággal növekedett, sőt most is gyors iramban fejlődik. Fennállásuk egy éve alatt – mintegy 3000 taggal és 50 önkéntessel – eddig több mint 300 krízishelyzetbe került család életébe léptek be „tűzoltó” jelleggel a segítségnyújtás különböző szintjein. Mára elmondható, hogy a közös cél – a mélyszegénységben élő családok segítése – példátlan, pártokon és vallásokon átívelő összefogásra ösztönözte a tagokat.

 

Bajáki Zsanett

© Minden jog fenntartva!
12

2015/3.

Élet a régi Kecskeméten…


 

Olykor elég egy íz, egy illat, egy helyszín vagy egy ismerős arc, hogy felvillanjon előttünk rég elfeledett ifjúságunk egy darabja. Kecskeméten nagy szerencséjük van a mentális időutazás szerelmeseinek, hiszen a népszerű közösségi oldalon már több mint három éve működik az Élet a régi Kecskeméten… csoport, ahol a tagok családias légkörben osztják meg egymással ennek az izgalmas memóriajátéknak a kirakóit. Magazinunk Kerekes Gyula Andrással, a csoport létrehozójával és néhány aktív taggal beszélgetett múltidézésről, kultikus helyekről és a különböző generációk kapcsolatteremtéséről.

 

Csak az emlékezetünk és ezek a képek őrzik a múltunk egy-egy darabját…

A csoport nyitott, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy külső szemlélődő is részese lehet a folyamatoknak. Bárki jelentkezhet tagnak, aki figyelemmel kísérne bennünket, esetleg hozzá is szólna egy-egy képhez. Csoporttársaink jó ízlésében bízva archív, Kecskeméthez kötődő fotóval, videóval és egyéb dokumentumokkal is találkozhatunk az oldalon. Egy jó témaválasztással akár egész estés beszélgetéseket kezdeményezhetünk képes hozzászólásokkal tarkítva azokat. Korábban több alkalommal is feltettük egymásnak a kérdést, hogy vajon mi számít archívnak, de rá kellett jönnünk, hogy ezt nem mi döntjük el. Ha az egy hónappal ezelőtti főtéri sétánkról töltenénk fel pár fotót, azzal itt nem biztos, hogy nagy sikert aratnánk. Ugyanakkor az Izsáki úti kórház bontásáról megjelent egy hónappal ezelőtt készült felvételek könnyeket csalhatnak sokak szemébe, hiszen az az épület már a múltunk része, és csak az emlékezetünk, valamint ezek a képek őrzik. 


"A csoport és témája – a régi Kecskemét – jótékony hatással van a generációk közötti kapcsolatteremtésre. A közösségi oldal mágnesként vonzza a fiatalokat, az idősebb generációt pedig örömmel tölti el, ha a saját fiatalkorából láthat egy-egy szeletet. Így aztán az Élet a régi Kecskeméten… csoport érdekes színfoltja az online világnak."

 

Honnan bukkannak fel ezek a rég elfeledett anyagok?

Az elsődleges forrás, amivel a legtöbben rendelkezünk, az a családi „cipősdoboz”. Még a szűkebb körökben készült felvételeket böngészve is jó eséllyel ott lapulhat pár olyan fotó, amely nemcsak a rokonoknak, de lehet, hogy az egész városnak mosolyt csal az arcára. Sokunknak hobbija vagy egykori hivatása kötődhet Kecskeméthez, ezért olyan archív felvételekkel is találkozhatunk, amelyek egy-egy fotóművésztől vagy újságírótól származnak. A legjobb példa erre Tóth Sanyi bácsi, a kecskeméti képkrónikás munkássága. A Petőfi Népe egykori fotósaként több mint ötven évig dokumentálta a város és az itt élő emberek életét, számtalan régi felvétele látott már napvilágot könyvekben és itt, a csoportban is. Akadnak még gyűjtők és közintézmények is, akik bepillantást engednek a régi Kecskemétet feltáró albumaikba. Én magam is egy kecskeméti képeslapgyűjtemény gyarapításán dolgozom. Három és fél év leforgása alatt óriásira duzzadt a galériánk, a város vélhetően legnagyobb digitális gyűjteményében 13.000-15.000 képfeltöltéssel rendelkezünk. A csoport tagjai közül bárki megoszthat ilyen tartalmakat, aki érez ehhez egy kis affinitást. Erre bátorítunk mindenkit!

 

Élet az internet határain túl

 Az Élet a régi Kecskeméten… csoport kalandos utat járt be a kezdetektől, hiszen már az első évben sikerült átlépniük az internet szabta határokat. Elsők voltak az országban, akik 2012-ben, közösségi oldalon szerveződő csoportként önálló programmal jelentek meg a Múzeumok Éjszakáján. Kiállításokkal, egész estés előadás-sorozattal és csoporttalálkozóval várták az érdeklődőket és az Élet a régi Kecskeméten... csoport „kemény magját”. A hatalmas sikert követően hamar megfogalmazódott bennük a rendszeres találkozók gondolata. Király László György és György István Tamás vezetésével megalakult az Élet a régi Kecskeméten Klub, ahol a havi egy klubesten vendégelőadókat hallgathatnak a résztvevők. Ezenkívül heti rendszerességgel bukkannak fel a Gong Rádió műsorában, és az időjárás függvényében kisebb kirándulásokat vagy kihelyezett klubnapokat is szerveznek.

                                                                   

Hová fejlődhet még ez a kezdeményezés?

A csoport akkora méreteket öltött, és olyan mennyiségben hozott értékeket, hogy azzal már más szemszögből, komolyabban is érdemes, sőt kell is foglalkozni. Jelenleg teljes egészében az online világra hagyatkozunk, ami kényelmes megoldás, de már régen kinőttük a közösségi oldal nyújtotta lehetőségeket. Itt nincs lehetőségünk katalogizálni az eddig feltöltött anyagokat; a mostani gyűjtésünk eredménye egyelőre egy feltöltési sorrendben megjelenő, átláthatatlan képhalmaz. A jövőben tehát arra kell koncentrálnunk, hogy a csoportban megjelent anyagokat biztonságos helyen a nagyközönség számára is elérhetővé tegyük. Szerencsés esetben ez egy önkéntesekkel dolgozó, teljesen önálló honlap lehetne.

 

„Fontosnak tartanám azt is, hogy a jövőben nagyobb szerepet kapjon a csoport a város kulturális életében, hiszen tekintélyes gyűjteményünkkel bármelyik kecskeméti középületet ki tudnánk tapétázni. Érdemes lenne ezt figyelembe véve szélesebb köröknek is megmutatni, hogy milyen volt az élet a régi Kecskeméten...”

 

 Minden vasárnap délben megszólalt a tárogató…

Kétségtelen, hogy a csoport egyik legnépszerűbb képén egy idős bácsi látható, aki éppen a hangszerén játszik. A hetvenes években készült felvételről a mintegy százötven hozzászólás alapján kiderült, hogy szereplője Szabó Sándor tárogatóművész, aki a legenda szerint siket volt, és csak emlékezetből játszotta a dalokat. Hangszerének jellegzetes muzsikája minden vasárnap délben felcsendült a város legkülönbözőbb részein, a gyerekek pedig örömmel rohantak le hozzá, hogy átadják neki a szülők által küldött finom falatokat és a gyufásdobozokban gyűjtött ötforintosokat. „Én is emlékszem a tárogató varázslatos hangjára, és amikor itt a csoportban megláttam a képét, rögtön beugrottak a régi emlékek. Nem ismertem személyesen sem a bácsit, sem pedig a lányát, aki egy-egy délután felbukkant mellette, hogy közösen zenéljenek, de a muzsikája belénk égett, és épp annyira a múltunk részévé vált, mint anya főztje, vagy apa illata a munkából hazajövet” – írja az egyik hozzászóló.


A tejbári csokikrém ízére minden harminc év fölötti kecskeméti emlékszik… 

Két legendás tejbár üzemelt Kecskeméten, és engem mindkettőhöz személyes emlékek kötnek – meséli Jámbor Csaba, a Gong Rádió programigazgatója, aki tősgyökeres kecskemétiként szintén aktív tagja az Élet a régi Kecskeméten… csoportnak. – Amikor a lordok alatti egység működött, még nagyon kölyök voltam, és számomra minden szerda és péntek ünnepnap volt, hiszen apukámmal úgy egyeztünk meg, hogy ezen a két napon a tejbárban vacsorázunk. Késő este végeztem ugyanis ilyenkor az edzéseken, az öregemnek pedig már nem volt kedve vacsorával bíbelődni, helyette elvitt ide, ahol minden szerdán és pénteken este két adag sült krumplit ehettem. Öt éven keresztül az tartott életben ezeken a fárasztó iskolai és edzésnapokon, hogy a tejbárban már vár a jól megérdemelt kétadagnyi sült krumplim. A másik egység, ami a Centrum Áruház mellett volt, még közelebb állt a szívemhez. Amikor ugyanis én udvarolni kezdtem, életem első szerelme nem kecskeméti lány volt, és itt tudtunk találkozni mindennap iskola előtt és után. Mivel a tejbár már nagyon korán nyitva volt, a randevúink kilencven százalékát itt bonyolítottuk a felejthetetlen illatú, friss kakaós csigák mellett. De a tejbárok emlékezetes ételei közé tartozott még a tejberizs, a bableves vagy éppen a csokikrém. Ezeknek az ízére szinte minden harminc év feletti kecskeméti emlékszik. Ennek a csoportnak a varázsa éppen abban rejlik, hogy az ember fiatalon sosem gondolná, hogy egyszer majd a saját gyerekkorára, fiatalkorára nosztalgikus élményekkel gondol vissza, de mégis eljön ez a pillanat, és az a téves vagy valós kényszerképzetünk támad, hogy régen minden jobb volt. Azt vettem észre magamon én is, hogy hiányoznak ezek a tejbáros, Háry éttermes idők még akkor is, ha például a Háry ételbárban kapható „pizza” semmiben sem hasonlított az eredeti pizzához. Akkor és ott azonban hatalmas élménynek számított, ma pedig már történelem. 


Bajáki Zsanett


© Minden jog fenntartva!